Mester és tanítványok – Szepessy Béla és tanítványai kiállítása Hajdúböszörményben

Mester és tanítványok címmel nyílt 2024. május 24-én kiállítás a hajdúböszörményi Hajdúság Galériában. A május 31-ig nyitva tartó tárlat Szepessy Béla grafikusművész és hét egykori tanítványa közel 50 munkáját mutatja be. A mester, Szepessy Béla 12 grafikája a galériához vezető előtérben kapott helyet, a tanítványok összesen 34 alkotása a galéria terében tekinthető meg.

Szepessy Béla évtizedek óta meghatározó alakja a nyíregyházi képzőművészetnek: a Nyíregyházi Főiskola, majd Egyetem rajz tanszékének oktatójaként, jó pár éve tanszékvezetőjeként rajztanárok és művészek generációit oktatta és oktatja, majd a diploma megszerzése után többek pályáját követte, követi, egyengeti. Szülővárosában, Nyíregyházán tanult és oktat közel négy évtizede, de tanít a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is. Mintegy húsz éve vezeti a Nyíregyházi Nemzetközi Fametsző Művésztelepet. Életművében a sokszorosító grafika, azon belül a magasnyomásos eljárások, a fa- és linóleummetszetek dominálnak, melyek nemcsak témáikban, de technikájukban is erősen hagyományőrzők, értékmentők. Konzekvensen magyar történelmi eseményeket és legendákat dolgoz fel.

Egykori tanítványait ma már legkiválóbb kollégái között találjuk meg, legyen szó egyetemi kollégáról, grafikus egyesületet vezető művészetszervezőről, művészeti középiskolában, tehetséggondozásban vagy kultúraszervezésben aktív személyekről, akiket méltán és magasan képvisel a kiállítás hét, „tanítvány” szerepkörben bemutatkozó művésze. Valamennyien aktív művészek és művészetszervezők, rendszeres kiállítói az országos képzőművészeti seregszemléknek. Már hallgatóként is kiemelkedtek társaik közül, kiváló eredményekkel szerepeltek az Országos Művészeti Diákkonferenciákon, így a ma Debrecenben élő Börcsök Attila is. Bámulatosan precíz, mezzotinto munkáiból láthatunk néhány lapot a hajdúböszörményi kiállításon, melyek az alkotó tradíciótiszteletét, antik hagyományokhoz vonzódását, és a kortárs vizualitás laza játékosságát egyaránt mutatják.

 

 

 

 

 

 

 

Bugyi István József nemcsak szenvedélyes grafikus, hanem lelkes művészetszervező is. A Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületének elnökeként hihetetlen dinamikával szervezi a hazai sokszorosító grafika egyszerre hagyományőrző és megújító vonalának eseményeit, legyen szó szimpóziumokról, kiállításokról, művésztelepekről. Egerben tanít, és Boldogon él. Lendületes figurális linómetszetei a kalligrafikus tollrajzok frissességére emlékeztetnek és a gondos megfigyelésről, aprólékosságról tanúskodnak.

Bujdosó Mária Hajdúböszörményben él. Igazi színfoltja a kiállításnak, hiszen a sok grafikus között festőművészként van jelen, de olajképei mellett figyelemreméltóak líraian lágy, gomolygó formákat sejtelmesen egybekapcsoló szén-pitt munkái is. E finom, nőies, visszafogott művek a megállásra, az elmélyülésre terelik át a figyelmet, kizökkentve a szemlélőt napjaink rohanó, zaklatott világából.

A szolnoki születésű, ma Székesfehérváron élő Danka Attila grafikusművész és művésztanár formai elemekben gazdag, szövevényes, illusztratív linómetszeteinek sűrű vonalhálói közt bolyongva szürreális, fantáziadús képi világba csöppenünk, ahol a helyenként látszólagos statikusság ellenére is minden mozgásban van, cirkál és cirkulál.

Havasi Tamás úgy tanítványa a mesternek, ahogy mestere a többi tanítványnak, a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra tanszékének oktatója, Nyírbátorban él. Grafikáiban rejtezik egyfajta archaikus finomság és misztikusság, de legalább annyi groteszkség és leleményesség, dinamika, ritmusjátékok sora is fellelhető kiállított műveiben.

Kun Péter Salgótarjánban él, művésztanár és grafikusművész. A kint és bent játékosságát, különböző helyek szellemeit, járható és járhatatlan útjait idézi fel fiktív terein, de a leskelődésre, kukucskálásra is alkalmat teremt kis vizuális betekintései révén. Narratív ábrázolásmódja lehetőséget kínál a befogadó számára az aha-élmények megszerzésére, hiszen helyei, arcai, fái egészen kollektívek. Melyek lehetnek akár mindenki számára ismert, a „már jártam ott”, vagy „ilyen a mi környékünk is” élmények vizuális közvetítői.

Sinka Péter grafikusművész Szolnokon él, a város egyik művészeti középiskolájának nemcsak oktatója, hanem lelke, motorja is. Egészen izgalmas felületjátékokat képez hatalmas linóleummetszetein: absztraktközeli képi világában egy-egy természeti forma részletét, fény-árnyék játékát mikroszkopikusan, a részletekben rejlő mozgások és játékosság hangsúlyozásával mutatja be.

Összességében a figurativitás és a természetelvűség, a megújító szándék és a régi korok mestereinek, kiváltképp a közvetlen tanítómester, Szepessy Béla személyes és alkotói tisztelete árad a művekből, melyeknek létrehozói a mesterhez baráti, közvetlen szálakkal is kapcsolódnak – a kiállítás szemlélői elé tárva a mester személyének és műveinek messzesugárzó „szepessybélaiságát”.

Fotó: Hajdúböszörmény Önormányzat, Bugyi István FB oldala, Horváth Tamás

További képek