János vitéz

Miglinczi Éva | 2016-01-22

Végigtekintve a magyarországi bábszínházak repertoárján, színházépítési törekvésein, a Vaskakas Bábszínház innovatív, befogadó, múltat idéző-jövőbe mutató előadásaival némiképp „kilóg” a hazai színházi struktúrából.

Bábszínházakban ritkán látott műfajokat élesztenek fel, s új világokat teremtenek meg a Vaskakasban. Vizuális, emocionális és mentális tartalmakkal, korszerű bábszínházi formákkal szembesítik a csecsemőktől a felnőtt korúakig a közönséget. Alkotóközösségükben olyan előadások születtek, mint a Sze-rel-me-sek, a Csárdáskirálynő, A ló nélküli lovag, a Kádár Kata Revü, a Metamorfózis, a Bernarda Alba, a Repülési lecke kezdőknek, A pecsenyehattyú és más mesék, a Vas Laci és a János vitéz.

Petőfi klasszikus elbeszélő költeményének feldolgozásai gyakorta láthatók a báb/színházakban.  A színház jó érzékkel választott rendezőt. Somogyi Tamás előző rendezéseihez hasonlón  ̶  Rómeó és Júlia, Hamlet – elvetette a konvencionális megoldásokat, s Szabó Ottó szobrász bevonásával a bábszínházi megjelenési formáktól teljesen eltérő látványvilágot alkottak. A Vaskakas János vitéze szembe megy a sujtásos, piros lajbis, csobogó csermelyes, népieskedő közeggel. Szabó Ottónak – RobOtto – ez volt az első színházi munkája, s ezek a környezettudatos alkotások is az upcycling jegyében készültek. A hosszas team-munkában létrejött bábokat, díszleteket saját kezűleg, valamint Szabó Pál és Aubert-Gamus Árpád közreműködésével hozta létre.

Az újrahasznosított tárgyművészetnek világszerte ismert alkotói vannak. A fémhulladék szobrászat egyik úttörője, John Chamberlain néhány éve halt meg, de kortárs pályatársai - John Lopez, Roongrojna Sangwongprisarn, Andrew Chase, Edouard Martinet, Dirk Skreber, Lois Viktor, Halász Péter Tamás, Ézsiás István..… és RobOtto is - rozsdás alkatrészekből, egyéb „szemétből”, használhatatlanná vált alkalmatosságokból alakítják ki saját világmindenségüket.

