Kovács Géza felvette sokat látott zakóját – Bábexpressz harmadik nap

Miglinczi Éva | 2015-12-18

„Öltöztess bohócnak s engedj beszélnem,
Ahogy akarok, kipucolom én
E megfertőzött világ ronda testét,
Csak szedje gyógyszerem türelmesen.”
Shakespeare: Ahogy teszik (Szabó Lőrinc fordítása)

Utolsó nap. Már „csak” három előadás.

Menetrend szerint érkezik a Hoppláda

Az Astrid Lindgren díjas német meseíró Paul Maar Hoppláda című bravúros bohóckomédiáját világszerte sikerrel játsszák a színházak.  A kortárs német gyermekirodalom kiemelkedő meseírójának humora lenyűgöző. A Hoppláda nem túl szövevényes, ám annál szórakoztatóbb történetét gyerekeknek-szülőknek nézni, színészeknek játszani nagy élmény. A két főszereplő Borsó - Kovács Bálint és Berci/Bertalan - Balogh János civakodva ugratja egymást. Ebbe a fantasztamitikus kutya-macska barátságba toppan be a Hoppmarsall - Takács Dániel rosszindulatú figurája, aki igyekszi a bohócbarátokat egymás ellen kijátszani. Veres András rendező az eltérő karakterű szereplők jellemvonásainak kiemelésével és átütő szimbólumok beépítésével mesél emberi kapcsolatokról. A szeretetreméltó főhősök barátságból, ármányból, szeretetből, elfogadásból, csábításból szőtt meséje közel nyolcvan előadást ért meg a 2010-es bemutató óta a Mesebolt Bábszínház és a tájelőadások színpadán.   

Ilyen fát nem terem minden bokor! Rövid ebédszünet után a Ziránó Színház Pinokkió meséjére gyülekeztek az aprótalpúak.

Ma lett 40 éves Dzsepettó! Gallérjába szél ne fújjon, jó kedve el sose múljon! Köszöntse őt vidám énekszó! Éljen soká, éljen Dzsepettó!

A Tündérke kedves invitálására bátortalanul (bár az első sorban ülő Boráros-lánykák kívülről fújták a dalt), halk énekszós mormolással köszöntötte a közönség Dzsepettót, a születésnapos ácsmestert.

Ide kerül az orr, ide a kar, ide a láb, készen leszel délnél hamarább.

Nem jó papa, ne bénázz, mert ide kerül az orr, ide a láb, ide a kar, az lesz, amit Pinokkió akar!

E pár sor azonnal megvilágítja a történet alapproblémáját, a gyereknevelés buktatóit. Hogyan lesz az akaratos faragatlan aprócska fickóból érző, megfontolt gyermek.  Az „igazi” gyerekké válás stációjának útját megjáró Pinokkió a csodákat és ármányokat mafla ártatlansággal, füllentések sorával, daccal járja végig. Valójában fadarabként is emberien viselkedik, mert ne tagadjuk mindannyian követünk/ttünk el már szamárságokat, ahogyan Ő is.

Az emberré válás kalandjait idézi fel a Mama Tündér Pfeiffer Zsófia és a Papa Dzsepettó Varga Péter.

Collodi 19. századi mesés példabeszédét átdolgozta és rendezte Kovács Géza. A Ziránó Színház (Pfeiffer–Varga házaspár) és Kovács Géza a családdá válás, a szeretet erős kötelékét fogalmazta meg Pinokkió történetében.

Már csak egy! – mondja Trifusz Ádám az előadás végén.

Az esti program és a három nap utolsó előadása a Jeles András rendezte József és testvérei.

"...Azért csak hallják, s értsék meg kegyelmetek, ha van érkezésök, fogadják jó szűvel, amit úgy kaptam magam is azoktól, kik a test abroncsaitól, s avult donga-bongáitól immá megszabadultak, s poraikat az elődök porával elkeverték, hallgassák kegyesen Józsefnek és testvérjeinek igaz történetét..."

Jeles lelkének két tartománya van. Az egyik lélekzóna egója kizárja a külvilágot, a másik kitárulkozna a külvilág felé. A kitárulkozást és az érdeklődést művészete iránt szemérmes visszafogottsággal kezeli. Aki Jeles aurájába kerül, s konszenzusra jut elképzeléseivel, azzal hosszú távú barátságot ápol, és elmélyült munkakapcsolatot alakít ki.

Bánki Róza, Lukin Zsuzsanna, Melis László, Perovics Zoltán jelenléte munkáiban ennek a komoly és megfontolt csoportkohéziónak következménye. A Mesebolt Bábszínházban is ez az összeszokott team dolgozott a József és testvéreiben is.

