Kortárs tajvani művészek bemutatkozása Budapesten

Kakuk Tamás | 2019-07-06

A tajvani képzőművészet nem ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen, például kilenc évvel ezelőtt a Műcsarnokban és a Ludwig Múzeumban komoly nemzetközi összefogással megvalósult az a művészeti projekt, melynek kiemelt célja a kortárs tajvani művészet magyarországi megismertetése volt. A Buneul áthallásos, A szabadság fantomja a Magyar Nemzeti Galériában, a Határtalan sziget a Ludwig Múzeumban mintegy harminc alkotó munkáin keresztül adott képet a kortárs tajvani képzőművészeti törekvésekről.

A kiállítások anyagait elsősorban a közép- és fiatal generációs művészek világlátását markánsan tükröző videók, installációk és fényképek alkották. A válogatások arra tettek kísérletet, hogy bemutassák, Kína és Japán árnyékában is önálló kulturális identitással rendelkező művészet él és virágzik Tajvanon. Közel egy évtized múlva erről ismét meggyőződhetünk itt a budapesti Ateliers Pro Arts Art Center Galériában, a három kortárs tajvani képzőművész, Chang Shu-Wei, Tsen Chun-hao és Chang Chia-Ming munkáin keresztül, melyek jelentős része Tatabányán, a Bánhidai Alkotóházban készült.

 

 

 

 

 

 

 

A Bánhidai Alkotóház, ahogy neve is mondja, Tatabánya egykori elődtelepülésén, Bánhidán található, és az innen elszármazó, de a múlt ezer szálával idekötődő Lois Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész szülőháza, ahol a művész maga teremtette meg a lehetőségét annak, hogy gyermekkorának, ifjúságának otthona alkotóházként akár egész évben művészvendégeket fogadjon. Az előzményekhez tartozik, hogy Lois Viktor egyedülálló hangszerszobraiból, Hangfürdő címen 1996-ban állandó kiállítás nyílt Tatabányán, egy hajdani bányaüzem fürdőépületében, ahol a város szabadtéri múzeumot, ipari skanzent alakított ki a szakmakultúra hagyományainak megőrzésére a volt bányaüzem területén. Lois Hangfürdőben kiállított kollekciójának nagy része, Hangutazás címmel Magyarországot képviselte az 1993-as Velencei Biennálén. A Hangfürdő megléte és a hozzákapcsolódó Hidegzuhany Galéria komoly áttörést jelentett a város képzőművészeti életében, mert Lois Viktor művészeti vezetésével 1997-ben itt nyílt meg az első KÉPZELET nemzetközi fémszobrász-hangművész tábor és zenei szimpózium. A két évtizedes múltra visszatekintő nyári táborok, Lois ötletére, elsősorban az ipari fémhulladékok felhasználásából született művekkel gazdagítottak a szabadtéri múzeumot. A szimpóziumok eredményeiről, programjairól sem időnk, sem terünk nincs most beszélni, de tényként el kell mondanunk, hogy tevékenységüket a város önkormányzata, művészeti alapítványa, múzeuma és a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta. Az itt látható művek alkotói közül ketten is résztvevői voltak a tavalyi nyári szimpóziumnak, ahol paradigmaváltás történt, mint ahogy a kiállított műtárgyak is bizonyítják, mert a fém helyébe, a településhez közeli tardosbányai kő lépett, amit a Gerecsében bányásznak, és tulajdonképpen mészkő, de kiváló megmunkálhatósága és fényezhetősége miatt olyan anyag, amit mégis márványnak neveznek.

