VÉGVÁRI 88' emlékkiállítás
| 2015-06-09 1333
„Zúdulva jött a Zöld Angyal a házra, ahol születtem, megjelölve a házat és világát az ítélet jeleivel.”
Nagy László
Csoóri Sándor 1974. június 15.
„Vannak festők-barátaim illetve kortársaim-, akiknek nemcsak a munkáit, s gondolatait ismerem, de még a csuklójuk mozgását is festés közben. Ismerem a szívükre szakadó havazások, rozsdaesők eljövetelét és elmúlását; a másnaposság szégyenével megvert angyal átvonulását a műtermeken, a szájában egy közönséges késsel-egyszóval: a művek megszületésének a környezetrajzát. Nem a titkait, csupán a részleteket.
Azt hiszem, hogy az utóbbi években beérett művészetének két legfontosabb kulcsszavát ejtettem most ki, szinte elszólásként…..
Végvári látomásai soha sem a fölbolygatott képzelet termékei, hanem az érzelmeké is. A folytatásra való hűségé és szereteté. Így többnyire nem is mások, mint befelé figyelések. Képei az állandó többértelműségtől válnak egyértelműen gazdaggá. Végvári hegyei lángtestű angyalt vajúdnak. Dombjai az otthoni és az olaszországi emlékektől véreznek át, mint seben a kötés. A nyitva hagyott házak ajtajai is az otthontalanság sebeiként feketednek, míg be nem lép rajtuk egy ember.
A képzeteket ki-ki magának folytathatja. Én csak azt mondhatom Végvári Jánosról, amivel kezdenem kellett volna: köszönteni ezúttal nem egy új festőt köszönthetek, hanem egy festő megújulását.”
„Vannak festők-barátaim illetve kortársaim-, akiknek nemcsak a munkáit, s gondolatait ismerem, de még a csuklójuk mozgását is festés közben. Ismerem a szívükre szakadó havazások, rozsdaesők eljövetelét és elmúlását; a másnaposság szégyenével megvert angyal átvonulását a műtermeken, a szájában egy közönséges késsel-egyszóval: a művek megszületésének a környezetrajzát. Nem a titkait, csupán a részleteket.
Azt hiszem, hogy az utóbbi években beérett művészetének két legfontosabb kulcsszavát ejtettem most ki, szinte elszólásként…..
Végvári látomásai soha sem a fölbolygatott képzelet termékei, hanem az érzelmeké is. A folytatásra való hűségé és szereteté. Így többnyire nem is mások, mint befelé figyelések. Képei az állandó többértelműségtől válnak egyértelműen gazdaggá. Végvári hegyei lángtestű angyalt vajúdnak. Dombjai az otthoni és az olaszországi emlékektől véreznek át, mint seben a kötés. A nyitva hagyott házak ajtajai is az otthontalanság sebeiként feketednek, míg be nem lép rajtuk egy ember.
A képzeteket ki-ki magának folytathatja. Én csak azt mondhatom Végvári Jánosról, amivel kezdenem kellett volna: köszönteni ezúttal nem egy új festőt köszönthetek, hanem egy festő megújulását.”
Végvári I. János (1927-1994) festőművész, tanár emlékkiállítása a múzeumok éjszakáján Esztergomban, a Prímás Pincében.
Időpont: 2015. június 20-án 19.30 óra
Laudálók: B. Kovács Ildikó, Kaposi Endre, Simon Tibor, Wehner Tibor