Príma-díjasok kiállítása

| 2016-09-21

„…Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l'art pour l'art ez, és mégsem l'art pour l'art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l'art pour l'art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek.”

A Nyugat című folyóiratban jelent meg Babits Mihály hitvallása, 1924-ben. A költő „Örökkék ég a felhők mögött” című vallomása akár rezüméje is lehetne a 2003-ban, Demján Sándor által alapított Príma Primissima elismerés célkitűzéseinek, mely „elismerésnek célja a magyar értelmiség szellemi eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet, kultúra és sport fejlesztésének erősítése egy olyan, hatalomtól és politikából független kitüntető cím adományozásával, amelynek megkérdőjelezhetetlen értéke van a közvélemény szemében”. A VOSZ Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének elnöksége idén tizenkettedik alkalommal szervezi és díjazza a megye kulturális életében kiemelkedő szerepet játszó Megyei PRÍMA  Díjak odaítélését. Ennek a munkának motorja - mozgatója Pordánné Balázs Ibolya és Pordán Zsigmond. Ők a híd, a kapu a megyei mecénás vállalkozók és a művészek között. Jelen kiállításon az elmúlt évek díjazott képzőművészeinek válogatott műtárgyegyüttesét láthatják. A dr. Zsembery Dezső orvos-műgyűjtő (2014) kezdeményezésére létrejött tárlaton Kaposi Endre képzőművész (2009), Muzsnay Ákos - Munkácsy-díjas festőművész (2013), Nagy Gábor - Munkácsy-díjas festőművész (2015), Nádas Alexandra Barcsay-díjas festőművész (2015), Ölveczky Gábor grafikusművész (2012), Papp Albert festőművész (2013), a Bányász Képzőművész Kör képviseletében Rochlitz György festőművész (2007), Szunyogh László Ferenczy Béni-díjas szobrászművész (2011) alkotásait gyűjtöttük egybe. A művészek a tér, az idő átjárhatóságát, az emberi kötődések szépségét és mulandóságát feszegetik, idő-kaput nyitnak az alkotó és a befogadó nézők között.

Rochlitz György a 2007-ben Príma-díjassá lett Bányász Képzőművészeti Kört képviseli a tárlaton. A képző-kör jelenlegi vezetőjeként a társadalmi szerepvállalás, a közösségépítés az egyik fontos jellemzője a festőművésznek. Az itt felsorakoztatott alkotások a 75 éves alkotó elmúlt 16 évéből történt válogatás. Könnyed vonalvezetésű akvarell képein lírai tartalmakat, a természet és a múló idő hídját festi meg. Az állandóságot képviseli a változó időkben. Ahogy ő fogalmazta meg: ennek a még aktív életkornak is megvan a maga szépsége, és ezt a Nap alkonyat előtti fényeivel, varázslatos szépségével fejezem ki legjobban. A képzőművész kör jövőre lesz 70 éves. Rochlitz Györgynek újabb, nagy tervei vannak. A szakkörből „kinőtt” hivatásos képzőművészeknek szervez kiállítást 2017-ben.

Kaposi Endre képzőművész munkásságát, aki 2009-ben kapta meg a megyei Príma-díjat, Esztergom Város Önkormányzata 1998-ban Pro Urbe Esztergom kitüntetéssel és 2010-ben Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért” díjjal is elismerte. 2015-ben pedig Esztergom Díszpolgára címet adományoztak számára. A művész szintén az idő, az elmúlás kérdéseit taglalja műveiben. Alkotásaiban a végtelennel és a végessel játszik, miközben a fogyó idővel takarékoskodik. Képeiben az élethez- világhoz való viszonyát, a tértől és időtől történő elvonatkoztatást fogalmazza meg. A folyamatosan megújuló Kaposi-magánmitológia a festészetben, a kollázsban, a fémszobrászatban teljesedik ki. Egyéni kézjegyet őrző játékos, filozofikus, néhol ironikus alkotásai láthatók e tárlaton. Kordokumentumokkal, fotókkal s az idő múlását jelző tárgyakkal megteremtett vegyes technikájú kollázsai, tárgyköltészete kinyitja az időtlenség kapuját, melyen a képzőművészet, az irodalom és a zene rálép a múlt jövőjének képzeletbeli útjára. A kivágott gyermekrajzok, tükörtöredékek, eldobott, majd újrahasznosított tárgyak az emberi szellemet hangsúlyozva rendeződnek a vásznon, rámutatva az elmúlás gondolatára. Kollázsait a pusztulás apoteózisának is vélhetnénk, ám ezek úgy illeszkednek a jelenbe, mintha öröktől a tér enyésző egységéhez tartoznának.