Tajvanon nagy hagyománya van a művészeti csereprogramoknak, így számos európai, amerikai művész jut el a szigetországba, mint ahogy a különböző alapítványi kapcsolatok révén, sok tajvani képzőművész tanul külföldi egyetemeken, kap művészeti ösztöndíjat, hogy tájékozódjon, új impulzusokat szerezzen az alkotáshoz. Az ott élő emberek körében népszerűek a Tajvanon rendezett biennálék, sok érdeklődőt vonzanak a képzőművészeti kiállítások. Az Egyesült Államokban élő Lois Viktor élet- és alkotótársával, Yin Peet-tel létrehozott, Boston melletti múzeum és alapítványi alkotótábor volt a kezdeményezője annak, hogy a tajvani művészek már kezdetek óta részt vegyenek a Tatabányán rendezett képzőművészeti szimpóziumokon, szemléletükkel formálják a táborok tevékenységét, munkáikkal gazdagítsák a skanzen szabadtéri szoborkiállítását. Emellett a tatabányai A Vértes Agorája Kortárs Galériájában tavaly és idén is jelentkeztek műveikkel a tajvani alkotók, míg az elmúlt évi tábor után két hétig a Szent Borbála téren, szabadtéri kiállításon is láthatta a szimpóziumon született szobrokat a város közönsége. Most pedig itt vagyunk a budapesti Ateliers Pro Arts Art Center Galériában, hogy a nagyobb nyilvánosság is megismerhesse a tajvani művészek munkáit. Ha körbe nézünk a teremben, a kiállított műtárgyak szellemi sugárzásukban és a megvalósítás technikájával egyszerre kelet-ázsiaiak és univerzálisak, megtalálhatjuk bennük a keleti ősszimbólumokat és a művészet egyetemes nyelvét is.

Chang Chia-ming "Virágok és kövek" tematikája azt jelzi, hogy a virágok a szépség szimbólumai számára, a virágábrázolás elválaszthatatlan eleme munkásságának, ebből következően személyes életének is. Ha festményeit lefordítjuk a beszélt nyelvre, talán azt is üzenik, hogy a virágok szépségének megőrzése ecsettel és festékkel küldetéses vállalkozás, de a színekben, színes árnyékvonalakban láthatatlanul ott bújkál a természet rendjének üzenete, a múlandóság. A tajvani művész emberi formákat, baglyokat és macskákat faragott a tardosbányai vörösmészkőbe, magasfényűen polírozta a kőfelületek egy részét, hogy megmutassa a kőbe ágyazott textúrát, és megőrizze a kő természetes felületét. Tseng Chun-hao fafaragással, üveg- es festőművészettel foglalkozik, az álmok és a képzelet térbeli történetét kutatja, amely egyesíti a hagyományos kínai tusfestészetet és a kínai bábszínház figuráit a modern installációval. „Álmodj hangokat”, hogy beléphess a keleti titokzatos térbe, ahol a szobrok hosszú szalagjaikkal, liánként közénk kúsznak, összemosódnak a művek tárgyszerű és látogató személyes jelenlétével kialakult határokkal. A nagyméretű képek a keleti kalligráfia hagyományait őrzik, de a dinamikus ecsetvonások mellett a kínai tinta fröccsenő elemeinek kombinációit is láthatjuk, miközben különös lebegő fejek közt bolyongunk, melyek az őselemeket mintázzák, a tűzet, a napot, az évszakokat, a szelíd és könyörtelen időt. Chang Shu-Wei a kőben a teremtés anyagát látja, a rejtőző „csendet” keresi a nyugalom és a magány érintkezéséből fakadó alkotói folyamatban, a fények és árnyékok változásait a háromdimenziós térben. Alkotásaiban a simára csiszolt és az érdesített felületek egymáshoz való viszonyából markáns formában rajzolódik ki az ember, a természet, és a személyes belső én kapcsolata. Az anyag puhaságának és a keménységének kontrasztja felfedezi és megmutatja a kő titokzatosan sugárzó energiáit, amelyekkel tektonikus tereket teremt a művész.

 

 

 

 

 

 

 

 

„Mindig öröm nem hazai, nem azonos gondolkodású és azonos kultúrkörből érkező művészeket és alkotásaikat megismerni, mert azonnal érzékelhetjük a különbségeket és az azonosságokat is.” – hallhattuk a már említett tatabányai kiállításukon. Most még jobban kiteljesedhet az örömünk, ha érdekelődéssel, figyelemmel és nyitottsággal tekintjük meg a Bánhidai Alkotóházban is dolgozó tajvani művészek alkotásait. És ha az örömről beszélünk, akkor annak is örülnünk kell, hogy a viszonylag szerény körülmények ellenére, mint láthatjuk, újra kiemelkedő kvalitású művek születtek a szobrásztáborban és az alkotóházban folyó munka során.

Fotók: Záhonyi Orsolya

(A kiállítás 2019. július 14-ig tekinthető meg hétfőtől-péntekig 12 és 18 óra között az Ateliers Pro Arts Art Center Galériában, Budapest, Horánszky utca 5.)

 

További képek