Válogatás a VII. Textilművészeti Triennálé díjazottainak munkáiból
Molnár Eszter | 2022-03-18 1062
A Szombathelyi Képtárban 2021. június 18-a és augusztus 28-a között megrendezett Nemzetközi Textilművészeti Triennálé díjazott alkotóinak kiállítása a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének kiállítóterében.
Egyfajta „best of” válogatást látunk tehát, az 1970-től (először biennáléként, azaz két évente; 2003-tól pedig három évenként) megrendezett szakmai seregszemle anyagából, amely a textil nagyközönség számára való újra- és újra felfedeztetését, a szakma alkotókedvének életben tartását, a nemzetközi kapcsolatok építését és a műfaj megünneplését is egyszerre képes megvalósítani. A triennálé merev műfaji határokon átívelő, inkluzív megközelítéssel mutatja be a textilművészet különböző egymástól olykor igencsak különböző műfajait, úgy, mint a Fal- és Tértextil Triennálé; Nemzetközi Miniatűrtextil Triennálé; Textildesign Triennálé , a Nemzetközi Zászló Triennálé; illetve végül, de nem utolsó sorban a Nemzetközi Szalag Triennálé. (A triennálé zsűrizése máskülönben egy viszonylag összetett rendszer alapján működik. A díjakat eleve különböző szakmai grémiumoktól kapják az alkotók; és a kiállítás anyaga szintén műfajonként felállított más-más összetételű zsűri döntése alapján alakul ki).
A résztvevő művészek – Urbán Ágnes javaslata alapján vagy egy egyéb okokból, mint például más kiállításon való aktuális szereplés – nem feltétlenül a triennáléra bezsűrizett vagy díjazott munkájukat hozták. A triennálé anyagáról katalógus készült, amely többet képviselve a puszta dokumentáción, fontos forrás is a kutatók illetve az érdeklődő közönség számára, hiszen a kiállító művészek életrajzát és szakmai tanulmányokat is tartalmaz a tárlaton szereplő műtárgyak fotóin túl. Emellett egy igényes kivitelezésű projektoldalon, illetve az ismertebb közösségi oldalakon (Instagram, Meta) is lehet követni a triennáléval kapcsolatos tartalmakat és híreket.
A kiállítás idei témája Sodrás volt, és a nagyszabású szakmai seregszemle házigazdája és kurátora Cebula Anna művészettörténész a Szombathelyi Képtár igazgatója volt. A kiállítás rendezésében, szervezésében az Alapítvány a Textilművészetért nevű főképp textilművészettel elméleti és/vagy gyakorlati oldalról foglalkozó szakemberekből álló szervezet vállalt oroszlánrészt.
Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója a kiállítás katalógusában már megfogalmazta, hogy az idei tárlat megrendezése, fogadtatása, illetve a művek által megfogalmazott üzenetek éppen a sajnálatos világesemények tükrében tértek el valemelyest a korábbi szombathelyi seregszemléktől. „Amikor a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért kuratóriuma 2019-ben megfogalmazta a soron következő triennálé témáját, a Sodrás-t, még nem gondolta, hogy ez a fogalom a művészek alkotótevékenységének inspirációján túl olyan asszociációkat is előhív, amelyek az egész emberiséget magával sodró, napjainkban zajló folyamatokra utalnak.” Természetesen akadtak a vírusra, akár egészen direkt módon utaló művek. Számomra Sándor Eszter Rossz álom (2021) című „házketrecbe” zárt lebegő vörös vírusfigurája illetve Orient Enikő két leporello-ja (Az élet sodrásában I.-II., Beszédes maszkok, 2020-2021) képviselték az egyik végpontját a járványhoz kapcsolódó közvetlen már-már banális referencialitásnak.
Sokkal maradandóbb értéket képviselnek számomra elemelt és szimbolikus megközelítés a világot megborzongató, drámai eseményekre való reflexióként. Ilyen volt számomra Balogh Edit Rezonancia, 2021 című falikárpitja, Kiss Katalin Átkelő, 2021 című hímzéssel és applikációval filcre, selyemre és organzára készített textilképe és Pázmány Judit Örvény 2020-2021 című installációja képviselték sok más kiváló alkotás mellett. Az általam kiemelt három alkotás közül két művészt díjaztak is. Tehát róluk a továbbiakban is szót ejtek.