A 2011. év Príma-díjas szobrászművésze Szunyogh László a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. A Tatabányán élő alkotó kisplasztikáinak középpontjában gyakorta a férfi-nő kapcsolatát, az eltávolodás-visszatérés toposzának jelképét fogalmazza meg. Nyugalmat árasztó, visszafogott geometrikus kompozíciói, alakábrázolásai az emberi kapcsolatok szilárdságának, avagy csalfaságának örömét erősíti meg. A művész kaput tár egy olyan világra, ahonnan távolba tekinthetünk, elvágyódunk, de az a spirituális keret – ami maga a kapu – az otthon biztonságát is rejti, ahová mindig visszatérhet a szárnyaló lélek. A szobrászművész gyakorta gondolja újra a nő-férfi kapcsolatokat. Rejtett, buja érzelmekkel telíti fel a bronz hidegségét, s a fémben öntött gondolatok mindig az életigenlést sugallják.

A komáromi Ölveczky Gábor a 2012. év Príma-díjasa. Sajátos, lírai eszköztárral megfogalmazott vers-naplói a világ hivalkodó külsőségeinek tagadásáról szólnak. Alkotásait a pontos komponálás jellemzi. Az optimális kép-kivágatokban megjelenő versek és gondolatok kiválasztása túllép a hétköznapi dokumentálás eszköztárán. Nem egyszerűen a költői mondandó tolmácsolását szolgálja, hanem egyesül azokkal, a konkrét jelentések mellett képzettársításokat idéz. Kalligrafikus, művészi képírásának poétikus, irodalmi élményképeit érzékletesen tárja a nézők elé. Kitárja az múlt és a jelen kapuját, tovább élteti a szó és a gondolat egységét.

A gyolcsember alakja évek óta a Muzsnay-életmű minimalizált mítoszvilágának része. Muzsnay Ákos meditatív, elgondolkodtató festményeit az emberi és misztikus vonások, kép-költői látomások, lírai tónusok jellemzik. Krétarajzai az önsanyargató, kozmikus lét elviselésének példázatai. A hit nélküli ember transzcendencia utáni szárnyaszegett vágyának és a hittel töltekezésnek mementói ezek a nagyméretű, drámai képek. A festő jellegzetes vezérmotívuma a hites világ fájdalmas megtisztulására, a létünk külsőségei mögötti lelki tartalmakra hívja fel a figyelmet. Mindhárom képen az erőteljes, mégis visszafogott színek, a tartalom örvénylése, az arányok és a súlypontok játéka vibrál. Muzsnay szín és formanyelve erőteljes, szuggesztíven lendületes, képeinek témája egy erős festői egyéniség kinyilatkoztatása. A festőművész 2013-ban részesült a megyei Príma-díjban.

