Körülöttünk – Ipar-és Tervezőművészet Nemzeti Szalon 2017 a Műcsarnokban
A Körülöttünk című kiállítás megnyitót április 21-én pénteken tartották, és április 22.- augusztus 13. között tekinthető meg a Műcsarnokban. Sára Ernőnek és Scherer Józsefnek a kiállítás kurátorainak gondolatait olvashatják.
„Körülöttünk” - számos jellemző és rokonértelmű szó után, anyagbegyűjtés és válogatás után jutottuk el a kiállítás főcíméhez. „A mindennapok művészete, a kikerülhetetlen design” - fűzhetjük hozzá magyarázatként, hiszen olyan művészeti alkotásokról van szó, melyekkel együtt élünk, mindennapi életünk velejárói, használjuk őket, környezetünk komfortosságát képezik. Úgy is mondhatjuk, hogy észrevétlenek, természetesnek vesszük, hozzászokunk jelenlétükhöz. Pedig ezek a tárgyak nem maguktól jönnek létre, számos felhasználói és esztétikai szempontot figyelembe vevő, körültekintő, professzionális tervezőmunka eredményei.
A kiállításon nyolc ipari-és tervezőművészeti szakterület utóbbi tíz évében született ötleteiből és megvalósult alkotásaiból válogattunk. Valójában ezek a szakterületek a kiállítás egyes termeiben önmagukban is szétnyílnak, sokszorozódnak, mint a fa, melynek törzse egy van, de ágainak száma váltakozó mennyiségű és az idő múltával bőségesen gyarapodik. A bemutatott művészeti területek közös gyökere az oktatás, törzse a tervezés. A beadott, begyűjtött anyag sokszínű. Bemutatására lehetséges rendezőelvként kínálkozott, hogy a felhasználás gyakorlati szempontjai felől közelítsük meg a műfajok kavalkádját.
Tárgykultúránkat robbanásszerű szemléletbeli és technológiai fejlődés jellemzi. Az áttekintett tíz év anyagában ez a nagy léptékű változás érzékelhető, ahogyan az is, hogy kik és hányan gondolkoznak, dolgoznak számunkra észrevétlenül azért, hogy a köz-és ünnepnapjaink komfortosabbak legyenek.
Az otthoni, utcai, alkalmi öltözékünk, a reggeli kávénk csészéjének kézbe simuló formája, melyet kortyolgatás közben automatikus mozdulattal leteszünk a dohányzóasztalra, hogy lapozzunk egyet az újságban. Készülődünk. Kávés- vagy teáscsészénket betesszük a mosogató medencéjébe vagy a mosogatógépbe. A gardrób ajtaját kinyitva, öltözéket váltunk, cipőt húzunk, kabátot veszünk, nyúlunk a táskánk, szükség esetén az ernyőnk után és elindulunk. Az utcán folytatódnak a megszokott találkozások. Elsétálunk a különböző programokat hirdető plakátok mellett, átsietünk a megállóba, ahol várjuk hogy megérkezzen a busz vagy villamos. Citylight posterek hívják fel figyelmünket erre-arra, miközben sokszínű autók suhannak el végtelen mennyiségben mellettünk, kerékpárok, robogók. Zaj van. Észrevesszük, hogy a szemközti üzlet portálja megváltozott, az üzlet más portékát kínál.
Ha a föld alatt folytatjuk utunkat átgondolt irányítórendszerek segítenek az eligazodásban. Egy pillantás alatt értelmezzük a piktogrammokat, és az irányt jelző nyilakra bízva magunkat fordulunk jobbra, vagy balra. A felsorolás végtelen lehetne a nap végéig: a munkahelyen, a délutáni vagy esti programjaink közben „kikerülhetetlenül” szembesülünk a tervezőművészet produkcióival.
A sokezer éves technikák a futurisztikus jövőtervekkel ölelkeznek, hiszen azok is, ezek is életünk részei, egybeolvadnak majd a nem is túl távoli jövőben. A Craft és Design terméketlen vitája helyett egymás mellett élésüket tudomásul véve, egymásra hatásuk milyenségét és lehetőségét kerestük.
A szalon talán legfontosabb feladata a fiatal tervezők bemutatása a felhasználóknak, a közönségnek és a művésztársadalomnak. A kiállítás ideje alatt látható Tár.hely 2.0 elnevezésű virtuális gyűjteménybe minden 21. életévét betöltött alkotó 10 tetszés szerinti munkát küldhetett be az elmúlt 10 év terveiből és megvalósult munkáiból. A tárlat áttekinti, hogy hol tartunk és merre haladunk.
Fotó: Miglinczi Éva
A sajtóanyagért köszönet a kiállítás kurátorainak.
További képek
