Tűzjelek

A Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet tárlatán az I. Felvidéki Szépművészeti Biennálénak a Külgazdasági és Külügyminisztérium által díjazott két művész - Kutak Adrienn és Farkas Vajk - kiállítása volt látható.

Az Elmozdulás tematiká­jú biennálé megrendezésére 2021. kora őszén került sor a komáromi Limes Galériában. Kutak Adrienn keramikusművész és Farkas Vajk üvegművész egy­szerű formavilággal megalkotott művei a volt kato­natemplom izgalmas és inspiráló terében meghatá­rozó erővel hatottak, és ez a revelancia a pozsonyi Magyar Kulturális Központ Liszt Intézete modern kiállítóhelyén is érezhető. A két művészeti ág az utóbbi években a kortárs művészet fő áramában rit­kábban kap kiemelt helyet, így a díjazáson túl ezért is fontos ez a kiállítás. A tárlaton két alkotói hitvallás jelent meg.

 

 

 

 

Végtelen lehetőségeket magában hordozó anyaggal dolgozik mindkét művész. Alkotásaik nem múltba révedőek, hanem a jelenkor eszköztárával újrafogal­mazott víziók, egyfajta spirituális utazást, az útkere­sés misztériumát rejti a két műtárgykollekció. A tárlat természetesen nem adhat teljes körképet a művészek alkotóperiódusairól. A falakon lévő és a térbe állított alkotások néha erősítik egymást, más­kor a tér ellenpontjaként hirdetik az alkotói szubjek­tumot. Az alkotók tudatosan átgondolt „önarcképe” bontakozik ki a művekben. A kiállítótérben azonnal feltűnik a kiállított anyag sokszínű gazdagsága. Néhol szimmetriaelv szerint rendeződnek a művek, máshol a játékos térhelyzeteket követelő alkotások kerülnek előtérbe. A két művész alkotásaiban rend­re tetten érhető motívum az elmozdulás. Láthatjuk, hogy az egymás mellé elhelyezett két műtárgycso­portban egy nagyon tiszta kifejező erő jelenik meg, mely segíti a két művészeti ág egymásra találását.

Farkas Vajk üvegművész az üveg sajátosságait – a keménységben rejlő lágy íveket, fénytörő-fényá­teresztő képességet – hangsúlyozó, egyszerű formavilágú, egymásra épített, rétegelt, ragasztott, hajlított kompozícióit a kísérletező kedv jellemzi. Érdemes megemlíteni a műtárgyak színeit. Az alko­tások áttetszősége mellett a kék, sárga, zöld színek elevensége, azok egymásba folyása, tükröződése teszik lenyűgözővé a műveit. Geometrikus elemei­nek alaki minimalizmusa ellenére magukon hor­dozzák a célratörő kézműves munka gondosságát. E gondosság spirituális summázattal jelenik meg Farkas Vajk szimbólumrendszerében melyben a idő–tér szintézise fedezhető fel. Kevés elemmel, mértéktartóan vet fel kérdéseket. Úgy helyezi el a kompozícióban szereplő motívumokat, hogy azok mo­rális értéke kiemelt szerepet kapjon. A hajlított össze­függés-jelentések rezdüléseit drámaian szembesíti a tárgyi világtól elvonatkoztatott jelekkel. Van úgy, hogy puritán, geometrikus rendbe foglalja a felépít­ményeit, máskor pedig az anyag természetes szép­ségét kihasználva szabad asszociációkra serkenti a szemlélőket. Nem közöl konkrétumokat, nem közöl megkérdőjelezhetetlen állításokat, hiszen ezzel tárgyiasíthatná a hangulatokat, érzéseket. Ezzel az olvashatóság és az absztrakció különféle átmene­tei fedezhetők fel alkotásain. Szűkszavúsága elle­nére az üvegművek érzelmi telítettsége katartikus élmény nyújt. Az anyaghasználat teljessége, a formai letisztult­ság szinte a végletekig leegyszerűsített művészi szándékának alkotóelemeit konzerválja műveiben.

A 2002-ben elhuny Stanislav Libenský cseh üvegművészt idézve: „Az üveg minden emberi ér­zés kifejezésére alkalmas”, s ez az érzelemgazdag­ság jelenik meg Farkas Vajk művészetében.

Kutak Adrienn agyagban fogant művészi monda­nivalója nem rendeződik a felkapott divatirányzatok sorába. Alkotásai mélyebb művészi mondanivalók eszközei. Műtárgy-kompozíciói egyénien átírt, köl­tőien részletgazdag alkotások, emellett realisztikus elemekben bővelkedők. Nem utánoz, hanem exp­resszíven újrateremt, kiemeli az időt, mint napjaink egyik legaktuálisabb szentség-fogalmát. Kutak Adrienn totemszerű plasztikáinak érzelmi rezdülései, a natúr és erőteljes földszín-felületekkel egyfajta szellemi fejlődéstörténetet alkotott. Egye­di kifejezésmódjával az érzelmi habitus kibontásá­ra törekszik. A fal síkjából kiemelkedő reliefszerű kompozíciókkal a hétköznapi valóság és annak áttranszponált képe közti különbségeket keresi, térplasztikáival az anyatermészet kiragadott rész­letét vetíti a nézők elé. Kutak Adrienn munkáiban az állandóság-mulandóság, a nyitottság-zártság, elválás-együvé tartozás témáját dolgozza fel. A kü­lönböző kultúrák hit- és mítoszvilágának megjele­nése, azok üzenetei meghatározóak alkotói perió­dusaiban. Az ősi szimbólumokkal telített kerámia kompozíciók archaikus jelentésekkel bírnak. Az el­válást, elmozdulást, összekapcsolódást szimboli­záló gondolatok a reményt, egy távolabbi szebb élet beteljesülését jelzik. Ennek a kiolthatatlan örök vágykeresésnek jelképe Kutak Adrienn is lehetne, aki reménységről, titkokról, félelmekről mesél a műveiben, melyek az organikus világot kapcsolják össze a jelenkor dilemmáival. A ráció és a spiritualitás határán mozgó alkotásai egyetemes érvényű megfogalmazásokat rejtenek, s azt, hogy a hitesség tartományai végtelenek. A fali és térbeli munkáin a nyers erő és gyengéd líra egya­ránt jelen van. Titokzatos, szimbolikus tartalmakat hordozó műveit bárhol felállhatnák – akár a Limes Galéria szakrális terében, akár itt, ebben az újszerű környezetben, jelentésük állandóságot, a remény­kedést, a kétkezi munka hitét és a kitartást hirdetik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül elmondható, hogy az erős vizuális in­gerekkel csalogató kiállítás gazdag mondanivaló­val szolgál. Az alkotói attitűd sokarcúságát mutatja fel a két művész, s azt, hogy ember és természet szerves kapcsolata miként lesz mindennapos való­ság és ünnep. Pontosság, tiszta kifejezésmód, a tömörítés, a jelekkel való kommunikálás jellemzi a két alkotó törekvéseit. A Mindenható rejtve ma­rad, de teremtő ereje átszüremlik az alkotásokon.

 

Tovább a galériába

 

Fotó: Miglinczi Éva, Farkas Vajk

További képek