Szűcs Blanka MMA által adományozott textildesign kategóriában kapott díjat „sportosan elegáns” és ugyanakkor finom nőies rafinériájú részletelemeket alkalmazó ruhatervezői stílust képvisel az egyébként igen ősi és keleti származású tunika-ruhakölteményeiben, a vegyes technikával készített Re-clothes I.-IV. ruhaösszeállításokból álló sorozat. A tunika-nadrág, a ruha-stóla kontamináció, illetve az A-vonalú és aszimmetrikus türkiz csőruha mind patchwork és applikáció technikával készült. Emellett egyszerű, egyszínű textilcsíkok dekorálják a tunikák oldalsávját, amelyek ugyan „csak darab rongyok”, de e leheletfinom „ruhasziluettbordűrök”, olyan díszei lehetnek egy öltözékeknek, amelyek egészen különlegessé tehetik az egyébként egész sorozatra jellemző fekete által dominált színvilágot.
Csíkszentmihályi Réka Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Díját Zászló kategóriában Árral szemben, 2021 (300×100 cm) című alkotásával nyerte el. Ezekben a kortalan hangulatú munkákban mindazt megtaláljuk – mind a textil munkában, mind design táblajáték-tárgyban - ami eszünkbe juthat akkor, amikor a design-ra pozitív értelemben gondolunk. Rendezettség, elegancia, kifinomult és tudatos színrendszer és egészen letisztult grafikai arculat, amely kiérlelt tervezői gyakorlatot sejtet, és a „Form follows function” Bauhaus esztétikum-elvet követi. Emellett munkáiban erős a reprezentatív, az ünnepélyes az ékszerművészet, azon belül is Bizánci ötvösművészetre emlékeztető affinitás (Átjáró).
Nyíri Katalin a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Díját Szalag kategóriában a Személyes partitúra – molto vivace című alkotásával (422 x 20 cm) nyerte. A Szövetségben kiállított munkái között találunk Stólát, „újraírt „Szoknya parafrázist”; és Poncho-t. Jellemzőek a Nyíri-féle design-ra a mértani formák, a lapra hajtás, a minimálszabás, tehát minél kevesebb durva beavatkozás az anyag természetébe, inkább egyfajta követése az anyag szerkezetének és a keleti eredetű szokáshagyomány, amely, az átalakítás folyamatában folyamatos tiszteletet képvisel az anyag irányt. A Textilgrafika I-IV.- sorozat egy tati csoportos kiállítás alkalmából készült el, egy egyéb gobelin- illetve keramikus-munkákat bemutató tárlaton. Nyírire jellemző plissé-szövés kreatív felhasználása, és a recycling attitűd, rongyokat, maradványanyagokat esetleg olyan különlegesebb anyagokat – mint például fém harisnyakötő – használ fel műalkotásai létrehozásakor.
Fóris Katalin a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért különdíjának elismerését érdemelte ki a triennálén. Emlékösszefonódás I-III. (2020.) című sorozatai olyan vizuális emléknyomok, amelyekből az emlékezés szövetén áttetsző, fényáteresztő „ablakok” nyílnak. Feledy Balázs szavaival: „Rendkívül izgalmas és töprengésre késztető maga az anyag, a szövött celluloid filmnegatív, amely mint textúra is különleges, s amely sejtelmes transzparenciájával, s a formaalakítás szabadsága által tetézve, új dimenziókat hoz létre. Belelátunk a történelembe, nyomon követhetjük azt az életérzés folyamatot, melyekben zárványok és eltűnő vagy éppen feltűnő fosszíliák teszik áthatóbbá benyomásainkat.”
Fülöp Tünde a MANK Nonporfit Kft díját fal- és tértextil kategóriában nyerte el. A kiállításra egy egyetemen készített organikus karakterű „régebbi” és egy új munkáját hozta el. Fülöp az utóbbi időszakban köteleződött el a geometria irányába (Út a geometriába. Életem fonala installáció, Szimpla Z 2020.) Ehhez a művészi útvonalváltáshoz, elmondása szerint éppen a szövés technikája vitte el. A Szaxon-Szász Jánossal való megismerkedés és barátság vitte ő az K28 Galériába, (Kontur Balázs lakásgalériája) ahol a geometrikus absztrakt vonalat képviselő Fajó János-tanítványok állítanak ki. A vörös szőtt felületre tölgyfaleveleket varró Fülöp a klímaváltozásra reflektálás jegyében hozta létre a páros munkáját, ami párhuzamba állítható a triennálén látható monumentális vizualitású nyírfakérgeket összevarró Szunyogh Júlia-munkával (Cserzett, 2019 című térobjekt, 378 x 300 x 10 cm).
