Festmények a fészek melegéből

Kakuk Tamás | 2020-04-26

Nyári Konyhás Karanténunkból időben és térben vessünk pillantást a hátsó udvarra, egy másik nyári konyhára. A Lois Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész alapította Bánhidai Alkotó Ház művészeti filiájaként működő Bánhidai Betegszamár Galériát láthatjuk. Az Egyesült Államokban élő Tatabánya-bánhidai művész szülőházának hajdani nyári konyhájában tavaly szeptemberben nyílt meg Vámos János festőművész kiállítása. Kakuk Tamás megnyitó szövegével megyünk vissza a jövőbe.

Ha belépünk a kiállítási térbe, azonnal tapasztaljuk, hogy Vámos János festményei valóban fészekmeleget sugároznak. A művek címei is erre utalnak, a fészekre, a falura, ahonnan elindult. Megismerni önmagát, tisztázni emberi és művészi viszonyát a világhoz. Korából adódóan a hely- és útkeresés időszakát éli, de tudatos törekvése a tárgyi emlékekhez való ragaszkodás. Eszünkbe juthat erről Tandori Dezső második kötete, az „Egy talált tárgy megtisztítása”. Már csak azért is, mert az itt látható műalkotásokon ábrázolt tárgyak hasonló elmélyedt figyelmet igényelnek, mint Tandori versei. Hogy el tudjuk helyezni azokat a festő és a magunk univerzumában. A festmények folyamatos gondolkodásra késztetnek filozofikus, lírai vonulatukkal, de szemlélhetjük a műveket könnyedébben is. Mert azok nem nélkülözik a gyengéd humort sem. Ha lehántjuk róluk mindazt, ami nélkül nem születhet igazi műalkotás: az elmélyült munkát, a mesterségbeli tudást, megtalálhatjuk az őszinteséget. Azt az emberi érzést, amely nélkül nehezen képzelhető el, hogy a mű magával ragadja nézőjét. Ez egyszerre morális és esztétikai kategória, melynek vállalását Vámos János ars poeticaként így összegezi: „Szeretnék valami emberit és őszintét alkotni. Az őszinteség nem mindig kellemes vagy szép, sőt… Véleményem szerint az őszinteség az, ami előrevisz, az őszinte út a helyes út. Fontos nevükön nevezni a dolgokat.”

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

Mama és a fasírt                                                                                                                                                                                Műterem

Az fészek motívum láthatatlan egységben tartja össze a Műterem, a Mama és a fasírt és a Néha kell, hogy fájjon festményeit. A magántörténelem az idő szűrőjén keresztül magánmitológiát hoz létre. A Mama és a fasírt anekdotikus vonatkozása a múltból, a sértődött, az ebédnél éhségsztrájkoló kisgyerek, az asztal sarkán ott felejtett ételt, később csendben elfogyasztja. Ebből a történetből is kikövetkeztethető, hogy Vámos Jánosnak a gyermekkor, a falusi lét, a család jelenti a fészket. Innen messzire kirepülhet, de bármikor visszatérhet. A képek arról is árulkodnak, hogy alkotói módszerének egyik titka a megfigyelés, az adott pillanat megragadása. Bizonyára ezért is van nála szinte mindig vázlatfüzet, hogy gyors skicceivel, rajzaival muníciót gyűjtsön a műtermi munkához. Vélhetően így születettek meg dinamikus „vonatos képek”, a Regio jet és Prágai EC, de hasonlóan mozgalmas ecsetvonású a Tea tejjel és a Köszörű a galéria falán. A nézői figyelmet magával ragadja a meghökkentő ábrázolásmódból, az erőteljes színek használatából, a durván felvitt festékből építkező sajátos világ, amelyek mély távlatokat teremtenek a vásznakon.

