BELSŐ ERDŐ – Ágoston Lóránt festőművész kiállítása Szabadkán
Miglinczi Éva | 2026-11-16 481
Az művész saját képi rendszerének felépítésekor rendíthetetlen alapokra építkezik. Munkáinak ez a forrása nem más, mint személyiségének emléktára, melyet tudatosan épít be műveiben.
Ágoston Lóránt alkotói periódusában 2024-től szerepel az Erdő-sorozat, s az e képekből válogatott műtárgyegyüttest állították ki a szabadkai Kortárs Galériában. A Vattacukor-élet képeitől kezdődően a társadalmi felelősségvállalás, az emberiség és emberiesség stációit fogalmazza meg az alkotó a képzőművészet nyelvén. Ágoston Lóránt jelképes alakjai tükrözik, hogyan lehet az új hazát, otthont hittel és tehetséggel építeni, s ennek a pozitív életszemléletnek megjelenítésére törekszik az alkotó. Mindezt teszi annak ellenére, hogy stigmákkal terhelt, nehéz életperiódusok is kísérték útját, de a pozitív jövőkép mégis tetten érhető az alkotások minden részletében. 2008-tól újra és újra mitikus ember-elemeket helyez középpontba. A Klárikára koncentráló korai művektől eljut a jelen kiállításon látható művekben a fiatal–idősebb nő- és férfi-emberábrázolásokig. E sziluettek testtartása jelzi a képnézőknek azt, hogy mi okból állnak az erdőrengetegben. A problémák felvetésének és azok képi megfogalmazásának ábrázolásától válik az alkotó és az alkotott kép hitelessé. Ágoston Lóránt esetében ugyanis a szemlélő, a szemlélt jelenség és annak vászonra vetítése, a mű és az alkotó mítoszvilága egybeforr. Örömnek, kitaszítottságnak, fájdalomnak, magánynak, boldogságnak, vagyis az emberi létezésnek állít oltárt a művekben. Ezek a megjelenített emberszentek az emberi létezés törékenységét és a pillanat illékonyságát hordozzák kimerevedett mozdulataikban, de bármennyire hangsúlyosak is ezek a mitikussá váló elemek, mégis a legfontosabb maga a mű egésze. Az alkotó – Ágoston Lóránt – élete minden pillanata, minden rezdülése, minden gondolatszilánkja pontosan felismerhető az erdőképeken. Alakjai, azok mozdulatlansága, a térben való elhelyezésük a művész összetéveszthetetlen kifejezési formái. A 2024 és 2026 között készült alkotások túlnyomórészt kollázs technikával készültek, e rétegzett művekből építkezve fokozatosan eljut a klasszikus olaj-vászon festményekig. Ezzel nem csak egy festészettechnikai szemléletváltásnak lehetünk tanúi, hanem ezzel Ágoston Lóránt gondolkodásmódja, munkájához való viszonya átalakulásának lehetünk tanúi.

Az erdőben bolyongásnak, menekülésnek vagy csak megpihenésnek, az állandó változásnak és a változásban az állandóság keresésének jegyzetei ezek a képek, s ezek szorosan kötődnek Ágoston Lóránt világhoz, amely világra a termékeny párbeszéd jellemző. A képein látható figurák tájba illesztése, az erdő nyugalma az útkeresés színtere. Az erdő tere maga a lét forrása, a tér, amelyben napjainkat éljük. Lelki, szellemi egzisztenciális térré növekszik, ahol összesűrűsödnek az életmotívumok. Egyfajta életlabirintus rajzolódik ki, melyben az emlékezésen és az időrétegeken át jutunk ki az új világba. Ágoston Lóránt képei a hit és a szakralitás egymásra találásának szép példái. A változás és az állandóság, a kortalanság és a halhatatlanság szokatlan kettősei jellemezik művészetének egészét. Az a festői tér, amelyben él, a műalkotás révén lelki, szellemi térré változik, s művészetének lényegét tökéletesen közvetíti a világnak.
Míg az Erdő sorozat képein megjelenő témaválasztásokat fejtegetjük, jó eséllyel abban is egyre bizonyosak lehetünk, hogy mindaz, amit látunk, nagyon is kötődik ahhoz a korhoz, amelyben élünk. Nemcsak azért, mert ezekben a festői példázatokban olykor-olykor szinte nyílt utalások fogalmazódnak meg a jelenben vagy éppen a közelmúltban lejátszódott történésekre, hanem azért is – és talán főként azért –, mert Ágoston Lóránt festészete úgy egyesíti a témát és sűríti a festői tradíciót, hogy azok értékei igen izgalmasak, csak az ő műveire jellemzők. A színek kavargása, az arányok és a súlypontok játéka vibrál a képein. Az alkotónál megjelenő egyszerű formavilág, a narancs-pink színek perzselő intenzitása, a zöld-kék-bordó színek nyugalma, s ezek a kolorisztikus egységek, és a kivilágló figurális elemek gyakran szándékolt disszonanciája folytán létrejött feszültség ellenpontozása jellemző az alkotó vizualitására.