Láng-Miticzky Katalin a Rózsa Anna Alapítvány Díját Fal- és Tértextil kategóriában nyerte el a Színek és ritmusok sodrásábancímű alkotásával (200x105 cm). A mű triptichonszerű, hármas tagolást követ. Az evangélium (a kárpit kettéhasadása – …és beleremegett a föld…és megremegett az ég…) című munka (2017) részét képező Tűzoszlop és kereszt című biblikus témájú alkotás technikája a klasszikus kárpitszövés, egyedi, csomózásos megoldásokkal. A tűzoszlop a két oldalsó rész központi motívuma, az ismert Ószövetségi szüzsé szerint Mózes népét éjszaka tűzoszlopként, nappal felhőoszlopként vezette a középpontba helyezett Újszövetségi üzenetet (mely szerint Krisztus kereszttel vezeti a népet) felmutató, dongócsomózással készített, felsejlő keresztmotívumot tehát az ószövetségi útmutatás kereteli ószövetségi útmutatás, középen kisejlik a kereszt dongócsomózással. A vonalak, amelyek metszik egymást az emberi élet buktatóit is jelenhetik, de a mű felmutatja a reménység, a megbocsátás hangjait is. A triptichon középső (Evangélium című) része nem került kiállításra ezen a tárlaton, az Iparművészeti Szalonban való szereplése miatt). Az alkotás korábban az Ikonográfiai biennálén a zsűri díját nyerte meg.
Ardai Ildikó Forgó kévék című több részes tértextil installációjával érdemelte ki a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért Különdíjának elismerő oklevelét. Fészek és madarak részlet vesszőfonással készített munka egyik elemét a kiállítótérbe felfüggesztve installálták jelen kiállításon. A székely festékesek tudományos kutatásával és számos technikai kísérletezéssel szakmai reputációt szerzett művész 1992-ben a Textilbiennáléra már ezzel a technikával készített művel jelentkezett. „Rájöttem, hogy a szizál cikkekbe szövésével nagy munkával, évek óta a kosárfonást utánzom.” Ardai Ildikó idestova 50 éve vesz részt a textilművészeti seregszemlén, s ennek emlékére 2021-ben emlékplakett-tel is díjazták őt.
Pázmány Judit Az Év Textilművésze 2021 Díjat nyerte el melyet a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért kuratóriuma ítél oda kiemelkedő teljesítményt nyújtó művészi munkájért.
Pázmány „az elmúlt években textilből és drótból készült szoborszerű installációi az Örvény című műben teljesedtek ki a Sodrás téma elvont és egyben tárgyszerű, nagyvonalú megjelenítésével.” Pázmány Judit a kétezertízes évek derekán intenzív kísérletezésbe kezdett s a síkfelületek szövése helyett a háromdimenziós textil-installációkat készített. Szabadon és játékosan használ most is olyan anyagokat, mint a fémből készült ezüstszínű szúnyoghálót vagy az ipari hulladékból keletkezett, és műalkotásként „újrahasznosított” cérnavékony és rézszínű fémszálat. Ismét a kurátort kell megidéznem, Kelle Antal ArtFormert, aki alkotásra buzdítva egy rézszálakkal teli dobozt ajándékozott Pázmány Juditnak.
A tárlaton kiállított ezüst szúnyoghálók, avagy a kimerevedett drapériák esetében (Bivalvia I.-II., 2012) Fosszília (2022) az egyébként könnyen gyűrődő, szélfútta drapériák lágy redőit egy sokkal merevebb anyag, a fémháló hordozza. Ismét az időre vonatkozó reflexióként mintha egy megkövült, kimerevített pillanatot, a szélben örökre megmerevedett zászlót – látnánk ezekben az ezüstformákban.
