A ZSINÓROS BÁBOKTÓL A BÁB NÉLKÜLI ZSINÓROKIG

A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 4. rész - új remények a horvát bábművészetben

Új remények a horvát bábművészetben

Az 1990-es években a horvát bábszínház válságba került, ami elsősorban a délszláv háborúval, vala­mint az emberek művészethez és világhoz való megváltozott viszonyával magyarázható. Az idő­sebb, tapasztalt bábjátékosok utánpótlás nélkül maradtak. Fájóan hiányoztak a képzett bábszínházi rendezők, tervezők és bábkészítők, és ezzel együtt a bábjátékosokra jellemző sajátos gondolkodás­mód, a szakértelem, a formanyelvi kísérletezés, a vakmerő új megoldások és a valódi sajtófigyelem. A bábművészeti oktatás megszervezéséért folyta­tott több évtizedes küzdelem eredményeképpen valósult meg az egyetemi szakképzés az Eszéki Művészeti Akadémia falain belül – amely ma Mű­vészeti és Kulturális Egyetem néven a Josip Juraj Strossmayer Egyetem tagintézménye. Az Akadémia a 2004/2005-ös tanévben kezdte meg önálló mű­ködését. A színész és bábművész képzést a Szín­művészeti Tanszék szervezte meg. Az alapképzés után a mesterképzésen választhatják valamelyik szakirányt, vagy folytathatják mindkettőt, de felve­hetik a mozgásszínház vagy a bábrendező kurzu­sokat. Utóbbi első évfolyama a 2019/2020-as tanévben kezdte meg tanulmányait.

A bábtervezői és bábkészítői képzések a Kreatív Technológia Tanszéken folynak. A hároméves alap­képzésen a hallgatók elsajátítják az összes alapvető bábtechnikát: a tárgyanimációt, a kesztyűsbábot, a marionettet, a botos bábot és bunrakut. A mes­terképzés során ismerkednek meg az árnyjátékkal és számos más technikával. Különös figyelmet szentelnek a báb és mozgatója közötti kapcsolat feltárására. Az alapképzés harmadik évét vizsgae­lőadás, míg a mesterképzést diplomaelőadás zárja, ami egyéni vagy csoportos projektmunkát takar. A kurzus a horvát szakemberhiány miatt kezdetben erősen támaszkodott a neves, külföldről érkező vendégoktatókra. Különösen jó együttműködés ala­kult ki a szentpétervári, a szófiai és a prágai egye­temekkel.

A vendégoktatók által a hallgatók más szemszögből tekinthetnek a bábművészetre és ta­lálkozhatnak külföldi munkamódszerekkel. A záróvizsgákon a kreativitás és a sokféleség szen­vedélyes előadásait láthattuk. Miután a hallgatók a képzés során elsajátították az összes alap – egye­sek szerint régimódi – bábtechnikát, a záróvizsgájukra szabadon választhatják meg a témakört és a kifeje­zésmódot. A gyerek- és tündérmeséktől kezdve az univerzális kortárs problémákig a témák igencsak változatosak: ökológiai válság, emberek közötti kap­csolatok, sokféleség elfogadása és ezekhez kapcso­lódó kérdéskörök, melyeket teljes érzékenységgel és odaadással tárgyalnak. Sokan döntenek a klasszikus technikák mellett. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy a könnyebb utat választják, hiszen a bábtechnikák hagyományait megtartva új életre kel­tik azt, azaz kortársainkká teszik a klasszikusokat. Egyesek a kesztyűs bábokkal a Punch és Judy tradí­cióhoz nyúlnak vissza, de teljesen aktuális szöveggel. Mások a marionett bonyolult technikájával a forma vitalitását mutatják be. Megint mások a tárgyjáték sokféleségét használják ki – például léggömbökből építenek szereplőket vagy testrészeket animálnak –, de használnak asztali bábokat, árnyjátékot, fekete­színházat… Sőt, kísérleteznek a fény új megjelené­seivel, amivel fantasztikus jelenségeket hívnak életre. Előadásaikban gyakran bontják ki az ember-báb kap­csolat különböző variációit.

Örömteli eseménynek számított, hogy Tamara Ku­činović, miután befejezte szín- és bábművészeti tanulmányait az eszéki egyetem elsőként végzett évfolyamán, felvételt nyert a szentpétervári báb­rendező szakra. Visszatérését követően ő lett Hor­vátországban az első diplomás bábrendező. Nem riad vissza sem a fontos témáktól, sem pedig a mély érzelmektől. Beszél életről és halálról, ba­rátságról és árulásról, identitásról, az arroganciában rejlő veszélyekről, szomorúságról, boldogságról, szerelemről. Rendezései sosem egyszerű adaptá­ciók, pontosan tudja, hogy mit akar közölni, és ehhez a mondanivalóhoz keresi meg a lehető leg­jobb formát. Alkotásaiban, a történetmesélésben és a közönség meghódításában a bábok, a színé­szek, a zene és a fény egyaránt fontos szerepet tölt be. Az eszéki egyetem oktatóként alkalmazta Tamara Kučinovićot. Mind az alap-, mind pedig a mesterképzésen számos kurzust tart, és ő lett az újonnan indult bábrendező szakirány vezetője. Az általa mentorált hallgatók előadásai a legtöbb hivatásos produkciónál mind témafelvetésben, mind kifejezésmódban jobbnak bizonyultak.

Fordította: Lovas Lilla