Betonba zárt érintések

Miglinczi Éva | 2015-04-01

A nemzetközileg elismert kortárs cseh szobrász, a nyolcvannyolc éves Olbram Zoubek retrospektív kiállításán a család, a nő-férfi kapcsolatának múlandóságát és örökkévalóságát állították középpontba a tárlatot rendezők. A prágai vár lovasiskolájában a mintegy háromszáz betonba, cementbe és bronzba álmodott ember-erdő kurátora leánya, Polana Bregantová volt, akinek munkáját Zoubek fia, Ash, második felesége Marie, és  lányuk Eva is segítette. Ők, a szűkebb család, valamint első felesége, a korán elhunyt kiváló szobrász Éva Kmentová mellett az egyetemes emberi kultúra mitológiai alakjai a modelljei a tárgy-együtteseknek. A kurátor és a rendezők a művész autonóm alkotóútját  tiszteletben tartva újrafogalmazták a régmúlt életérzéseit. Összhangban a szobrász eszmevilágával, olyan térkialakításokat, helyszíneket hoztak létre, melyek formaképzete s a művek közötti átlátások asszociatív színházi előadáshoz hasonlatosak. A tárlatlátogatók gazdag keresztmetszetét láthatják a zoubeki betonköltészetnek. A szobrászművész magánmitológiájában felfedezhetjük a deheroizál hősök esendőségét, a monumentális drámafolyamban egyfajta atavisztikus erő hullámzásának lehetünk részesei. A betonba fogalmazott családi önreflexiók, a félbemaradt érintések, az ölelésre tárt karok, s az azokat elhárító mozdulatok örömében és tragédiájában, az örökkévalóságba dermedt gondolatok extenzív ábrázolásában rejlik Olbram Zoubek művészetfilozófiai nagysága. Nem ragad le a hétköznapi kinyilatkoztatásoknál, az emlékek egyszerű dokumentálásánál, hanem misztikus dimenziókba emelt gondolatokat közvetít. A masszív anyaghasználat ellenpontjai a törékeny emberi érzések. Az énhatárokat feszegető non-verbális gesztusok jelzésrendszere egyértelmű. A redukált részletek megjelenése mellett határozott színhasználattal nyomatékosítja a női és férfi principiumokat. A kékre festett maszkulin  és a zöld színű feminin megjelenések végigkísérik a párkapcsolatok játékát.  Máshol a rusztikus cementfelületeken megcsillanó aranyozás emeli ki a jelenben rejlő múlt valóságát. A robosztus léleképítmények többsége betonba ágyazva áll, ám néhány nem vesz tudomást a gravitációról, s szinte súlytalanul szárnyal a galéria terében. A érintések varázsa, a szerelmek, a vágyak csendje telepszik rá a hatalmas kiállító térre. Olbram Zoubek azt  üzeni, hogy a szeretet nem törölheti el a múltat, de a jövőt átformálhatja.

Fotó: M.É.

További képek galériában
 

További képek