Richter Sára Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Díját Fal- és Tértextil kategóriában nyerte el Jel (2021) című alkotásával (2 x 300 x 50 cm ). Tárlatunkon a Bízzál című három részes művet állította ki. Jelenleg (2022 tavaszán) Richter utóbbi időszakban készített munkáiból egyéni kiállítást (Akarsz-e meggyógyulni?) rendezett a Hegyvidék Galéria. A tematika a Bízzál-hoz hasonlóan vigasztaló, gyógyító, sőt akár mágikusan védelmező műveit nyújtja át a lelki táplálékra, katarzisra kiéhezett művészetszerető közönségnek, annyi baj után, és baj közben. Teréz anya egyik elhíresült szállóigévé vált mondatát idézem kötetlenül: senki sincs annyira éhes a kenyérre, mint a szeretetre és senki sem olyan szegény, mint akit senki sem szeret… A művészet önmagában sajnos képtelen egy ember minden szeretetigényét betölteni, de Richter Sára munkái erőt és egyben felmutatást képviselnek. Technikai kuriózumként megemlíteném a sóba mártott textil eljárását, mely utalhat a sóval felszántott területekre éppúgy, mint könnyekkel áztatott kiszáradt repedezett emberi bőrfelületre is. „Csorog alá, csorog az üres árok” – jutnak eszembe az idén száz éves Pilinszky János szavai, az életmű egyik kulcsverséből, az Apokrifból. A Bízzál című három részes textilmunka idézetei is a Bibliából származnak, éltető reményt sugallnak.
Tóth Magdolna bizonyára a kiállítás, de talán a triennálé egyik legifjabb alkotóművésze, szobrászművészként végzett a Pécsi Tudományegyetemen. Kórus (200x300x300 cm) című térobjektjével nyerte el a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Díját Fal- és Tértextil kategóriában. Ebből a sorozatból az elsőként elkészült hungarocell alapra varrt textilből készült büszjét és egy másik sorozat-büsztöt (egy férfi- és nőalakot) hozott el Urbán Ágnes kérésére. Az érdekelte, hogy a textilművészet, a szobrászat és a „hobbiművészet”, barkácsolás határterületén egyensúlyozva, hogyan lehet erős hatást kiváltó műveket létrehozni. A textilminták és a plasztika intenzív párbeszédbe lép és kölcsönösen értelmezik egymást. Például a párducminta esetében az állatiasság vagy a tetoválás konnotációs jelentésmezői jelenhetnek meg, de további izgalmas hátár-átlépéseket lehet detektálni itt a műfajok, esetleg nemi identitás kérdésében is, ugyanakkor a textilszobrok közeli-távoli nézetei is izgalmas változatos vizuális élményeket rejtenek.
Kiss Katalin A Polgár Csaba Díjat Fal- és Tértextil kategóriában Átkelő című munkájával és két mini (A napok múlása, Navigare, navigare) textiljével. A kiállítás belső termének jobb oldali főfalán kapott helyett Kiss Katalin Átkelő (2021) című munkája.
Technikában eltér ugyan, de a mű folytatja Kiss Katalin haute lisse francia gobelin technikával készített archetipikus tematikájú sorozatát (Ég I-III., Víz, Táj, Havas táj). A sorozatba tartozó Sorszámozott tájemlék (2017) a (tenger)vízfelület ragyogó csillogásának festői megfogalmazása, ami ugyanakkor az impresszionista tájkép spektákulum-jellegén túllépve, a kárpit médiumában ősképszerűvé sűrűsödik. A mű még egy finom utalással reflektál a szellemileg kiüresedő, ám a látványos képeket milliárdszámra termelő, a technikai sokszorosíthatóság révén vizuálisan túlhajszolt, túltelített Jean Baudrilliard-i szimulákrum-világra, egy leginkább a képtári, vagy múzeumi pecsétekre hasonlító, vagy akár marhabélyegként azonosítható vörös sorszámmal. A kék és vörös szín az Átkelő című hímzett textiltájképen is kiemelkedő szerepbe kerül. Egy szép impresszionista látványtól alapkarakterében még nem eltérő, fényekkel, vízhullámokkal jellemzett látszólag nyugodt vízfelület szokványosságát lefelé fordított vörös bárkák ringása töri meg és teszi drámaivá. A hatást fokozza, hogy a bárkák piros árnyéka felsértve a víz csendes kékségét, a bárkákat körülövező kis területen a kép által kimerevített világpillanatban kisebb foltokban átvérzi a tengert. Úgy vélem, realista egyben kissé bújtatottan pesszimista olvasata ez a jelennek, amelyben az egyént felőrli, felzabálja, de legalábbis súlytalanná teszi, legrosszabb esetben végül teljesen eltűnteti mindaz, ami körülveszi. A tenger lehet a képi információk áradatának, sőt vízözönének metaforája, amelyből egy-egy Noé teljes akaratát és figyelmét tengerbe vető lasszójával sem biztos, hogy képes átmenteni bármit is, ami igazán értékes az egyén vagy a közösség számára.
