Németh Ilona - Bábképzetek

Sándor L. István | 2017-07-28

Németh Ilona egész alkotó pályáján színházi emberként dolgozott – bábosként, színészként, jelmez-, látvány- és legfőképpen bábtervezőként –, de a Műcsarnokban augusztus végén nyíló kiállítása végre arra is lehetőséget ad, hogy annak lássuk őt, ami mindig is volt: képzőművésznek.

A színházzal a 60-as évek végén került kapcsolatba a Képzőművészeti Főiskolán, amikor alapítóként csatlakozott az erősen politikai beállítottságú fiatalok társaságához, az Orfeóhoz. Ez egyszerre volt politikai vitakör, önképzőkör, különféle műfajokban dolgozó művészeti csoport – de legfőképpen aktív fiatalok közössége. Az Orfeo vezetője, Malgot István szerint ’68 után lehetetlenné vált a politikai cselekvés, ezért azt a kultúra területére kell áthelyezni. Így kezdtek a képzőművészek bábszínházat csinálni, mert ott a látvány segítségével gondolatokat is lehetett közölni. Németh Ilona itt, az Orfeo bábcsoportjában szeretett bele a bábszínházba. És talán ő volt az egyetlen, akit – bár soha nem politizált aktívan – azért rúgtak ki a Főiskoláról a 70-es évek elején, mert tagja volt a hatalom szemében gyanús Orfeónak.

Ezután évekig rajztanárként dolgozott (gyerekek között, szintén jó közösségben), majd csatlakozott az Orfeóból kivált, Fodor Tamás vezette Stúdió „K” alkotóközösségéhez. Innentől kezdve ez a színház tölti ki az életét, játszott is, de a legfőképpen a látványért felelős. Neki is köszönhető, hogy a Stúdió „K” emblematikus előadásában, a Woyzeckben a bábjáték kiemelt szerepet kapott.

A bábszínházhoz a 90-es évek elején kanyarodtak vissza, amikor Fodor Tamás és alkotócsapatának egy része a szolnoki színházban dolgozott. Eleinte színészpedagógiai szándékkal készítettek előadást bábokkal (például Brecht Lenz-átiratát, A házitanítót és Szilágyi Andor darabját, A rettenetes anya, avagy a Madarak Élete című előadást), majd egyre inkább felfedezték (újrafelfedezték) a bábszínházban rejlő kivételes lehetőségeket. Ez vezetett oda, hogy az újjáalakuló Stúdió „K” – miközben nagyszerű felnőtt előadásokat is bemutat – a 90-es évek végétől a magyar gyerekszínházak meghatározó műhelye lett. Ez egyúttal Németh Ilona pályájának kiteljesedését is jelentette. A 2000-es években olyan korszakos bábelőadások születtek a Stúdió „K”-ban, mint a Rózsa és Ibolya, a Csipkerózsika vagy a Kelekótya Jonathán; a Nemzeti Színházzal való együttműködésben a Hamupipőke és a Varázsfuvola mese. (Németh Ilona bábjai Fodor Tamás rendezésében és a Stúdió „K” színészeinek játékával elevenedtek meg.)

A 2000-es évek végétől a bábok egyre inkább szerepet kaptak felnőtt előadásokban is, mint például a Fodor Tamás rendezte (Zalán Tibor írta) Vakkacsatojásokban, a Mezei Kinga rendezte Csáth Géza-adaptációban, a Józanok csendjében, és legutóbb Szikszai Rémusz Szép Ernő-rendezésében, az Emberszagban. A 2010-es években egyre határozottabban jelent meg a képzőművészet nagy mesterei előtti tisztelgés Németh Ilona munkáiban. Chagallt idézte meg a Szamár a torony tetején (Zalán Tibor szövege alapján), Picassót a Maya hajója (Parti Nagy Lajos szövege alapján – mindkettő Fodor Tamás rendezésében), Hundertwassert a Madárház. Ez utóbbi előadást maga Németh Ilona állította színpadra, ugyanis az utóbbi években már rendezőként is működik, több figyelemre méltó előadást készített (A kíváncsi kiselefánt, Kacskaringó), amelyekben még erősebb a képzőművészeti gondolkodás.

Németh Ilona gyönyörű bábok sokaságát készítette és készíti máig, amelyek nemcsak a színészek kezében elevenednek meg, hanem akkor is élnek, ha alkotójuk egyszerűen csak odaülteti őket valahová: néznek bennünket, és ha hagyjuk, szavak nélkül is beszélgetni kezdenek velünk.

Képjegyzék:

Főkép:

Bertolt Brecht: A házitanító

Szövegközi képek:

Szilágyi Andor: A rettenetes anya avagy a Madarak Élete, Picasso, Szép Ernő: Emberszag

Galéria képek:

Grimm – Mosonyi Aliz: Csipkerózsika

A padon ülő T. Z. - Hommage à Tordai Zádor

Háy Ágnes – Mosonyi Aliz: Szekrénymesék

 

Fotó: Sulyok Miklós

 

 

További képek