„A völgyben már besötétedett,
de Lak felett még fénylik az ég,
és a narancsszóródásban a gerincen kirajzolódnak a fák.
Ennyivel megint nehezebb lesz meghalni.”
(Oravecz Imre: Erdőszél)
A Képzőművészeti Egyetem idén egykori legendás tanárára, Strobl Alajosra emlékezik születésének 170. és halálának 100. évfordulóján. Az alkotó nemcsak korának egyik legmeghatározóbb szobrászművésze volt, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a budavári Szent István-lovasszobor, a Mátyás-kút vagy a Magyar Nemzeti Múzeum előtt felállított Arany János-emlékmű, hanem pedagógusként is kiemelkedő szerepet töltött be az előző századforduló magyar művészképzésében.
Új felfedezések a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Gyűjteményében. A Balatonfüreden nyíló kiállításon bemutatott válogatás a felfedezett művek legkiemelkedőbb darabjaiból áll, amelyet a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria Vaszary-gyűjteményének festményei tesznek teljessé.
A mindig a népben, nemzetben, magyar történelemben gondolkodó, a pusztító versus megtartó erők negatív és pozitív sugallatait egyaránt érző, illetve értő, a kunszállási tanyavilágból származó Kis-Tóth Ferenc művészember olyan igazságkereső alkotó volt, akinek festői hitvallását a legkorszerűbb, legprovokatívabb ars poeticai hátranyitásként értékelhetjük.
A délutántól éjfélig tartó jubileumi ünnepen a megújult Vasarely Múzeum, annak udvara és a szemközti Múzeum Galéria egyaránt programokkal telik meg. A szervezők kiállításmegnyitóval, alkotási lehetőségekkel, színházi előadásokkal, könyvbemutatóval, kerekasztal-beszélgetéssel, filmvetítéssel és zenés esttel készülnek.
Traumafeldolgozás kortárs művészekkel az újranyíló Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeumban.
KÉK MADÁR FESZTIVÁL - „A lábam helyett szárnyakat növeszthetek” – Válogatás TÓTH MENYHÉRT Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében őrzött alkotásaiból. Vendégkiállítás a Viski Károly Múzeum Kalocsa – Városi Galériában, a XXXIV. Kék Madár Fesztivál keretében.
Elég messziről kell indítanom ezt a „történetet”, pontosan negyvenöt év távlatából. Magam is meglepődöm ezen! Vajon milyen és mekkora űrt, netán romhalmazt hagyott bennünk az elrepült, forgószélként távozó idő, amelynek töredékeiből újra vissza kell építenünk valamit, ami „végképp” elveszett? Vagy mégsem?