Csak másban moshatod meg arcodat - A rút kiskacsa megérkezett a Mesebolt Bábszínházba

Andersen A rút kiskacsa című meséjét tényleg nem lehet sem megunni – sem abbahagyni a róla való gondolkodást: annyira sűrű, annyira eleven ma is. Mesebolt Bábszínház második alkalommal gyürkőzött neki a feladatnak: először 14 évvel ezelőtt mutatta be a társulat a rút kiskacsa történetét, Kolozsi Angéla átirata alapján, Veres András rendezésében, Sipos Kati és Rumi Zsófi terveivel.

Andersen A rút kiskacsa című meséjét tényleg nem lehet sem megunni – sem abbahagyni a róla való gondolkodást: annyira sűrű, annyira eleven ma is. A Mesebolt Bábszínház második alkalommal gyürkőzött neki a feladatnak: először 14 évvel ezelőtt mutatta be a társulat a rút kiskacsa történetét, Kolozsi Angéla átirata alapján, Veres András rendezésében, Sipos Kati és Rumi Zsófi terveivel. Vasárnap ismét megérkezett az önmagát kereső kis-nagy hős az Ady térre – nagy érdeklődés és még nagyobb siker kísérte útját; és nem csak a gyerekek körében.

A rút kiskacsa: a kis-nagy hős

A régi szereplők közül Kőmíves Csongor szerepel most is az előadásban. Közben pedig annyi minden megváltozott bennünk és körülöttük. Csak egyvalami nem változik: szeretnénk, ha szeretnének minket. Szeretnénk biztosak lenni magunkban – és a másikban. Szeretnénk megtalálni a helyünket. És ez az egyre nagyobb hangzavarban, a gyors ítélkezések korszakában egyre nehezebb. Ezért van szükségünk arra, hogy a rút kiskacsa elinduljon – és megérkezzen.

A bábszínházakban feltűnően sok az ősbemutató, hiszen eredendően bábszínpadra szánt színdarabok ritkán születnek – sok az átirat. De előfordul, hogy egy-egy adaptáció átlépi a saját árnyékát, kiállja az idők próbáját, színdarabként tökéletesen – és önállóan – működik. Kolozsi Angéla Andersen-átirata pont ilyen. Úgy kontúrozta, úgy „dramatizálta” az Andersen-mesét, hogy nemcsak önálló karaktert adott a szereplőknek, hanem a történet értelmezési lehetőségeit is áthangolta – anélkül, hogy „megerőszakolta” volna az eredeti mesét. Semmit nem rág a szánkba, viszont olyan jelenetekre fűzi föl a kiskacsa vándorlását, amelyek nemcsak átélhetők, hanem a lehető legnagyobb könnyedséggel húsba vágó problémákat is fölvetnek. Kolozsi Angéla úgy tud a gyerekekhez szólni (a ritmikus próza jelenetenként változó lejtését külön érdemes volna elemezni), hogy abban nincs semmi hamisság, nincs semmi máz – csak okos odafordulás. A két vadgácsért lepuffantja a vadász, a veszteség fáj: hiszen Béláról és Lujzikáról van szó (Lujzika ráadásul mindenáron segíteni szeretne a kiskacsán). A tyúk és a kandúr egyvégtében tévésorozatokat bámul, közben átveri a vaksi és jó szándékú nénit – a kiskacsa nem marad velük, pedig minden bizonytalan. 

A rút kiskacsa története a mesék „mélyszerkezetére” épül. A főhős elindul – mert el kell indulnia, ki kell állnia a próbákat, hogy célba érjen. Voltaképpen minden mesének ez a tétje. És bár a kiskacsa „sodródó hősnek” tűnik, nagyon is a helyén van az esze (legalábbis Kolozsi Angéla átiratában). Azt még nem tudja, mi a szép – de azt azonnal jól tudja, hogy mi a jó. (És a kettő persze titokban össze is cseng.) 

A Mesebolt színészei – Kőmíves Csongor, Gyurkovics Zsófia, Kolozsi Angéla – nemcsak a mese karaktereit keltik életre egy csöppnyi rés nélkül, hanem zsonglőrnek is elsőrangúak; persze ez a síkbáb-karakterek – mint puzzle-darabkák – lényege (tervezte Sipos Kati és Rumi Zsófi). A rút kiskacsa szerepében Lukács Gábor remekel: riadt, tanácstalan – miközben belső tartása, tisztasága nyilvánvaló. Itt a zenének is dramaturgiája van (zeneszerző: Takács Dániel), a vándorlás stációit óriásnaptár jelzi.

Külön szép, ahogyan az átváltozás megtörténik. Mert nem az a lényeg, hogy a kiskacsa a szemünk láttára „szép hattyúvá” legyen. Az a lényeg, hogy valaki szépnek – így aztán jónak – lássa őt. „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” Az árnyjáték olyan, mint fények tánca a vízen, ahol a kiskacsa kezdettől otthonos. Végül a vízi világból kilép egy fiú meg egy lány – és kézen fogva elsétál.

 

Fotó:  Szendi Péter/ VAOL

További képek