Csókás Emese a Magyar Művészeti Akadémia Díját Fal- és Tértextil kategóriában nyerte el Repülés, 2018 (90×150 cm) címe falikárpitjával. A tárlatra Kifutópálya című hegyes háromszög alakú munkáját hozta el. A mű egy korábbi munka dekonstruálásával (szétvágás) keletkezett. Csókás a szélek rögzítésekor is egy új technikai módszert kísérletezett ki. A művésznő egyébként kedveli a geometrikus, akár metszően éles formákat és anyagokat oppozícióba állítani a gyapjú puhaságával és e minőségek kontrasztja termékenynek bizonyul az esztétikai hatás létrehozásának folyamatában. A szellemi felemelkedést és beavatást szimbolizáló lépcsősor, illetve az erre vizuálisan rímelő a művet csúcsdísz-szerűen koronázó Éles, harceszközre hasonlító hely arra is utalhat, ahogyan a művész belehasít létezésével és megnyilatkozásaival a művészeti létszövetbe. A Vízvonal című friss munka absztrakt tájképszerű munka jól egészíti ki Kiss Katalin naturalisztikusabb megjelenítésű szintén a „vizes” archetípust felmutató tájképét.
Bihari-Bakodi Szilvia a Nagano Goro Miniature Textile Award 2021 díjat a Pályák című ékszerszelencékre és kifinomultan elegáns, 18-19. századi királynői piperetükrökre emlékeztető alkotásával. (7,5×7,5x 7,5 cm) nyerte el. A rendkívül finom és virtuóz technikai eljárásokkal létrehozott varázsos, meseszerű hangulatot sugárzó díjazott említett mű is megtekinthető a kiállításon, ugyanakkor a szintén erre a tematikai vonalra felfűzhető Királyné című munka is, amely egyszerre idézi meg a mágikus kívánságteljesítő tárgyak képi világát illetve a képzeletbeli királyné arcfát is. (A Nagano Goro Díj Bizottsága 2015 óta ítéli oda a kiválasztott művésznek járó elismerést).
Székely Judit a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért Különdíjának elismerő oklevelét „Az első és utolsó kapu vámja ugyanaz a por” című gobelinjével érdemelte ki.
Székely bensőséges hangon beszél kárpitjaiban személyesen és spirituálisan megélt életútjáról „vizuális nyelven, Istennel, és Emberekkel. Ösvényről. Földi és égi szabadságról. A Lélek szabadságáról. A Szeretet- Szerelem általi szabadságról, ami miatt érdemes »sebes lábakkal, és szegényen« is végigmenni saját ösvényünkön. Felszabadultságról, SZABAD örömről mesélek, arról, hogy porból, sárból ég felé nézve is: Szabad vagyok. Szólok: Utakról, kötésekről, sodrásról, cipőfűzőkről, tövisekről, végtelenített csomófonatokról.”
Műve vigasztaló erejét Richter Sára munkáihoz hasonlíthatjuk, biblikus szimbólumokkal fogalmazó művészi nyelve pedig Láng-Miticzky Katalin munkájával állítható párhuzamba. A születést és halált jelképező két kapu a Pászka felnagyított lenyomatképét – mely Isten segítő, fogságból kivezető szeretetének, erejének szimbólumaként van jelen – keretezi.
A kiállítás nem vállalkozhatott arra, hogy mindahány díjazottnak szereplési lehetőséget biztosítson. Egyrészt a nemzetközi díjazottak munkái nem szerepelnek a tárlaton; másrészt a magyar díjnyertes alkotók közül sem mindenki kerülhetett ez alkalommal a kiállításba – Berecz Vanda (Magyar Formatervezési TANÁCS Irodája); Bocz Bea (Szombathely Megyei Jogú Város); Rónai Éva (Vas megyei közgyűlés; Orbán Annamária (Savaria MVH Szombathelyi Képtár); Kovács Móni Az év textilművésze) – azonban a tárlat így is reprezentatív erővel mutatja fel az itthoni textilművészet magas nívóját és kiemelkedő szellemi- illetve erkölcsi értékeit.
Forrás: Magyar Képző-és Iparművészek Szövetsége