Egy Elveszett világ fotográfiái a The Space falain

Mundo Perdido / Elveszett világ címmel 2023. július 12-én nyílt Robitz Anikó fotóművész kiállítása a The Space Contemporary Art Galleryben. Anikó legújabb analóg fotográfiáit a Guatemalában és Mexikóban tett idei utazásai, az ősi maja kultúra megfigyelése inspirálta. A tárlat augusztus 10-ig tekinthető meg.

Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást, majd 2011-ben a Milton Friedman Egyetemen szerzett szabad bölcsészeti, film szakiránnyal bővített diplomát. Képein az épített, városi környezet részleteit redukálja geometrikus alakzatokká, melyek az eredeti valóságtól eltávolodva új formákat és jelentéseket hoznak létre.
Rendszeresen szerepel munkáival egyéni és csoportos kiállításokon Magyarországon és külföldön egyaránt. Művészeti rezidencia programokon vett részt Grazban, Strasbourgban és Tallinban. 2008-ban Pécsi József ösztöndíjat nyert és megkapta a Cultural City Network Graz díját.
Szombathy Bálinttal és Minyó Szert Károllyal együtt tagja a Fotószuprematisták csoportnak, mely 2013-ban alakult és eddig Európa-szerte tíz kiállításon szerepeltek együtt.

„Nem volt semmi valójában, semmi, ami lett volna. Csak a kerek víz és a lapos tenger. Minden csak önmagában.“ ^[1]

Hogyan lehetséges, hogy hasonló találmányok jelennek meg egymástól függetlenül, eltérő időben és egymástól távoli helyeken? Felbukkannak, eltűnnek, majd száz vagy több száz év múlva egy másik kontinensen újra előbukkannak. Létezik egy univerzális tudás amihez bárki hozzáférhet vagy csak emberek egy szűkebb csoportja számára elérhető? Meglehet, hogy mégis valamiképp kapcsolatba kerültek távoli civilizációk vagy csupán a véletlen műve a sok egyező felfedezés? Vagy azon etnológusoknak és antropológusoknak van igaza, akik szerint az ember mindenütt ugyanúgy gondolkodik? Hasonló problémákkal szembe kerülve, hasonló környezeti, gazdasági és kulturális feltételek mellett lehetséges, hogy a távoli kontinenseken egymástól függetlenül ugyanazokat a dolgokat tapasztalhatjuk.

A maja-kicse indiánok szent könyve, a Popol Vuh négy teremtésről ír. Az istenek negyedszerre teremtették meg az embert, aki olyan tökéletes lett, hogy mindent látott és minden tudással rendelkezett. Az istenek némi tanácskozást követően, pár nap múlva visszavették ennek a végtelen tudásnak egy részét, mert rájöttek, ha az emberek pont olyanok, mint ők, akkor nem fogják őket tisztelni és táplálni. Ahhoz azonban elég tudást hagytak náluk, hogy felfedezzenek és létrehozzanak nagyszerű dolgokat.

A képzelőerő, a találékonyság és a kreatív energia egyenlő mennyiségben oszlik el az emberiség egész története során. Egy feltaláló azonban csak akkor képes hatni embertársaira, ha az adott társadalomban megfelelő számú ember készült fel lélektanilag a fejlődésre. (Claude Lévi-Strauss) A populációs nyomás és a környezet pusztítása kényszeríti ki az újabb és egyre hatékonyabb technikákat (Marvin Harris).

A fejlődés magában hordozza a pusztulást - ahogyan ez a majákkal is történt:
a túlnépesedés, a környezeti erőforrások kizsákmányolása, a folyamatos háborúskodás miatt mire a spanyol hódítók megérkeztek, városaik rég elnéptelenedtek és elborította őket az esőerdő. Vajon meddig folytatható a környezet rombolása és a pusztítást meddig fedik el látszólag a civilizációs vívmányok?

A kiállításhoz kapcsolódóan két beszélgetést is szervez a galéria a művésszel július 19-én és augusztus 2-án.

 

Nyitvatartás: kedd-csütörtök 12-18 h

A kiállítás augusztus 10-ig tekinthető meg a The Space Galériában (1015 Budapest, Hattyú utca 16. fszt 4.).

 

További információ: www.thespace.hu