A János vitéz fa- és fémhulladékokból készült báb-tárgy kollekciójának alapötlete az új minőség létrehozása a halálra ítélt tárgyakból. A rendező és a tervező egyéni invencióit a megszokott nézőpontok fölé helyezte. A hétköznapi, kidobott kacatokat  hagyományos funkciójuktól megfosztva egyéni megjelenésű objekteket/bábokat hoztak létre. Somogyi Tamás új formákat, új minőséget keresett, ahol a gondolati tér kiemelten jelenhet meg. Felismerte az anyagban megszólaló szellemet, s igazi leleménye az, hogy meglátta a RobOtto-iságban a bábtervező lehetőségét, és kettőjük elképzelése nyomán a szoborszerű alkotások megmozdultak, bábbá lettek. Ezek a tárgykollázsok valóságos szereplőkké válnak, akiket már nem lehet vitrinbe zárni, posztamensre rakni. Természetesen szervülnek a bábjátékosok kezében, de létük furcsán billeg a képtelenségben rejlő lehetőségek határán. A hulladéktelepek lomjait a képzelet játéka, a művész szárnyalása és társainak kézműves szorgalma formálta kompozícióba. A dinamikus bábformák néhol barokkos, mozgalmas megjelenése mellett letisztult formavilágú építményeket hoztak létre. A vízforralóból, konzerves dobozokból, bicikli alkatrészekből, rugókból, csavarokból, motortankból egybeszerkesztett bábok dekoratív tárgykollekciója és a díszletek láttán világosan kirajzolódik a darab tér- és idő-problematikája. Az idősíkok néhol párhuzamosan futnak, majd átfolynak egymáson. A dramaturgiának és a rendezésnek ezt a koncepcióját szolgálja a látvány. Jancsinak – később Jánosnak – próbatételekkel teli útját, a szerelem, a vágyódás, a hit, a fájdalom kíséri. Szimbolikus és valóságos stációk kalandsorán a gyerekek a hőssé válás élményével gazdagodnak. A díszlet hangsúlyos eleme a rézborítású koptatott-maratott, ki-be forgatható óra, mely körül és benne történnek az események. A hatalmas időmérő szerkezet láttán a színházban mellettem ülő első osztályos leányka - Léna - bölcsen állapította meg: „Itt aztán összezavarodott az idő”. És valóban, a lehullott óraszámok, a fektetett nyolcas - a végtelenség szimbóluma - a túláradó indulatokat, az adott élethelyzetből kitörést jelzi, a tekintélyes méretű óramutatók néha útjelzőként is szolgálnak. Az előadás egy későbbi szakaszában kiderült, hogy a hétéves Léna pontosan olvassa a tervező díszlet/látványelemeinek üzenetét és akkurátusan értelmezi a rendező gondolatmenetét. Igaz, a térbeli ugrásoknál néha bajban volt, viszont nem volt rest útmutatást kérni. Az anyaghasználat elemi bátorsága a nézők (gyerekek) fantáziáját megmozgatja. Az órán inneni és túli világ jól elkülönül. A szerkezet előtt játszódó események a földi léthez kötődnek – a falu, a Francia király palotája, a harctér –, míg a kifordított-szétnyíló térben az óriások földje, a boszorkányok, a Tündérország jelenik meg. Anyaghasználatban is eltér a két tér látványvilága. A jelen fémes megjelenése, és jövő „talajtalan” libegése hatásos rendezői elképzelés. A meghitt, lírai jelenetek mellett a humoros képi világnak ugyancsak teret adtak az alkotók. A zsiványtanya raklapfigurái, a rugós szerkezetű boszorkány, az ecsetbajszú gazda elhatalmasodó gonoszságával együtt növő vasvilla, a seregből leszerelő Jancsinak nem csak a kardot/szablyát kellett leadnia, hanem a kackiás huszárbajuszát is, a drótbárányok bárányfelhővé tevése mind-mind oldja az időnként megindító, avagy vad világ feszültségét. A múltból táplálkozó, de a jelennek szóló assemblage-aival RobOtto új összefüggéseket hozott létre, s ezzel szimbiózisban Somogyi Tamás közhelyes ideáktól mentesen újraértelmezte Petőfi elbeszélő költeményét. A lírai történetet izgalmasan ellenpontozza a fémkompozíciók hűvössége. A fém megdolgozások változatosak, az érdes, már-már rozsdás fémelemek mellett festett, majd fényt elnyelő durván maratott felületek jelennek meg. Az anyag, a felület, a színek, a bábok expresszív megjelenésének ritmusa határozza meg az idő-időtlenség sokrétűségét. A lélekkel telítődött vasbábok túlmutatnak önmagukon, s hitelesen szolgálják a rendező koncepcióját. A színpadi térhasználat átlátható, a könnyen mozgatható, stilizált díszletek belesimulnak a meseszerkezetbe. A látvány - hang - mozgás, s a rendező sajátos jelrendszerének visszatérő elemei, mint például az idősíkok/fogaskerekek játéka, a szereplők lélekképének egyszerűsége, a helyszínváltások ötletes/ következetes megoldásai vezetik a gyermekeket a történet földi kalandjainak és a meseország misztikus mozzanatainak megértésében. Petőfi Sándor elbeszélő költeményének ezernégyszáznyolcvan sorát és „egyéb verseit” Perényi Balázs sűrítette hatvan percbe. Mindezek okán helyenként felbomlik a költemény felező tizenkettes ritmusa, de ez inkább javára válik a darab élvezhetőségének, s ezért hálás lehet a 6-12 éves korosztály. Somogyi Tamás e munkájában arra törekedett, hogy megragadja és felmutassa a lét misztikumát, mindezt hallatlan dinamikával teszi, harmóniában a tervező és a zeneszerző elképzeléseivel. A rendező a verbális részeket jó érzékkel éppen akkor szakítja meg zenei betétekkel, amikor a nézők figyelme lankadni kezdene. Egyszerű és mégis izgalmas zenei hatások gazdagítják a rendezést. Szabó Ottó nem csak bábfunkcióval „ruházta” fel az élettelen tárgyakat, hanem a rendezővel egyetértve a bábok hangszer voltában is gondolkodott. A ló testébe elhelyezett kolompszerű hadsereg ritmushangszerként szólal meg. Az óraszerkezet fogaskerekeinek kattogása folyamatosan figyelmeztet az idő múlására. Krulik Zoltán különleges zenei stílusában a városi zenei tartalmak keverednek balkáni ritmusokkal. A játék folyamán a zene/ének és a történetfolyam együtt lüktet, majd a sorsfordító eseményeknél hangsúlyossá válik. A mese szereplői egyben zenészek is. Rab Viki vezényletével gitáron, dobon, gongon, bábhangszereken játszanak és énekelnek.

Somogyi Tamás kockázatot vállalt, amikor kilépett saját komfortzónájából, s a tervezővel karöltve önálló vizuális grammatikát, kubo-futurista látványt fogalmaztak meg. Eredeti, friss előadást hoztak létre, amely nem dekoráció, hanem művészi üzenet hordozója.


Fotó: Vaskakas Bábszínház/ Gyenese Péter/ Galambos Lajos

A Vaskakas Bábszínház és a Jászai Mari Színház közös előadása.

A János vitéz című színdarabot Petőfi Sándor azonos című elbeszélő költeménye és versei alapján színpadra alkalmazta: Perényi Balázs
Zeneszerző: Krulik Zoltán
Tervező: Szabó Ottó
Báb- és díszletkészítők: Szabó Ottó, Szabó Pál, Aubert- Gamus Árpád
Rendező: Somogyi Tamás

Játsszák:  János vitéz: Vitányi-Juhász István, Iluska, Francia királylány: Gergely Rozália, Mostoha: Rab Viki, Francia király, Fazekas: Bora Levente, Bandavezér, Óriások királya, Basa fia: György Zoltán Dávid, Menyecske: Ragán Edit, Huszárkapitány, Gazda: Szúkenyik Tamás

 

Tovább a galériába

 

„A földön is harag, az égen is harag, kifolyt piros vér, piros napsugarak.”


 

 

 

 

További képek