Italo Calvino láthatatlan városai Karina Puente illusztrálásával
" Te, aki mindenfele fürkészel, és látod a jeleket, nyilván meg tudod mondani nekem, e jövendőnek melyik felé hajtanak minket a kedvező szelek." - kérdezte Kulbai kán Marcótól.
A 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, nemzetközileg is népszerű alkotójának, Italo Calvinónak (1923-1985) Láthatatlan városok - Le cittá invisibli - című című könyve először 1972-ben jelent meg. Ezt követően Magyarországon 1981-ban, Karsai Lucia fordításában a Kozmosz Könyvek sorozatban adták ki, majd az Európa Könyvkiadó jóvoltából, 2012-ben kerülhetett újra a magyar olvasók kezébe regény.
"Mi hasznod tehát abból, hogy annyit utazol? – Este van, palotád lépcsőjén üldögélünk, lágy szél fújdogál – felelte Marco Polo. – Bármely országot idéznek fel körülötted az én szavaim, pontosan olyan megfigyelő állomásról látod azt, amilyen a tiéd, akkor is, ha a királyi palota helyén cölöpökre épült falu áll, és a hűs szellő iszapos folyótorkolat illatát hozza."
A Láthatatlan városokban a fiatal velencei felfedező Marco Polo, és az idős mongol uralkodó Kublai kán beszélgetnek. Az Marco Polo mesél láthatatlan, rejtett városokról, míg az olvasó rá nem döbben a nagy titokra: mindvégig egyetlen városról az ezerarcú Velencéről beszélt, s erre a kán is rávilágít, mikor hatalmas atlaszát tanulmányozzák: „Úgy látom, jobban felismered a városokat az atlaszon, mint ha személyesen látogatod meg őket”.
A kötetben az utazó és a Kán fiktív beszélgetéseinek gyűjteménye olvasható. A Láthatatlan városok ötvenöt rövid, két-három oldalas topik szakasza öt-öt részből álló sorozatot alkot. A tematikus címek megidézik az írói látomás gazdagságát: A városok és az emlékezet, A városok és a vágy, A városok és a jelek, A karcsú városok, A városok és a cserék, A városok és a szemek, A városok és a név, A városok és a holtak, A városok és az ég, A folyamatos városok, A rejtett városok.
„A mesének nem a hang parancsol, hanem a fül” - mondja Marco Polo Kublai kánnak, s e mondattal szinte teljes egészében magyarázatot ad arra, hogyan volt képes a várost - Velencét - ötvenötféleképp leírni.
A Láthatatlan városok egyik szólássá vált szakasza:
„- De hát melyik az a kő, amely a hidat tartja? – kérdezte Kublai kán.
- A hidat nem az egyik vagy a másik kő tartja – feleli Marco -, hanem a belőlük formált ív vonala.
Kublai kán hallgat, gondolkodik. Majd ezt fűzi az elhangzottakhoz:
- Miért beszélsz nekem kövekről? Engem csak az ív érdekel.
Polo így felel:
- Kövek nélkül nincsen ív.”
A mexikói- amerikai képzőművész, Karina Puente álmodta meg a regény városait. A grafikai megoldások mellett különböző minőségű papírokat használ. Ezekből vágta ki, illesztette/ ragasztotta egymáshoz a város szépséges ezüst kupoláit, bronz szobrait, a csillagos égboltot, a virágos kerteket, a hidakat, és még a kukorékoló arany kakast is. A különleges kollázs technika nyomán a "város- projekt" megragadó látképei elevenednek meg illusztrációiban.
A regény fejezeteinek rezüméjét ITT (PDF) lehet olvasni a University of Edinburgh jóvoltából.
Forrás: ArchDaily / M.É.
További képek