A Tatabánya Kultúrájáért elismeréssel díjazott festőművész, Papp Albert az elmúlt évben távozott el közülünk. A zsámbéki főiskola nyugdíjas docense 2013-ban nyerte el a megyei Príma-díjat. A Zala megyéből származó művész 1959-től élt Tatabányán. Az alföldi festészettel rokon alkotásai láthatjuk e kiállításon is. A négy nagyméretű, természetet ábrázoló, harmóniát árasztó képet gouache technikával készítette. A mesés nevű Kemendolláron született festőművész nem sokkal halála előtt így nyilatkozott: „az ottani táj, a természet közelsége, évszakonként megújuló szépsége mélyen belém ivódott. Ezért is állnak hozzám közelebb a tájképek, csendéletek, a falusi utcák, vagy éppen egy-egy roggyant, kopott parasztház, amiket még sikerült a maguk omladozó szépségében megörökítenem. Számomra akkor kész egy kép, ha az én élményvilágom ötvöződik a látvánnyal, és ezt meglátja benne a képet szemlélő is. A kompozíció arányai, a különböző képi elemek funkciója, a színek, színfoltok mellett fontos megtalálni a kép ritmusát, a belső szerkezetét. Ha nem találom el, ilyenkor félreteszem, és később vissza-visszatérek hozzá.”

A 2014-es év egyik díjazottja dr. Zsembery Dezső orvos-műgyűjtő több mint húsz éve gyűjti a Komárom megyei művészek alkotásait. Az orvostudomány és a művészetek látszólagos távolsága között vert hidat a nyugalmazott főorvos. „A művészetek abban meglehetősen hasonlítanak a tudományokra, hogy a tudásunkat gyarapítják az emberről, és nemcsak egyszerűen az esztétikai élmények forrásai, hanem a megismerés egyfajta módja is. A természettudományos gondolkodás és az alkotóművészet közös nevezője ebben határozható meg, érdeklődésem alapja is ez volt” - nyilatkozta. A művekben nem csak a tárgyat látja, hanem a mögöttes embert, a művészt is, akikkel évtizedes barátság is összeköti. Gyűjteményéből megyei alkotók – Dobroszláv, Vecsési, Szentessy, Kerti, Kaposi – képeit válogattuk ki bemutatásra, egy kivételével, ez Aknay János, aki személyes kedvence a Dorogon élő Zsembery doktornak.

Nagy Gábor - Munkácsy-díjas és Nádas Alexandra Barcsay- díjas festőművész házaspár Gyermelyen él. Alkotói és művészetpedagógiai munkásságukat 2015-ben jutalmazták Príma-díjjal. Múltat idéző, de nem múltba révedő alkotásaik a jelenkor eszköztárával újragondolt víziók. Nagy Gábor szimbolikus figurái és lírai tartalmú, emblematikus tájmetszetei az állandóságot hordozzák a változó idődimenziókban. Ahogy a művész megfogalmazta: „fontossá váltak számára az élmények és a bennük szereplő emberek, jó vagy rossz döntéseikkel, leki kifinomultságukkal.” Nádas Alexandra e kiállításon látható művein a hangsúlyos, mégis visszafogott okkerek, barnák uralkodnak. A geometrikus ritmika mentén kibontakozó struktúrák egymásutániságából születnek meg alkotásai, melyek az érzelmek hullámzását, és a tekintélyparancsoló rációt közvetítik a képeket nézőknek Érzékenyen alkalmaz hagyományos festészeti megoldásokat. Letűnt világokat, a múlt hagyatékát idézi meg, reneszánsz hangulatélményekkel ruházva fel azokat. Témái - bár távol állnak a jelen kortárs művészettől -, mégis a mához szólnak, szellemi átjárót bontva a múltból a jövőbe.

Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek.” E mondat szintén a Babits Nyugatban megjelent hitvallásából származik. A képzőművészet értékeinek felismerése, annak fontosságát hangsúlyozó és megőrző tárlattal a VOSZ megyei szervezete országosan egyedülállóan, elsőként állt a kiállítás ötlete és megvalósítása mellé. Azt már csak remélhetjük, hogy e kezdeményezésnek követői lesznek, hidat építve a vállalkozói szféra, a művészetek és a művészek között.

 

Fotó: Kiss T. József, Miglinczi Éva

 

Tovább a galériába

További képek