ART LIMES MŰVÉSZETI FOLYÓIRATBÁB-TÁR • KÉP-TÁR • ILLUSZTRÁCIÓ JOURNAL OF PUPPETRY AND ART
ART LIMES MŰVÉSZETI FOLYÓIRATA SZOLNOKI MŰVÉSZTELEP és a MANK NONPROFIT KFT. közös, nyílt pályázati felhívása.
Kilencven éve, Nyergesújfalun született VECSÉSI SÁNDOR (1930-2015) Munkácsy-díjas festőművész, Érdemes Művész. Szülőföldjét sosem felejtette el, nemcsak tárlatokat tartott Komárom- Esztergom megyében, hanem zsűrorként, és a Kernstok Művészeti Alapítvány kuratóriumi tagjaként is tevékenykedett.
Nyári Konyhás Karanténunkból időben és térben vessünk pillantást a hátsó udvarra, egy másik nyári konyhára. A Lois Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész alapította Bánhidai Alkotó Ház művészeti filiájaként működő Bánhidai Betegszamár Galériát láthatjuk. Az Egyesült Államokban élő Tatabánya-bánhidai művész szülőházának hajdani nyári konyhájában tavaly szeptemberben nyílt meg Vámos János festőművész kiállítása. Kakuk Tamás megnyitó szövegével megyünk vissza a jövőbe.
A kecskeméti Cifrapalotában 2020. március 14-én nyílt meg a jubileumi Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, azonban a koronavírussal kapcsolatos rendelkezések miatt egyelőre csupán két napig lehetett megtekinteni.
Művészettörténetileg nehéz körül határolni Tettamanti Béla világát. Jóllehet ez nem az alkotó, hanem inkább a történetírás korlátaiból fakad. A művészetek krónikása ugyanis jobb híján a nagy mozgásokat, az általános trendeket figyeli, e nézőpontból pedig a trenden kívül kalandozók inkább összezavarják, mint gazdagítják az összképet. Az alkotó pozícióját csak tovább gyengíti, ha kis méretben, a grafika eszköztárával dolgozik.
A határon túli magyar képzőművészet, az irodalommal ellentétben, sajnos, nem kapta meg az értékéhez illő rangot. Noha a zene- és színházművészet ugyancsak ebben a cipőben jár – Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja alkotói csupán egyetlen Kossuth-díjjal dicsekedhetnek –, az egyik negligálása nem válasz a másik tudomásul nem vételére.
Hogyan lehet otthonról hazamenni? És mit visz magával az, aki épp e két pont között ingázik? És mit vinne akkor, ha már nem menne többé haza? És hogy néz ki az otthon? Mi teszi az otthont otthonná? Mi elégséges ahhoz, hogy egy hely otthonná váljon? És mikortól szűnik meg valami otthonnak lenni? Hány otthona lehet egy időben valakinek? És ha több otthona van, akkor valóban mindegyik helyen otthon tudja magát érezni?
A két, más és más alkotóterületen dolgozó, egy szobrász és egy festő munkáiból rendezett kiállításon izgalmas kérdés, hogy milyen azonos vonások, milyen közös jellemzők lelhetők meg a két művész, illetve művészeti törekvései között. Ebben az összevetésben azonos külső és belső jellemző jegyekre, szorosan összefűző mozzanatokra bukkanhatunk.
„ …. Magyarpolány abból a szempontból is teljesen egyedülálló az országban, hogy ebben a községben nem egy, hanem kettő - egy grafikai és egy a fa és bronzöntő - alkotótelep is működik nyaranta, amely egymással és az önkormányzattal szoros együttműködésben, mindkét művésztelep alkotásaiból hozta létre állandó képzőművészeti kiállítását, mely ha tényleg magukénak érzik az ott élő emberek, döntően meghatározhatja a település, sőt az egész térség művészeti életét, kultúráját...."