Egy irodalmi életmű megközelítései és távlatai

A Grendel ’75 képzőművészeti pályázat kiállítása Komáromban.

A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület (FEMSZE)  2023-ban képző- és iparművészeti pályázatot írt ki, melynek az volt a határozott célja, hogy a hat éve elhunyt Grendel Lajos születésének hetvenötödik évfordulójára, a képzőművészek alkotásaikban saját egyéni, társadalmi és egzisztenciális élményeikkel reflektáljanak az írói életműre és „a grendeli verbalitást fordítsák át a vizualitás nyelvére”. A kiállítási anyag Pozsony és Dunaszerdahely után érkezett a révkomáromi  Szinnyei József Könyvtárba.

Lévay Jenő - Grendel '75

Az ünnep, ha az ember a digitális világ útvesztőiből visszatalál a könyvtárba, a polcokon súlya van könyveknek, a bennük leírt szavaknak, mondatoknak, Walt Whitman-i bizakodással helyük az életműveknek: "Nézz bármilyen messze, azon túl még határtalan tér van, Számolj bármennyit, körülötte még határtalan idő van." Az idézet szellemében teljesen természetesnek tűnik, hogy itt a bibliotékában is helyet talált magának ez a felvidéki képzőművészeti életben mérföldkőnek nevezhető tárlat. A pályázat kiírói az Éleslövészet, a Galeri, az Áttételek regénytrilógián keresztül a grendeli szellemiség bemutatásának, a Grendel Lajosról készült portrék alkotásának minden műfaji megkötés nélküli prioritást adtak. A csehszlovákiai, majd szlovákiai magyar író irodalmi mezőben való elhelyezését a kiváló kortárs költő, író, Tóth László így látja: (Grendel) „[...] elsőként törte át a kisebbségi létbe szorítottság falait, s vált az egyetemes magyar irodalom és irodalmi értékrend elismert, kanonizált és kánonformáló alkotójává [...] nem csak munkássága és művei hatókörével lépett túl a kisebbségi lét és anyanyelvi közössége határain, hanem azzal is, hogy a szlovákiai magyar írók közt az első, akinek művei Európa számos országában és tucatnyi nyelven megjelentek [...] amellett, hogy sikerült kilépnie a honosságból és anyanyelvéből fakadó nyelvi korlátok közül, ez idáig szinte egyedüliként [...] kora szlovák irodalmi és közéletének is nem csak egyenrangú, hanem kiemelkedő alkotójává, szereplőjévé tudott válni.” 

A zsűri döntése alapján a kiállításra négy országból, ötvennyolc alkotótól nyolcvankét mű került be, a számok jelzik, hogy jelentős volt érdeklődés a pályázat iránt, sokak számára ismert volt az író munkássága, és a pályázóknak fontos volt a Grendel-életmű filozófiájának, gondolatiságának „leképezése” a képzőművészet nyelvére. Az alkotások között  Grendel-portrékat, valamint az említett regények nemzedéki, nemzetiségi sors- és létproblémáit, a közép-európai létezés abszurditásait a képzőművészet eszközeivel alkották újjá munkáikban a művészek.  Ha elidőzünk a tárlaton, klasszikus portrékat, absztrakt illusztrációkat, karikatúrákat, kollázsokat, digitális réteg-nyomatokat is találhatunk, és ez a műfaji sokszínűség tágas értelmezési teret hoz létre a művekkel való ismerkedésre; ehhez érdemes újra olvasni a Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület pályázati felhívásában Szeberényi Zoltán irodalomtörténész gondolatát Grendelről: „Az egyéni, nemzedéki, nemzetsors- és létproblémáit háromszor, három irányból, hasonló módszerekkel körbejárva [...] kegyetlenül leszámol az egyéni és közösségi illúziókkal, hagyományokkal, irodalmi konvenciókkal, s ezzel végrehajtva a szlovákiai magyar széppróza első, jelentős eredményekkel kecsegtető újítását.” Ahogy azt Miglinczi Éva művészeti író

Kovács Csonga Anikó - Abszurd-Humor-Irónia

pontosan észrevételezi: „Ennek az újításnak a fonalát tovább gombolyítva születtek meg azok az alkotások, amelyek Grendel irodalmi munkásságára reflektálnak. A művekben megjelenő nyughatatlan vonalgubancokkal, a nagy ívű ecsetvonásokkal, a grafikai megoldásokkal az eleven emberi lét, az új idők várt hite, a pozitív és groteszk életszemlélet megmutatására törekedtek az alkotók. Néhány képben a szürrealista látomásokat hajszolják, de a valóságos élet labilitása minden képben jelen van. Ezek a képi narratívák erőteljes gondolatokat fogalmaznak meg. Létünk külsőségeinek látszatvilágát hordozzák, a jó és a rossz szüntelen harcát és a megtisztulást hirdetik.” A tárlat anyagának tanulmányozásakor felfedezhetjük azt a kölcsönhatást, mely az irodalom és képzőművészet szimbiózisa révén, olyan történelmi, történeti hagyományokra tekint vissza, amelyek közismertek; s ehhez legkézenfekvőbb az illusztráció tradíciója és az emberi beszéd képjellé való formálása. A révkomáromi Szinnyei József Könyvtárban szeptemberig látható tárlaton a grendeli életműre saját életrezonanciákkal válaszoló és önálló életszemléletű művészek alkotásai közös egésznek hatnak a kiállítási térben, igy is felerősítve az összetartozást az író és saját maguk világképével. 

Fecsó Szilárd képzőművész a pozsonyi Magyar Kulturális Központ - Liszt Intézet díját nyerte el, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma elismerését kapták: Lévay Jenő képzőművész, Szabó Bonifác Bajnok festőművész és Lévai Ádám grafikusművész, a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány Kovács Csonga Anikó munkáját ismerte el.

TOVÁBB A GALÉRIÁBA