Egy teremnyi paradoxon

A múzeum 2000-ben nyitotta meg kapuit, s azóta sok száz kiállítást valósítottak  meg Szlovákiában. Európa, illetve a világ legtekintélyesebb képzőművészeinek alkotásait – Karel Appel, Sam Francis, Miroslav Cipár, Keserű Ilona, Rudolf Sikora, Vladimír Popovič és mások – állandó kiállítást keretében mutatják be.
A három állam határán húzódó múzeum sajátos fekvése, az épített és a természeti környezet összhangja a látogatóknak feledhetetlen látványt kínál. 
A múzeum épületegyüttese rányújtózik a Dunára. A folyó közvetlen környezetének növény és állatvilága a művészet e félszigetével egyesül. A természetközeli  kapcsolat minden évszakban más, és más élményt sugároz az odalátogatóknak.
A múzeum körüli szoborparkban többek között El Lissitzky, Magdalena Abakanowicz, Jim Dine, Jozef Jankovič, Arman, Vladimír Kompánek, Rudolf Uher  alkotásai láthatók.


 
A nyári  időszaki kiállítások egyike a világ egyik legjelentősebb animátorának, Jan Švankmayernek tematikus tárlata.
Jan Švankmajer báb- és díszlettervező szakon Jirí Trnka és Emil Radok tanítványaként végzett a prágai művészeti akadémián. A cseh új hullám élharcosaival indult, kiknek a  mindennapok  dicsérete,  az emberközeli,  emberszagú mozi volt a nagy találmánya. J.Š. pályája  ellenben a kezdetektől a valóság és természetfeletti groteszk ábrázolásáról, a fantázia jeles napjairól áradozott. A „feketehumor” előfutárának több mint  húsz évet kellett várnia, míg a világ megértette gondolatait, s e gondolatokat igyekeznek megfejteni Danubiana Múzeum tárlatára látogatók is. Rémálomszerű, szellemes alkotások – csontkollázsok –, autonóm képi kifejezésmódok, néhol pszichiáterért kiáltó gondolatok uralják a kiállítótermet. A világújrateremtő művész, Jan  Švankmajer  furmányos, szürreális mesebeszédeit  vágyódások és kapcsolódások határozzák meg. A következetesen figyelmen kívül hagyott esztétikai szempontok eredménye,  a műtárgyak elképesztő sokszínűsége. Švankmajer műveinek sajátosan  eltúlozott animált tárgyai gyakran különös interakciókat ébresztenek a tárlatlátogatókban. Magánynak, gátlástalan humornak, félelemnek, szeretetnek, kiszolgáltatottságnak kitüntetett szerepe van műveiben. Az önmagához mindig visszatérő állandóság mögött valamiféle ősi egység, a transzcendens rendben a rendezetlenség mutatkozik meg. Elképesztő a teremben kiállított fantázia-sorozatok látványa. A švankmajeri sokkoló állatprototípusok előhírnökei egy  feltételezett ökológiai katasztrófának….
Švankmajer barátjának és kollégájának Ivan Melicherčík gyűjteménye egyfajta szürreális  bestiárium. Csontok, szarvak, karmok, kagylók, agancsok alkotta szörnyek újrateremtett világában kalandozva megismerhetjük az örök gyermek Švankmajer makacsul provokáló lényét, aki folyamatosan játszik az érzelmekkel. A švankmajeri "szépség", a döbbenetes nézőpontok, rögeszmék, kiszolgáltatott érzelmek sajátos láttatásával, az absztrakció birodalmának bejárásával kapunk képet a rendkívüli érzékenységű, átütő kritikai gondolatokat megfogalmazó művészről.