Edith és Marlene

Méhes László rendezésében mutatta be a komáromi Jókai Színház - Pataki Éva Edith és Marlene című zenés játékát.

Két nő, két világ. Az egyik távolságtartóan merev, a másik kitárulkozó szeretetkoldus. Az egyik nem bírja a kötöttséget, a másik saját szabályainak foglya. Párhuzamos életútjuk összefonódott a 20. század sorfordító eseményeivel, melyek hatására emberek százezrei vetkőztek ki önmagukból, ám ők maradtak Edith és Marlene. Céltudatos, hódító, kíváncsi, szókimondó, őrjöngő, sugárzó, önpusztító, magányos kalandor mind a két NŐ!   

Pataki Éva darabja Piaf életútját mutatja be, s ezen az úton Dietrich kíséri végig a nézőket, azaz Méhes László rendezői koncepciójában Piaf temetésétől indul az időutazás. A tragikus vég pillanatában Marlene felnyitja Edith emlékdobozát, s szórja szét életének szilánkjait. A szerelmek, a morfium, az alkohol fogságában élő zseni életét bemutató darabban Edith hangsúlyos jelenetei mellett Marlene visszafogott, mégis erős epizódjai hozzák létre azt az egyensúlyi helyzetet melyből kibontakozik a párhuzamos, néha összefonódó életút. Piaf egész életét a kételkedés és a kishitűség jellemzi, miközben Dietrich megtestesíti számára mindazt amire titkon vágyódott.

Nem múltidéző, könnyfakasztásra játszó a sanzonok egymás utánisága, hanem a tragédiákkal és sikerekkel átszőtt életút drámai szituációit erősíti. Mindeközben kibontakoznak a mások életét pokollá tevő, magas hőfokon égő, végletekig szeretetéhes ember személyiség jegyei. A díszlettervező, Juraj Grafel mértéktartó látványvilága (a képzeletbeli zenélődoboz-megoldás), és a Marlene jeleneteket jelző öngyújtó-csattogtatása az előadás kezdetén kicsit erőltetettnek tűnik. Az idő haladtával viszont magától értetődően, logikusan alakulnak ki a különböző helyszínek, így az eszközök, a jelmezek, a díszlet, a kellékek, a világítás egyszerű alkalmazása teret ad a színészi játéknak. A díszletezők megkoreografált jelrendszere is természetesen igazodik a történetfolyamhoz. Piaf végig gyűrött, fekete ruhában, helyenként mezítláb, míg Dietrich elegáns estélyi viseletekben, felékszerezett dívaként van jelen. Gadus Erika újra értelmezett jelmezei visszaköszönnek a két művész régi fotóiról.

Holocsy Krisztina - Piaf - gazdag jellemábrázolásának íve és Holocsy Katalin érzékenyen, visszafogott játéka (ismerve Dietrich életét, néhol túl édeskés) ellenpontozza a vamp és a veréb kapcsolatát. A rendező nem kívánt dokumentarista darabot rendezni, puritán megfogalmazásokkal szól a nézőkhöz. Stílusos lélekábrázolása kifejezetten szemléletes, nem terjed túl a darabban rejlő lehetőségeken.

Piaf és Diertrich élete mindenki számára ismert. A darabban kirajzolódó sorstöredékek mögött felesleges szépítéseket, avagy hazugságokat keresni. A piafi életstílus a konzervatív nézőket zavarba hozhatná de a színészi átlényegülés sodrása, a befogadás aktusa felülírja mindezt.

„Azon a napon amikor nem fogok énekelni, megdöglök!” - hangoztatja Edith.

Az utolsó kórházjelenetben a test gyötrelme mellett a lélek szárnyalása bontakozik ki. A dacos angyal kiül a felhőre, s onnan énekli azóta is…

Nem, semmit de semmit

Nem, semmit nem bánok

Sem a jót amit tettek velem

Sem a rosszat; mindez nekem édes mindegy!

Tovább a galériába

Fotók: Jókai színház - Komárom

Edith és Marlene bemutatója: 2018. február 23.

Díszlettervező: Juraj Gráfel

Jelmeztervező: Gaudus Erika

Koreográfia: Kispál Anita

Zenei munkatárs: Gebora György

Korrepetítor: Pálinkás Andrássy Zsuzsanna

Dramaturg: Keszthelyi Kinga

Rendező aszisztens: Blaskó Edit

Rendező: MÉHES LÁSZLÓ

Edith Piaf- Holocsy Krisztina

Marlene Dietrich- Holocsy Katalin

További szereplők: Losonczi Kata, Skronka Tibor, Majorfalvi Bálint, Béhr Márton, Culka Ottó, Bernáth Tamás, Leczkési Dóra, Nagy László

 

További képek