Szőke Lili festőművész Víztükör című kiállítása

Szőke Lili kiállításának címe két festészeti toposzt is tartalmaz: az egyik a víz a másik a tüköré; mindkettőnek gazdag és időben hosszú hagyománya van a festészet történetében. Nem mellékes az sem, hogy a víz festészeti megjelenítése valószínűleg az egyik legnehezebb festészeti téma, a tüköré nemkülönben. A címválasztás jelzi azt a beállítottságot és festészeti tradíciót is, amelyekre Szőke Lili utal ezekkel a jelenleg kiállított festményeivel.

Ha a vízábrázolás festészeti hagyományát említjük például Claude Lorrain, Delacroix, C.D. Friedrich, Édouard Manet vagy Claude Monet, juthat eszünkbe, például: „A tükörképek és a valóság volt Claude Monet legemelkedettebb témája. Nagyszerű vizililiom-festményein a festmény felülete, a víz, az égbolt és a fák tükörképei – mikrokozmosz és makrokozmosz –, mintha egybeolvadnának.”[1] A tükör ábrázolásának hagyománya számos Vénusz-ábrázoláson megtalálható, de tükör van például Jan van Eyck Arnolfini házaspár, Velázquez Las Meninas, Caravaggio Nárcisz című festményein, de ezek csak minimális példák arra, hogy képelméletileg és -gyakorlatilag is örök témákról van szó.

Szőke Lili - Előszezon 1.. 70x100cm, 2024

A víztükör szóösszetétel, amely a mozdulatlan és a folytonos elmozdulások játékára is utal, már önmagában, névszóként is metaforikus: ennek a metaforának a képbeli vagy „képes” változatát festi meg sajátosan Szőke Lili. Melyek ezek a sajátosságok? Színskálája kiterjed a hagyományos színalkalmazásától a különös, egészen szubjektív színek alkalmazásáig: jelenti ez a különös szinkombinációkat és színek egymás mellettiségét, mint pl. az Előszezon 1-2 és az Előszezon 5 című képeken, de a reneszánsz chiarascuro – a fény és árnyékviszonyok hangsúlyos – alkalmazását pl. az Előszezon 8-9 című kettős képen, nemkülönban a fotózáshoz kapcsolódó szaturációra – a telítettség arányaira – tett hangsúlyokat is, amelyek általában jellemzik képeit. Egy másik karakterisztikus vonás a részletezéssel szembemenő nagy színfelületek alkalmazása, amely azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének ezek a színfelületek cizelláltak, kidolgozottak, árnyaltak: nagyon is azok. Ezek a színfelületek bátor – akár vakmerőnek is nevezhető – párosítások, teljesen váratlan árnyalatokat hoznak létre, amelyek alig engedik el tekintetünket. Az Előszezon már említett kettős képeinek színvilága szokatlan, meghökkentő színekből áll össze, olyan egymásmellettiségek színmezőit bontakoztatja, amelyek szinte kirobbannak a képből.

A képek témái a banálistól a specifikusig terjednek: az off season-festmények a mindannyiunk által ismert vízparti jeleneteket villantják fel a csendélet jellemzőivel, de sajátos bájt és iróniát is megjelenítenek. Sajátos jel és jelzés, hogy Szőke Lili tájfestményein a madarak – kócsagok, kacsák, vadludak, etc. – ábrázolása is megjelenik: különös, mégis ismerős szárnyasok; dekoratív eleganciával, mintha színházi szereplő lenne egy-egy tájat figyelő madár, vagy pedig a szintén az ismert madárvonulásos szárnyalásként jeleníti meg őket. Lényeges még, hogy megjelöl képei címében egy-egy időtartamot, festményei mégis előhívják a pillanatban megjelenített örök időt is. Párhuzamosnak gondolom ezt azzal, hogy bár Szőke Lili festészeti pályája kezdetén van, képei a frissesség mellett már bizonyos érettséget is mutatnak, és számos további lehetőség felé is nyitva állnak, illetve utat nyitnak.

Végül újra szeretném idézni A képek története című könyv egyik fejezetét a tükör megjelenítések képi előzményeiről:[2] „Egy későközépkori elmélet szerint a szem maga is egy tükör: egy eleven konvex tükör, ’speculum animatum convexum’, ahogy a 13. századi Domonkos-rendi gondolkodó Albertus Magnus fogalmazott.” Vagy ahogy Avicenna írta: „Ha a tükörnek lenne szeme, látná a képet, amely alakot öltött rajta.” Hangsúlyozni érdemes azt is, hogy „A tükröződések vezethetnek metafizikai gondolatokhoz is, amiképpen Nicolaus Cusanus bíboros – Jan van Eyck kortársa […] „Isten elméjét egy erősen kifényesített gyémánt hegyes csúcsához hasonlította, amely „Önmagára nézve a drágakő csillogó kristálylapjaként láthatna mindent, ami valaha létezett: ’az összes dolgok képmását’.”

Szőke Lili a 21. században hozzáadja a maga festményképmezőit ehhez a tradícióhoz, sajátos látványteremtéssel, elgondolkodtatva és akarva-akaratlan, de utalva a metafizikai látóhatárra is.

Szőke Lili kiállítása Ábrahámhegy, 2024. július 29.

Máthé Andrea – Ábrahámhegy (A kiállítás 2024. június 29-július 28-ig tekinthető meg.)