KÉPI PRÓFÉCIÁK

A 48. Budafok-Tétényi Tavaszi Művészeti Fesztivál nyitó rendezvénye NEUBERGER ISTVÁN festőművész Végidő című kiállítása a Klauzál Ház - Vén Emil Galériában.

Fellapozva a legújabb művészeti lexikon Neuberger Istvánról szóló címszavát azt tudhatjuk meg, hogy az 1953-ban Tatán született művész főiskolai tanulmányait a múlt század hetvenes éveinek végén lezárván immár öt évtizede építi festői és grafikusi életművét. A két-három évente önálló kiállítással fellépő, és a csoportos, országos tárlatokon is rendszeresen jelentkező festő-grafikus az 1980-as évektől rendezett tárlatai és művészetpedagógiai tevékenysége révén Nagytétényhez és Budafokhoz is szoros szálakkal kötődik. Alkotásainak tömör jellemzése gyanánt a lexikonban az olvasható, hogy formavilágát megérintette a szürrealista és az expresszív képépítés metódusa, és hogy az alapvetően groteszk, ironikus hangvétellel színezett műveit a figurativitás jellemzi. Az önálló tárlatain felvonultatott kollekcióiban számos képciklussá alakuló műsorozat volt regisztrálható, amelyek alapján azt a konzekvenciát vonhattuk meg az egyik eszmefuttatásunkban, hogy ”… ez az alkotó a figuratív, az autentikus figuratív kifejezés lehetőségeit kutatja táblaképeivel. A főiskolai stúdiumokat követően festett, impresszionisztikus, a nonfiguratív ábrázoláshoz vonzódó természeti képsorozatát elhagyva alakokat helyezett a tájba, s az alakok megjelentetésével egyúttal akciószituációkat

teremtett. Később képei különös történések színterei lettek – a természet tágas horizontja helyett a zárt, belső terek dimenziói között – furcsa, torz, szenvedély-űzte alakokkal népesültek be a vásznak. E világ a történésre, a dinamikus cselekvésmozzanatokra, illetve a történés és a cselekvés mozzanatai között húzódó tartalomra épül.” És a műterem-képek, a művésztelep-képek, az alföldi, a Tisza-menti tájakat, a bicikliző alakokat rögzítő kompozíciók – valamint a hallatlan aprólékos, parányi motívumok százaiból felfűzött rajzok és rézkarcok, és az abszurd szituációkat tükröztető tárgykollázsok, objektek mellett – már a pálya korai szakaszában megjelentek a bibliai témák és utalások Neuberger István festészetében. Azonban az olajfestékkel vászonra és farostlemezre rögzített, a klasszikus festészeti eszmények szellemében alkotott szabályos táblaképek, valamint a tus és diófapác rajzok, rézkarcok, amelyek a korai középkortól bontakozó, az európai művészetet hosszú évszázadokon át meghatározó keresztény szakrális művészet szellemében, a keresztény ikonográfia vezérfonala mentén születtek meg, a jól ismert és kevésbé ismert bibliai témákat, a vissza-visszatérőn megjelenő szereplőket korántsem a korábbi ábrázolási típusok, nem a képi konvenciók szellemében interpretálják. Hanem meglepő, sokszor mellbevágó, különösségekbe foglalt festői látomásokként. Ha az elődöket, a korábbi korok alkotói körében a szellemi-művészeti rokonokat, illetve párhuzamokat keressük, akkor Hieronymus Boschra, Giuseppe Arcimboldora, Salvador Dalíra, René Magrittre és korszakjelző alkotásaikra kell hivatkoznunk. 

 

 

 

 

 

 

