Tisztelet Bohumil Hrabalnak

Miglinczi Éva | 2015-04-01

Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.
B. H.

 

A   prágai  Galerie la Femme tulajdonosának, Miroslav Lipinának felkérésére nyolcvan kortárs cseh és szlovák képzőművész tisztelgett Bohumil Hrabal életműve előtt. Az íróra emlékező centenáriumi tárlaton mintegy   százhúsz alkotást állítottak ki Prága legmozgalmasabb helyén, az Óváros téren,  a  Régi Városháza kiállítótermeiben. A közös témában a   hrabali (-hašeki-kafkai) iróniát a képlátás sokszínű eszköztárával közvetítették az alkotók. Korunk egyik legnagyobb „mesemondójának” történeteiben  mindig a valóság és a vágyak tükrét tartja az olvasók elé, szembesítve azokat esendőségükkel. Hősei olyan valós emberek, akik a lét perifériájának drámái mellett a hétköznapi csodák forrásából merítenek. Regényeinek szereplői  a balgák bölcsességével elemi igazságokat fogalmaznak meg.  A közép-kelet-európai paradoxont  túlélő karaktereinek jellegzetes cseh humorát, életvidámságát az író lüktető őserővel ábrázolja. A képzőművészek kiemelve a  Hrabal-jelenség vizualitását, abból új, eleven formavilágú művekkel jelentkeztek be a „Tisztelet Bohumil Hrabalnak” című kiállításra. Az író portréi mellett megjelentek életének emblematikus állomásai, a nymburki sörgyár épülete, az Arany Tigris kocsmai hangulata, a hétvégi kis ház, a természet, a macskák, a madarak és a könyvek. A művészek felidézték a szintén életrajzi vonatkozások mentén megszületett regények, mint például a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a  Sörgyári capriccio  jeleneteit. Nem feledkeztek meg a nőkről sem. Hrabal feleségéről,   Eliska Plevovaról, aki nélkül az írói kiteljesedés,  a nagy közönségsiker, a világhír nem valósulhatott volna meg.  „Bohumil, ne menj dolgozóba, írj. Eltartalak, csak írj.” – mert Eliska bízott az író tehetségében. A végső fellángolás az amerikai származású, cseh szakos egyetemista lány April Gifford – Áprilka szintúgy megjelenik a vásznakon, s a regénybe illő, abszurd halál is gyakori témája az alkotásoknak.  A képzőművészek és az író szellemi találkozásából született műveket a játékosság mellett a kötött formarend jellemzi,  a lírai, az életvidám hangulatokat a drámaiság váltja. A hrabali krédó groteszk kifejezésmódja néhol megrázó élményeket közvetít, s ezeket  egy új szellemi síkon fogalmazzák újra az alkotók. A képek megkapó közvetlenséggel tárják elénk a belső harcokra asszociáló képzeteket, a humanizmust, s a szatirikus, fekete humorral átszőtt világképet. Hősök és antihősök krónikásának, a hétköznapi kisemberek emlékőrzőjének – Hrabalnak – hamisítatlan  ábrázolása van jelen a több mint száz alkotásban.
Jiří Anderle, Adolf Born, Boris Jirků, Milan Chabera, David Vávra, Michael Rittstein, Roman Brichcín, Kateřina Černá, Miroslav Jiránek, Barbora Bálková, Miroslav Pošvic, František Kratochvíl, František Hodonský, Josef Blecha, Josef Mžyk, Tylek, Karel Sládek, Bohumil Eliáš ml., Barbora Olmrová, Jiří Šorm, Jan Písařík, Tomáš Hřivnáč, Richard Augustin, Eva Šebíková, Rudolf Brančovský, Zdeněk Tománek, Miroslav Malina, Martin Němec és mások műveit állították ki a prágai galériában, s ezek közül negyven alkotást mutatnak be Magyarországon. Budapesten  a Cseh Centrumban, Tatabányán a Kortárs Galériában láthatják a válogatást Hrabal hazai tisztelői.
