Éppenhogystatikus majdnemnyugalom

Székó Gábor szobrairól

Megérkezett. Most látja először az új galériát, ahol a kiállítása nyílna. Látom a szemén, hogy mindent észrevesz. Szemlézi a világítás-technikát, a padló rusztikus deszkázatát, az ablakszélek árnyékvetését, felméri az üres helyiség dimenzióit. Egy perc teljes csend után kifejti a véleményét: „Öt”. Számomra ez a két betűs helyzetértékelés sokat jelent. Elmondja, hogy tetszik neki a tér, beleegyezik a kiállításba, nem akarja túlzsúfolni a bemutatót, de a lehető legtöbbet szeretné adni a közönségnek. Kialakult a fejében, hogy melyik öt szobrot kell vidékről elhozni, és hogy ehhez a mennyiséghez lesz elég posztamensünk és világító potenciálunk… Azután napokig szállítunk, építünk, retusálunk, rendezünk, lámpákat „buherálunk”, szervezünk és beszerzünk részéről apró gesztusokkal, részemről hangos mondatokkal kommunikálva, de teljes összhangban, jókedvvel kísérletezve. Az eredmény egy jól nézhető, sokoldalúan izgalmas, de kompakt tárlat. A szűkszavú szegedi mester újabb munkáinak jól érvényesülő válogatását a közönség kukucskálva, titokban meg-megérintve szívja magába április 30-án a megnyitón és azóta is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az arrogáns, harcias, vizeken túli nagyvilágból valamelyik hídon átkelni, vagy a bekötőúton érkezni a Népszigetre önmagában is felüdülés, de akit mélyebben érdekel a világ még megmaradt emberibb arca, annak javaslom, hogy térjen be a volt hajójavító telepre. A portánál forduljon jobbra. Legyen bátor feljönni a „G” épület első emeletére és belépni a Vészkijárat Galériába, ami műteremközösségként is működik. Azon kívül, hogy biztosan kap egy jó kávét a virágos teraszon és betekinthet az ott dolgozó művészek műtermeibe, a kis komplexum szívében, a galériában most az élet lehetséges céljai és módjai közül egy hiteles, elmélyült, konzekvens életstratégia szobrászi lenyomatait találja.

A látogató már a lépcsőházban hangolódhat a várható élményre. Egy, a kiállításhoz felütésszerűen tartozó ráadás szoborral találkozik. Rögtön gyanússá válik a „Statikus nyugalom” cím, amellyel a tárlat hirdetésre került, hiszen e kisplasztika főszereplője egy szerény, gömbölyded kavics, ami egy flexelt darabokból álló kőszerkezetet állít meg „éppen” az összeomlás pillanatában. A galériába lépve hamar tisztázódik a figyelmes szemlélőben a címadás finom iróniája. A beszorult, megfeszült, felakadt, esetleg megbúvó apró elemek, vagy a kimozdult tömegek e szobrok következetes, fontos jellemzői. Tehát a szobrász egy-egy merész gesztussal, sokszor önreflexióként is értelmezhető kis részlettel az összedőlés mozzanatát állítja meg, vagy ingatag szerkezeteket tart fenn. Máskor éppen szinte stabil építményekre lehel mozduló, labilis életet, esetleg az üresen álló szerkezetbe rejt valami feszültséggel teli titkos „cselekményt”. Máthé Andrea, esztéta megnyitóbeszédében ezt a jelenséget egy hasonlóval fejezte ki: „Néhány Mednyánszky kép jutott eszembe… amikor a festő a sötétzöld lombokba belehelyez egy-egy meggypiros pöttyöt… Gábor szobrain is azt látom, hogy odahelyez valami apró elemet, amivel valahogy bemozdítja a tárgyat.” Így kijelenthető, hogy a nyugalom itt inkább feszültségben megmerevedett mozgás.

A statika szerepe, szintén Máthé Andrea szerint e szobrok esetében az, hogy (idézem) „itt minden a helyén van.” Bár a szobrász „mindent kimozdít”, az elemek „látszólag éppen csak megállnak”, mégis a jellemző érzetünk inkább „a könnyedség és a nehézkedés harmóniája”. Az én olvasatomban és a személyes percepciómból kifolyólag mindez a szigorú értelemben vett statikusság egy sajátos, inkább megkérdőjelező felfogása.

Székó jelen szobrainak további jellegzetessége az építettség. Ez a vonás Máthé Andreát a Bauhaus mestereinek és elveinek felidézésére sarkallta. Joggal véli úgy, hogy több esetben e kisplasztikák akár „építészeti makettek is lehetnének”. A megnyitó beszédben Walter Gropiust citálta: „Minden képzőművészeti tevékenység végső célja az építés”. Ám Székó szobrászatára vetítve az esztéta fontosnak tartotta ehhez hozzátenni a „felszabadult kreativitás” fogalmát. Továbbá kiemelte, hogy a szobrász itt kizárólag természetes, hagyományos anyagokkal dolgozik. Többféle követ, számos fajta fát, vasat és bronzot szervez egységbe és a különböző matériák esetlegességeit meghagyva, sőt tudatosan kihasználva hoz létre nemes szépséget.

Fotó: Horváth S. Gábor

Székó Gábor karaktere és művészi útja több évtizede folyamatosan teremtett opuszaival, egymásból következő, de elkülöníthető korszakaival és a Vészkijáratban most bemutatott új munkáival kristálytisztán és nagy erővel mutat egy járható emberi utat a szemlélőinek. Elmélyültség, meggondoltság, átéltség, a természet tisztelete, törvényeinek belátása és elfogadása, lelki és szellemi tisztaság, érzékenység, koncentrált figyelem, örömteli kísérlet és játék és mindezzel együtt végtelen szerénység koherens egysége szól hozzánk ebből az egyre jelentősebb életműből.

A kiállítás 2022. június 30-ig tekinthető meg a Vészkijárat Galériában előzetes bejelentkezéssel, ritka kivétellel minden nap 10 és 18 óra között. Tel.: 06 70 536 7103. Cím: 1044, Budapest, Újpest-Népsziget, Zsilip u. 9., „G” épület.