A Mesebolt Bábszínház előadásában nem egyszerűen egy bibliai történet felmutatása volt a cél. Az örökkévaló s az emberek közötti szövetség, a hit áll a középpontban, mindezt véráldozat, árulás, paráznaság, házasságtörés s egyéb emberi gyarlóság demonstratív példabeszédein keresztül láthatja a közönség.

A történetet Jeles 2003-ban már megfilmesítette. 

„Évek óta foglalkoztatott az ún. ’Parasztbiblia’ megfilmesítésének gondolata. A ’Parasztbiblia’ elnevezésű gyűjtemény abban különbözik minden más apokrif elbeszélés-füzértől, hogy itt elejétől a végéig ugyanazt a hangot érzékeljük, s ez a mesélő hang a parasztemberé, akinek a történet megjelenítésekor nincsenek teológiai hátsó-gondolatai, nem áll érdekében mondjuk Ninive vagy Jerusalem pusztulása, de mindenkor kifejezi gyermekien egyszerű és nevetnivalóan faragatlan világértelmezését. Az, ami itt elsősorban megfogja az embert, éppen ez: a történeteken, az Ó- és Újtestamentum elbeszélésein végig-indázó Hang, amely a maga mitikus atmoszférájával, humorával, vadságával s képtelen torzításaival minden elbeszélő mintája és mestere lehetne.” – nyilatkozta.

Jeles a rendezéseiben alkalmazott specifikus időkezelést, az énekhang és a zene hangsúlyos megjelenését, s a narrációt is transzponálta bábszínpadra. A báb és mozgatóinak sorétű viszonya a történetfolyamban néhol elmélyült, máshol távolságtartó, akár a teremtő és teremtett rapszodikus, mégis hites kapcsolata.

„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” (Thomas Mann: József és testvérei/előjáték:pokolraszállás

Ennek a feneketlen kútnak perspektivikus formája jelenik a színpad közepén. A kútgyűrűk egyben játéksíkok, amelyekből a ki-be lépés az időzónák és a helyszínek jelölését szolgálja. Az egyszerű színpadkép másik olvasatban a fényképezőgép objektívjének összetett lencserendszereként is értelmezhető. A képzeletbeli homorú és domború lencsék a történeteket esszenciájuk szerint nagyítják, illetve kicsinyítik. Az expozíciós idő néha megáll, s ebben a kimerevített pillanatban előtérbe kerülnek Jeles jellegzetes fókuszpontjai.

Finálé

És akkor Kovács Géza felöltötte mindenlátó zakóját.

Színházalapítások, családi események tanúja a barna bársony kabát. Most a húszéves Mesebolt Bábszínház emlékeit idézi fel, vagyis azt a hat évet, amióta gazdája a színházat szolgálja. Az előzményekről Horváthné Nagy Kati - alapító igazgató - mesélt, s ígérte, átadja Kovács Gézának azt a kulcsot, amit hajdanában az egyik képviselőtől kapott a majdani új színház ajtajához.

Kulcs van, ajtó azóta sincs!

De minek is kéne érdemes hely az ország egyik legsikeresebb bábszínháznak! Méltatlan körülmények között is tudnak maradandót alkotni – gondolhatják a honatyák.

Kovács Géza jelentősen megfiatalította az együttest. Az alapító tagok közül Császár Erika maradt a színháznál, s köré épült az új csapat: Dénes Emőke, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Lehőcz Zsuzsa, Takács Dani, s „részmunkaidőben” Hannus Zoltán.

Az eltérő karakterű színészekkel új műfajokat próbáltak ki, s az együttes fiatalságából adódóan jó néhány előadás alapvetően sok mozgásra épült. A társulat tagjai külön-külön is varázslatos egyéniségek, de csapatban csillog igazán tehetségük. A csapatépítésben rejlik Kovács Géza tálentuma, s abban, ahogy a hagyományos formákat korszerű formavilággal ötvözi, a szakrális témákban szinte mindig megjelennek nála/a színházban a profán elemek. Boráros Szilárd bábtervező hosszú évek óta alkotótárs ebben a tudatos, következetesen végigvitt színházépítésben.

A Bábexpresszbe válogatott előadásokban fantasztikus szimbiózisban létezett a színészi játék, a látvány, a zene- és mozgásvilág, s mindezekhez egyenrangú társul szegődtek a szövegek. (Menet)rend szerint nagy profizmussal megrendezett történeteket (Harangi Mária, Jeles András, Khaled-Abdo Szaida, Kovács Géza, Kovács Petra Eszter, Ondrej Spisak,  Rumi László, Veres András rendezők), gazdag, dinamikus színpadi megvalósításokat láthatott a közönség.  

 

Fotó: Trifusz Ádám, Miglinczi Éva

 

Tovább a galériába

Tovább a galériába

 

 

 

További képek