A kor, napjaink kemény valósága, rendkívül ellentmondásos jelenségvilága kizárja az anakronisztikus múltba-révedést, a konvencionális megidézést, a kiürült képi sablonok ismételgetését: az apostolok, az utolsó vacsora, a Golgota, a kufárok, a bűnök, a kísértések, a pokol, a tisztítótűz, az Apokalipszis lovasai, a próféták nem jeleníthetők meg ma már úgy, amiként korábban. Az illúziók ideje, az idealisztikus vágyak és álmok korszaka egyszer s mindenkorra lejárt. A bibliai történetek és példázatok, az ótestamentumi próféciák Neuberger István ecsetje alatt expresszív hevületű vagy szürreális árnyaltságú, napjaink valóságába helyezett látomásokká formálódnak: álomszerű és valószerű, szakrális és hétköznapi, isteni és emberi észrevétlenül összemosódik, egymás álcájában villódzik. Furcsa nézőpontválasztások és egy-egy kompozíción belül alkalmazott távlatváltások, éles, meghökkentő rövidülések, a lényeget kiemelő torzulások és torzítások által koncentrálódik a mitikus aura a megidézett képtörténések és jelenségek köré, így itatódik át minden hallatlan feszültséggel, drámai erővel, fenyegetettség-érzettel. A már-már karikatúrává vagy karikaturisztikus jellegűvé formált, groteszk vonásokkal felruházott alakok önnön gyarlóságaikkal szembesülnek, űzöttek, hajszoltak, végzetes csapások által

sújtottak. Mintha mindent valamifajta káosz vezérelne, mintha minden valamifajta démoni kavargásban szédelegne, mintha mindent áthatna a félelem: mintha minden képi történés mögött ott rejtezne, ott leskelődne maga a sátán. A Neuberger-képek abszurditásai arra intenek, hogy a józanság váratlanul őrületbe válthat, a valószerű mintegy varázsütésre fantasztikummá, irreálissá alakulhat, a tökéletesség zűrzavarba fordulhat, a harmónia pedig elviselhetetlen állapottá lehet, és persze mindezt fordítva is átélhetjük: az őrületből józanság, az irreális jelenségből reális, a zűrzavarból, a káoszból rideg, fegyelmezett rend, a zavaros, diszharmonikus helyzetből lágyan elringató szituáció alakulhat. Mindezen jelenvaló jelenségek megjelenítésének, kifejezésének határozott alkotói szándékai munkálhatnak az erőteljes, szuggesztív, jelentésgazdag utalásokat és szimbolikus tartalmakat közvetítő motívumok, a tompítatlan színvilág, a merész komponálásmód hátterében. Ez az életérzés inspirálta, ugyanezen üzenet megfogalmazásának szándéka ösztönözte, a lehetetlen lehetségessé válásának döbbenete sarkallta a művészt azoknak a tárgyszobroknak megalkotására, amely műsorozat leleményesen megformált darabjai a világ működésének alapvetően abszurd voltát igazolják.

 

 

 

 

 

 

 

A Neuberger-művek elméleti hátterét felfejtve, ezen budatétényi életmű-válogatás a szakrális-bibliai vonatkozásokban, a próféciák keresztmetszetében közönség elé tárt műegyüttesének értelmezési kísérlete során nem kerülhető meg a művész közelmúltban publikált, a Muravidék című folyóiratban közzétett Szodomizmus című tanulmánya. Eszmefuttatásának zárófejezetében Neuberger István megállapítja: „Megkezdődött a kereszténység kívülről és belülről való rombolása. Bibliatagadó filantróp egyének és a politikai háttérből az új világot tervező pénzhatalmi erők befolyásolják, irányítják a világ, különösen Európa alakulását. Minden eddigi létformációt, életfelfogást leromboló mozgalmak kapnak szárnyra. Megkezdődött a szexuális szabadosság terjesztése, áltudományos magyarázatokkal. Zűrzavart keltenek a gyermekek, fiatalok lelkében. Törekvés látható minden, eddig stabilnak vélt dolog elbizonytalanítására, és folytatható még tovább a negatívumok sorolása. Természetesen nem csak ebből az aspektusból kezd vérezni életünk, hanem több irányból is.”  És a festő végkövetkeztetése: „Intésképpen: a múltat nem végképp eltörölni kell, hanem belőle tanulni, okulni szükséges, az Isten prófétáira pedig figyelni kell. A múlt nemcsak mögöttünk, hanem előttünk is jár.” Vagy ahogy egy nagy szatirikus fogalmazott: nagy múlt áll előttünk. Ezen intelmek megfontolására figyelmeztetnek, e tanulságok megvonására ösztönöznek a múltba és a jövőbe egyszerre tekintő látnok-festő, Neuberger István képei, rajzai és szobrai.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Klauzál Ház, Sörös Richárd, Zács Ágoston

További képek