Az művész saját képi rendszerének felépítésekor rendíthetetlen alapokra építkezik. Munkáinak ez a forrása nem más, mint személyiségének emléktára, melyet tudatosan épít be műveiben. Felismerhető szín- és formanyelve, mely erőteljes, szuggesztíven lendületes. Festményein meditálásra késztető témákat vet fel. Az élet, az újjászületés jelképe jelenik meg festményein. Nem közöl konkrétumokat, nem közöl megkérdőjelezhetetlen állításokat, hiszen ezzel tárgyiasíthatná a hangulatokat, érzéseket. Képei egy erős festői egyéniség revelációi.
Kimondva-kimondatlanul ezekben az erdő-ember elemekben, az emberek-táj kapcsolatban a bevett sémákat, a társadalmi közhelyeket a lehető legszemélyesebb módon mutatja meg a világnak, rámutatva a legelemibb igazságokra. Az emberalakok finom mozdulásai, az erdő fáinak karaktereres dinamikája, a festői gesztusok különböző érzelmi állapotokat tükröznek, a fájdalmas megtisztulás, a felemelkedés lenyomatot képez a képfelületeken. Az egyes művek tükrözik az alkotó pillanatnyi lelkiállapotát, s ezek a művek lelkének aktuális lenyomatává válnak. Vannak vásznak, amelyeken a centrálisan elhelyezett, kimerevített pillanatot mutató testtartás, a motívumok erőteljes tömörítése kap főszerepet, másokon az erdőrészletek, azok kivágása válik hangsúlyossá. Ám láthatunk olyan műveket is, ahol a kétféle megoldás találkozik, s a hangsúlyosan megjelenő és részekre tördelt motívumok együtteséből egyféle labirintus bejárata rajzolódik ki. Néhány képen a kimerevített emberi alakokat nem a transzfiguráció pillanatában, vagyis a mennybemenetel állapotában próbálja meg ábrázolni, hanem éppen ellenkezőleg, egy jövőbéli szárnyalás lehetőségét mutatja fel. Azt a vágyat akarja tudatosítani a kép-nézőkben, hogy a múlt zaklatottságát jövő nyugalma váltja fel. Az ember-erdő motívumok Ágoston Lóránt saját belső útjának, spirituális fejlődésének stációit tárja fel.

Ágoston Lóránt alkotói tevékenységének alapkoncepciója, hogy jelet hagyjon a világban. Olyan, műalkotásokat hozott létre, amelyek nem kompromisszumok, kisebb vagy nagyobb megalkuvások után születtek meg, hanem a művész eredeti szándékait tükrözik, melyek a lehető legszélesebb körben fejtik ki hatásukat. A tárlat nem ad teljes körképet a művész Erdő sorozatától de a lélekterek és a jelentéstartalmak mégis betekintést adnak jelen alkotói periódusába.
Kurátor: Miroslav Jovančić
Helyszín: Kortárs Galéria Szabadka - Raichle Ferenc park 5.
A kiállítás megtekinthető: 2027. január

ÉLETRAJZ
Ágoston Lóránt (1970, Törökkanizsa) Több mint három évtizede foglalkozik képzőművészettel és művészetpedagógiával. Tanulmányait Szegeden végezte, rajz–földrajz szakos tanári, környezetvédő, majd vizuális- és környezetkultúra-tanári diplomát szerzett. Jelenleg Budapesten és Cserhátsurányban él és dolgozik.
Művészeti tevékenységének középpontjában a kortárs vizuális nyelv kutatása áll. Alkotásaiban elsősorban a rajz, a festészet és a kollázs eszközeit alkalmazza. Munkáiban visszatérő téma az ember és természet viszonya, az emlékezet, a belső útkeresés és az átalakulás. Művészeti gyakorlatát a különböző médiumok közötti kísérletezés, valamint a személyes és egyetemes jelentésrétegek összekapcsolása jellemzi.
Munkásságát számos szakmai elismerés kíséri:
2005-ben a Cité Internationale des Arts párizsi ösztöndíjasa,
2015-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt,
2010-ben és 2017-ben Szeged város művészeti díjában részesült,
2020-ban pedig a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíját nyerte el.
Egyéni és csoportos kiállításokon rendszeresen szerepel Magyarországon és külföldön. Munkáit többek között Budapesten, Szegeden, Újvidéken, Zentán, Párizsban és Rómában mutatták be.
Alkotói tevékenysége mellett verseskötetek illusztrálásával, köztéri művészeti projektekben való közreműködéssel és kísérleti filmek készítésével is foglalkozik.
Tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének (SULUV),
a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE)
és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének (MROE).
Fotók forrása: agostonlorant.hu , Pannon RTV , Ágoston Lóránt FB oldala, Savremena galerija Subitica FB oldala


