10 éves Tintaló Társulás

Hutvágner Éva | 2016-05-15

„A BÁBOSOK egy nagy család” - interjú a tízéves Tintaló Társulással.

Miért Tintaló a név?

Ez csak egy szójáték, nincs mögöttes tartalma. Szerettünk volna olyan nevet találni magunknak, ami játékos, ezzel tükrözve némileg talán a bennünk és általában a bábszínházban rejlő örök játékosságra való hajlamot.

Hogy kerültetek a Trafó bábcirkuszi sorozatába? Mi köt össze benneteket a többi előadóval?

Reméljük, hogy azért kerültünk ebbe a programba, mert rajtunk kívül más valakik is érdekesnek találják ezt az "automatizált" ,nem szokványos formáját a bábok világának. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy nagyon sokan, kicsik és nagyok , hozzánk hasonló lelkesedéssel fordulnak a Circus Mechanicus figurái felé. A többi előadóval is valószínűleg pont a bábok iránti lelkesedés az egyik dolog, ami közös nevezőre hozhat bennünket. És természetesen a tökéletességre törekvés a műfajon belül, hiszen ez a kettő nélkülözhetetlen, ha el akarsz mesélni valamit a bábok segítségével, akár felnőtteknek, akár gyerekeknek.

Miben rejlik a bábcirkusz különlegessége?

A cirkusz és a bábszínház külön-külön is varázslatos világ, együtt aztán különösen megkapó, magával ragadó tud lenni.

Milyen hagyományból építkeztek? Kik voltak a mestereitek, mi alakította ki a stílusotok?

A felnőtt korunk jelentős része bábszínházhoz köthető, a szakma számtalan szereplőjét ismerjük, sokakkal dolgoztunk ilyen-olyan munkákban, sokaktól tanultunk és tanulunk a mai napig, sokaktól kaptunk megmutatkozási lehetőséget, sokan szurkolnak ma is minden megmozdulásunk alkalmával nekünk. A BÁBOSOK egy nagy család, a szó legnemesebb értelmében, ezért nem neveznénk meg most senkit név szerint, mint tanítónkat, mert túl hosszú lenne ez a lista. Talán mindenkit odalehetne írni!

Mit láthatnak most a nézők, ha eljönnek a bábcirkuszi előadásra?

A Circus Mechanicust ne nevezzük előadásnak, inkább valami látványosságnak, vagy mondjuk mozgó képeskönyvnek, ami mechanikus bábok segítségével meséli el egy cirkusz szereplőinek hétköznapi, az előadásokon kívüli életét. Ez egy úgynevezett automata színház, ilyeneket már az ókorban is készítettek, csak motor helyett súlyok, csigák, vagy egyszerűen a víz segítségét vették igénybe az akkori mesterek a figuràk megmozdításához. És mi, ellentétben a hajdani készítőkkel szemben, nem akarjuk elrejteni a mechanikai megoldásokat, szándékosan láthatóvá tettük a szerkezetet is az érdeklődő apukák, anyukák számára.

 

Fotó: Tintaló Társulás, Takács Vera, Miglinczi Éva

További képek