Pótkerék nélkül                                                                                                                                                                               Halott vagyok és hulla 

A nagyméretű felületekhez való vonzódásának bizonyítékai a Pótkerék nélkül, a Halott vagyok és hulla, valamint Az üres állvány árnyéka. Különösen az utóbbi jelezheti, hogy milyen irányokat vehetnek Vámos János alkotói törekvései. A Pótkerék nélkül biciklijének értelmezéséhez nélkülözhetetlen a szimbolikus cím, amely a felnőtt, önálló életre utal. Magadnak kell letekerned a kilométereket, ellenszélben, hóban, esőben. De ezt az életbátorságot igénylő utat megkönnyítheti a sokat emlegetett fészek tudata, ahová akár vissza is lehet tolni a defektet kapott bringát. A Halott vagyok és hulla a felvidéki Csehy Zoltán költő, műfordító, irodalomtörténész Újjáélesztés című versének inspirációjából született. A halálközeli vertigó élmény látószögének nagyméretű vászonra való kivetítése, az üres, talán még a munkára várakozó festőállvánnyal. A plafonról lecsüngő gömb alakú lámpatesttel, amely meglehet, kiégett izzót rejt magában. Az üres állvány árnyéka egyfelől jelentheti egy időszak, alkotói periódus lezárását, másfelől egy új dolog kezdetét. Tekintettel arra, hogy Vámos Jánosban komoly vonzódás van a nagyobb vásznakhoz, felületekhez. Szükséges megosztani azt is, hogy a művész helyet kapott a Godot Kortárs Művészeti Intézet 700 négyzetméteres kiállítóterében a Godot Young Generation Art Fair száztíz tehetséges, fiatal képzőművésze között. Biztosak lehetünk abban, hogy újabb és újabb művekkel jelentkezik műterméből: Ez az a hely, ahol leginkább szeretek alkotni. Minden falon található foltnak ismerem a történetét, tudom, hogyan keletkezett. Komfortosan érzem itt magam, tudom, hogy ezek itt az én nyomaim. A tér kommunikál velem.”

Kakuk Tamás, Vámos János és Bukowski Zoltán

***

A felvidéki Szőgyénből származó Vámos János festőművész és formatervező 1995-ben született. Mesterdiplomát a Szlovák Műszaki Egyetem Dizájn intézetében szerzett, mestere Baláž Martin formatervező volt. Szakdolgozatában a kortárs művészet és formatervezés terapeutikus hatásait vizsgálta, valamint az alkotás mint folyamat személyiségfejlesztő aspektusát. Vámos a formatervezés mellett leginkább festészettel foglalkozik. Munkája során a különféle technikák vegyítésével kísérletezik, alkotásaiban nagyrészt a saját múltjából és jelenéből kiragadott élményeket tárgyiasítja. E terek és objektumok új kontextusba helyezésével hozza létre kompozícióit. Az elmúlt években több egyéni és csoportos, hazai és külföldi kiállításon vett részt. Szlovákián és Magyarországon kívül ezidáig Romániában, Szerbiában és Csehországban volt lehetősége bemutatkozni. A Godot Galéria szervezésében került megrendezésre 2019. október 2-13. között a Godot Young Generation Art Fair képzőművészeti kiállítás és vásár. A pályájuk elején álló 110 fiatal művész között Vámos János munkáit is bemutatták.

Honnan jövök, hová tartok? Ezek a kérdések már egy ideje foglalkoztatnak. A Zsúr-projekt lezárása után ahol a kamaszkor és felnőttkor közti évek egzisztenciális kérdéseivel, frusztrációival és krízishelyzeteivel foglalkoztam, úgy döntöttem más szemszöget választok. A festészetem szempontjából néhány kevésbé aktív hónap következett, amelyet diplomamunkám elméleti részének írásával, olvasással és gondolkodással töltöttem. Hovatovább gondolataim az egyén identitása felé terelődtek. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember tisztában legyen a gyökereivel, hogy honnan jön, hogy meg tudja válaszolni a kérdés másik felét. Sajnos azt észlelem, hogy az emberek nagyrésze nem definiálta ezt magának kellően mélyrehatóan és kellő őszinteséggel. Az ebből fakadó bizonytalanság felszínes vagy akár torz képalkotáshoz vezethet, nem csak a külső világot illetően, de az önképet is….” (V. J.)

 

Tovább a galériába - képek a megnyitóról és a kiállításról

Fotó: MÉ-ZO

További képek