Néma dialógusban a világgal

Ács József születésnapja a vajdasági magyar képzőművészet napja – semmi sem véletlen, de semmi sem magától értetődő. 25 vajdasági magyar fiatal képzőművész alkotásaiban újraértelmeződik a világ, a táj, az idő. A néma dialógusban a világgal című kiállítást Lovas Ildikó és Brenner János nyitotta meg a szabadkai Kortárs Galériába.

Hangozzon el újra, az első hallásra kissé paradoxonnak tűnő kijelentés: „Néma dialógusban a világgal”, majd most egy rövid időre próbáljuk meg rendbe rakni magunkban a szavakat, a szintaxist, a jelentésrétegeket. Optimistán állíthatom: sikerülni fog a verbális-nyelvi paradoxon felszámolása.Hogy miért? Azért, mert huszonöt fiatal képzőművész a maga gondolkodásával, kérdésfeltevésével, kifejezésvilágával segíteni fog számunkra abban, hogy nyelvi síkokat építsünk le magunkban, mi is elmélkedésre ösztönöződjünk és aktív befogadói legyünk az itt kiállított alkotásoknak.

Nyelvész szakosként egy-egy megnyitó alkalmával gyakran állítom párhuzamba a szavak és a képek hordozta jelentéseket. Számos esetben foglalkoztatott már a párhuzam, egy-egy ehhez hasonló tárlat során igyekszem mind közelebb jutni a lehetséges válaszhoz vagy válaszokhoz. Most is vizuális kérdésfeltevések egész sorát látom magam előtt, magam körül. Értem is, mivel a kijelentések háttérbe kerülése, a folytonos kérdésfeltétel éltető erő, úgy is fogalmazhatok, hogy a gondolkodás maga. De mindez megvalósulhat-e műalkotásokkal, a szavak világának, poliszémiájának felszámolásával? – teszem fel újra és újra a kérdést. Magyarán: lehet-e, így kérdezni? Érvényes-e az efféle kérdésfeltétel? Lehetséges-e a dialógus ezen módozata? Lehet-e így megvalósítani a gondolkodást mint a bennünket, a körülöttünk levő világot feltáró-elemző alternatívát? A válaszom mindenképp az, hogy igen. Különösen úgy, ha tekintetünkkel végigfutunk az alkotók változatosabbnál változatosabb objektumain, témáin. Kérdéstechnikák egész sora tárul elénk kezdve a tustól, az akriltól, az akvarelltől, a különféle installációkon és fotókon, a természetből eredő „álorganikus” anyagokon keresztül egészen az alkalmazott technikák kombinálásáig. S csak néhányat vizsgáljunk meg az alkotások címéből: „némán ordító gondolatok”, „dialógusok” és „dinamikák”, de vannak itt cím nélküliek is szép számban – utóbbiak talán a leginkább alkalmazkodnak a némasághoz mint képi „kritériumhoz”. És hogy mindebből mi a tanulság? Az, hogy e huszonöt képzőművész a némaságot nem dacos hallgatásként kezeli, hanem – újra és újra leépítve minden lehetséges paradoxont – a megszólítás, a továbbkérdezés aktív gesztusát gyakorolják. Bátor gondolkodók.

A kiállított installációk egyikén megjelenő negatív terek a dolgok mögöttiségére reflektálnak, egy másik rejtve maradó aspektusokat is elénk tár, de mintha földbe (ágyba?) ásott (vagy onnan épp kinövő?) alkotásokat is látnánk magunk körül, vagy kép-csírakezdemények ezek, új lehetőségek? Kicsivel arrébb organikus-atipikus anyagok, a keletkezés, a születés értelmének firtatása, a némaság mellett a vakság témája, a művön megjelenő Breille azonban útba igazít. De itt vannak a tájak is: a vajdasági, a világi vagy netán a bennünk levő? A megálmodott? A folytatott, a lekapart vagy letépett? – Irányított véletlenszerűségek; véletlenszerű irányok, vonalak; törékeny impressziók; digitális valótlanságok, aktok, épületek és urbánus sziluettek; monokróm világok, újraértelmezések és újraalkotások; médiumkutatás; absztrakt térben felvillanó konkrét világrészletek; farost; vászon, két légy és egy méh. – Képtelenség lenne most 25 alkotó 40 alkotásával külön-külön foglalkozni. Legyen ez a pár gondolat vagy szó támpont, fogódzó mindegyik alkotás értelmezéséhez, de nyugodtan vitatkozzanak is velem!

A mai napon valamennyien a Vajdaságban Ács József születésének évfordulójára emlékezünk. Arra az Ács Józsefre, aki huszonnégy éves volt, amikor Szabadkán, a Népkörben kortársaival másodízben állított ki. Az a tárlat művészi értelemben nem maradat szó nélkül, s noha azóta körülbelül nyolcvan év telt el, bízom abban, hasonló tendenciáknak lehetünk majd mi is tanúi. Ács József felívelő művészi pályafutása több mint háromszáz csoportos tárlaton való részvételt tett lehetővé számára. Hasonló sikereket kívánok a most kiállító

Kiállító művészek: Agócs Nikolett, Bacsa Melinda, Bicskei Anikó, Blaskó Árpád, Cvitkó Beatrix, Davie – Nagy Abonyi Dávid, Horvát Lívia, Kincses Endre, Kiss Natália, Klájó Adrián, Kocsis Katalin, Kovács Pécskai Emese, Kozma Laura, Lábadi Lénárd, Lak Róbert, Munjin Andrea, Nagy Kornélia, Paszterkó Richárd, Pesti Emma, Raffai Ingrid, Szabó Kornélia, Szalma Gábor, Szenti Lilla, Újházi Adrienn, Vass Szabolcs

Tovább a galériába

További képek