Amikor Nyergesújfalu volt a világ közepe
75 éve halt meg Kernstok Károly festőművész, az első magyar avantgárd művészcsoport, a Nyolcak vezéralakja. Párizsban tanult, bejáratos volt a legjobb galériákba és kiállítótermekbe, ő mégis Nyergesújfalura hozta el Párizst és az ottani vad stílust.
Kernstok Károly 1873. december 23-án született Budapesten. A festéshez nagybátyjától, Kernstok Józseftől kapott kedvet, ő tanította meg a mesterség alapjaira. Hivatalos stúdiumait az Iparművészeti Iskolában kezdte el Feichtinger József tanítványaként, 1892-től Hollósy Simonnál tanult Münchenben, 1893-tól két évig a párizsi Julian Akadémiára járt. Amikor 1896-ban hazatért, még három évig látogatta a Benczúr Mesteriskolát, amelynek szellemisége távol állt ugyan tőle, de elsajátította és később hasznosítani tudta az akadémikus tudást.
Önarckép 1903
Courbet, Millet és Meunier nyomán eleinte realista és naturalista stílusú képeket festett erőteljes, egyéni felfogásban (Agitátor, 1897; Hajóvontatók, 1897; Munkából, 1901), majd az impresszionizmus hatására napfénytől áttüzesített plein air képeket alkotott (Diószedők, 1900, Szilvaszedők, 1901; Lányok a tornácon, 1902). Ezután a kolorizmussal szakítva mind egyszerűbb és nagyvonalúbb formában valósította meg gondolatait, alakjait félhomályba rejtette (Krisztus és az emmauszi ifjak, 1903), majd újra a napsugár színes játékának adta át magát, ekkor már felhasználva a posztimpresszionizmus tanulságait is (Kertben, 1906).
1905-ben Nyergesújfaluba költözött családjával. Egyre inkább érdeklődni kezdett a társadalmi, szociális problémák iránt, barátai közé tartoztak a polgári radikális eszmevilág olyan képviselői, mint Jászi Oszkár, Bölöni György, Vámbéry Rusztem és Ady Endre. Művészi kísérletezései során eleven és új szellemű alkotásokat, arc- és tájképeket, monumentális kompozíciókat, épületdekorációkat alkotott, s ezeket rendre bemutatta az 1907 októberében alakult Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) kiállításain.
1906 és 1908 között több ízben is Párizsba utazott, s csatlakozott a Vadak (Fauves) csoportjához. Műveiben egyre gyakrabban jelentek meg az erőteljes vonalak, a kemény formák, a szinte plakátszerű ábrázolási mód. Egyik fő témája a ruhátlan emberi alak lett, a meztelen testek belső kifejező erejét akarta megjeleníteni hangsúlyos kontúrokkal (Keresztelő Szent János, 1908; Fához támaszkodó fiúakt, Lovasok a vízparton, 1910).
Fához támaszkodó fiúakt 1910
Az új festői törekvések élharcosaként 1909 decemberében részt vett az első magyar avantgárd művészcsoport, a Nyolcak létrehozásában, majd a csoport vezetője lett. A nyolc művész képei – amelyek a szecesszió, Cézanne művészete, a Vadak, a kubisták és az expresszionisták stílusjegyeit viselték magukon – heves ellenállásba ütköztek a hivatalos művészet, kritika és a közönség részéről is.
Kernstok életműve egyik csúcspontjának tekinthető a Lovas kompozíció, háttérben az esztergomi bazilikával, a budapesti Schiffer-villa üvegfestményei (1911), a debreceni vármegyeháza üvegablakai a hét honfoglaló vezér alakjával (1912), valamint a budapesti Dugonics utcai (ma: Vas utcai) fiúiskola tornatermét díszítő Ősvadászok című falfestmény (1912). Az 1910-es években vált jelentőssé grafikai munkássága: fiúaktokat, lovon ülő férfiakat, rohanó és ágaskodó lovakat, fiatal női aktokat készített.
Az első világháború idején közeledett az expresszionista stílushoz, bensőséges hangulatú tájképei, mozaikjai fokozott természetközelségről tanúskodnak. 1918-ban részt vett az őszirózsás forradalomban, kinevezték a művészeti ügyek kormánybiztosává, majd rábízták a nyergesújfalui képzőművészeti szabadiskola vezetését. A forradalmi események hangulatában festette 1919-ben Zivatar című képét. A Tanácsköztársaság egyik művészeti vezetője volt, ezért a kommün bukása után bebörtönözték, kiszabadulása után emigrált. 1926-ig főként Berlinben élt, a bukott forradalomra való utalással alkotta meg több változatban Utolsó vacsora című képét, a magyar expresszionista festészet egyik remekét.
Az utolsó vacsora előtt forrás: OSZK
Hazatérve ismét Nyergesújfalu lett az otthona. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen, elnöke a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) művésztanácsának. Ebben az alkotói korszakában a korábbi szertelenséget fanyar egyszerűség váltotta fel művein (Ádám, 1927; Éva, 1927; Lovasok, 1932). Életének végén a klasszicizálás felé hajlott, ekkori munkássága az etruszk, a görög és a reneszánsz festészet hatását tükrözi (Szép Heléna elrablása, 1933; Sírbatétel 1934; Ádám és Éva, 1935).
Kernstok Károly 1940. június 10-én, 67 éves korában hunyt el Budapesten agyvérzés következtében. 2001-ben Párizsban a MAGYart – Magyar fények kiállításon is szerepeltek a képei. Nyergesújfaluban általános iskola és utca, Budapest XII. kerületében tér viseli a nevét.
Olvassa tovább!
További képek