Boris Jirků – aki maga is megjelent a prágai kiállítás megnyitóján – feszültséggel teli, nagy indulatokat mozgató tragédiára, Hrabal halálára reagált. Festői kompozíciójában a tragikus téma gesztuselemeinek sorozatát az egymásra licitáló sötét és világos színek tobzódása enyhíti. A határozott ecsetvonások szilaj nekiiramodása nyomatékosítja a hangulatot. A néhol nyitottá, néhol zárttá komponált egységből nem hiányzik a fekete humor. Hrabalt egyfajta szuperhősként ábrázolja, aki a végtelen zuhanásban soha nem ér földet. Jirků  azt sugallja, hogy az író  nem halhat meg, mert emléke örökkön emlékezetünkbe vésődött. Az időtlenség komikuma, hogy az író időről-időre megpihen majd egy felhő szélén, onnan figyelve a sörgyár épületét, és minket halandókat.
Antonín Černý a Sörgyári capriccio filmváltozatának (r: Jiří Menzel Oscar-díjas filmrendező) azon jelenetét vitte vászonra, mikor Mariska (ebben a szerepben Hrabal édesanyjának állított emléket) és Pepin bácsi felmászott a sörgyári kémény tetejére, s elmerültek a szabadság mámorító érzésében. Az asszony aranyló hajának libbenése és a nagybácsi széttárt karja a polgár rend összegabalyításának emblémája. Černý árnyjátékszerű, nosztalgikus hangulatú képe a reményt és a felszabadult örömöt jeleníti meg. 
E jelenetben is elhangzik a már klasszikus mondat: Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!
František Kratochvil rajzában ráismerhetünk a cseh mentalitás sajátosságára, s egyben esszenciáját kapjuk  a cseh néplélek szikrázó humorának. Az egyszerű képolvashatóságban az intellektuális és köznépi humor egyszerre van jelen. A hanyag eleganciával elnyúló tigris, egy korsó sör, a gondolatok  szabadságát jelképező és pajzánságot sugárzó repülő könyvek, s egy női sziluett. Kell-e több az élethez? Ezt kérdezhetné tőlünk  az író, ha még …..
Adolf Born  kreskoi látogatásának pasztellba álmodott emléke a tárlat egyik legvidámabb alkotása. A Hrabalnál tett látogatást örökítette meg  Born, kiemelve az író macskák iránti szerelmét. Azt hiszem, még a szeretőmmel sem törődtem annyit, mint a macskákkal”– írja Hrabal a Zsebcselek című interjúregényben. Born munkásságában gyakorta jelennek meg a humoros állatábrázolások. Az „Üdvözlet Kerskoból” című alkotáson HRABAL nevét cirkalmazza a hét színes,  sportos alkatú macska karikatúrája. Born és Hrabal művészetének páratlan eredetisége, rendkívül kifejező vizuális stílusa kimagaslik pálya- és kortársaik közül. Mindkettőjük világára jellemző a „hangyányi” dolgok nagy szeretete és azok  allegorikus,  szimbolikus ábrázolásmódja.
 
A kiállító művészek alkotásait egyrészt a részletek precíz kidolgozása, másrészt az előadásmód tárgyszerűsége, harmadrészt  a humoros-szarkasztikus hangnem jellemzi. A tárlat jól szemléltette a hrabali életmű sokszínűségét. A változatos kollekcióban a munkák eltérő színvonalúak. A merészen egyszerű képek mellett  jól megfértek a montázs- és kollázsszerűen kezelt faktúrák. A csípős humorral  átszőtt nagyvonalú képszerkesztések, s a nem egyszer játékosan könnyed munkák nyitottsága izgalmas képet tár elénk a hrabali múlt és a kortárs cseh képzőművészet találkozásáról.

Fotó: M.É.

További képek a galériában
 

További képek