Emlékezés Mosonyi Kiss Gusztáv grafikusra a szarvasgombászati témához kötődő művei ürügyén- II. rész

XV. Magyar Szarvasgomba-termesztés napja, Prónay-kastély, Alsópetény, 2024. április 13.

II. Az élet azonban ment tovább. Tudjuk, hogy Mosonyi Kiss Gusztáv 1972-ben, a Pécsett megrendezett Amatőr Képzőművészek és Szakkörök Országos Jellegű Kiállításának I. díját kapta, s hogy 1972–73-ban egyik alapítója, ’75–’76-ig pedig aktív kiállítója volt a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak. S azt is tudjuk, hogy 1972 és 1979 között rendszeresen jelentek meg rajzai az Élet és Irodalomban és más újságokban, magazinok címlapjain, hogy több könyvet illusztrált, valamint az sem titok, hogy 1975-től tagja lett a Művészeti Alapnak, s hogy egyéni stílusával 1976 és ’83 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának sokarcúságát is gazdagította. Gusztáv tehát a ’70-es évek közepe táján visszaköltözött Budapestre. Az életrajzi adatok innentől fogva ma még elég hiányosak. Annyi bizonyos, hogy 1982-től Érden telepedett le. A ’80-as ’90-es években azonban majdhogynem teljesen eltűnt a VLS palettájáról, s ezzel együtt az oly kecsegtető reményekkel induló alkotói pályáról is. Ugyanis illik megjegyezni róla, hogy az első komolyabb méltatásokat ő kapta a vajdások közül, hiszen művészi érdemeivel három szakember is foglalkozott a korabeli sajtóban. Közülük Tóth Antal méltatása a rangos Művészet folyóirat 1974/11-es számában jelent meg. Ezért csak örülni lehetett annak, amikor Kiss Gusztáv 2000-től kezdődően újra felbukkant munkáival a közönség előtt, leginkább a VLS által szervezett bel- és külhoni tematikus tárlatokon, de más helyeken is. Például a Műcsarnokban bemutatásra kerülő millenniumi Feketén-Fehéren című kiállításon, ám önálló manifesztációkat is tartott Szentendrén, Budapesten, Érden és Százhalombattán. Halála előtt azt is olvashattuk róla, hogy az Érdi Hungarikum Klub 2015-ben felvette alkotásait az Érdikumok közé, s hogy már 2013-tól tagja lett az egyrészt hagyományőrző, másrészt természetbarát, harmadrészt a keresztény értékrendre épülő Magyar Szarvasgombász Szövetség Szent László Szarvasgomba Lovagrendjének, és részükre több rajzos megbízást is teljesített, s hogy legutolsó nagyobb munkája a Képes barangolás Érden című, gyerekek számára készített kifestőkönyv volt.

Kiss Gusztáv rajztudására szaktanára, Benedek Jenő már a kisképzőben eltöltött évei alatt felfigyelt. Munkáit korai eszmélése óta, olyan aprólékos, már-már az aszkézissel felérő részletező műgonddal, kitartó babra munkával, a saját szavajárásával élve „bütykölős” stílusban rótta papírra, ahol az összkép tekintetében a legkisebb pontnak és vonalnak is jelentősége van. Bravúrosan lényegre törő, általában ellentétpárokban gondolkodó, a valóság elemeivel igényesen, pontosan, könnyeden, esztétikusan és költőien játszó, egyenletes, szép elosztású, egyensúlyra törő, látványosan világos szerkezetű és felületeiben mégis ízesen szabatos, a reneszánsz, a manierista és a barokk kor réz- és fametszőinek stílusát, fogásait (A. Dürer, A. Altdorfer, L. Cranach, J. Callot stb.), valamint a magyar szecesszió művészeinek mesterségbeli tudását és dekoratív fogásait (Simay Imre, Kozma Lajos, Nagy Sándor, Tichy Gyula, Sassy Attila stb.) felelevenítő autonóm tollrajzait (mert szinte kizárólag így dolgozott) általában egy szuszra, a papír egyik sarkából vagy területéből kiindulva egy ültében, fejből alkotta meg. Összpontosító szelleme, katonás vagy inkább huszáros géniusza így adózott az ihletettség hosszúra nyúló, fárasztó, ámde szent pillanatának. Gyakran előfordult, hogy egyetlen rajzot négyszer-ötször is újra kezdett, ha nem tetszett neki, vagy megzavarták őt a koncentrációjában. Nem volt gyors művész, ezért relatíve kevés munkája maradt ránk, ezek közül sok a mai napig lappang. Számára nemcsak a Néprajzi és a Hadtörténeti Múzeumban eltöltött tárgyrajzolói korszakainak, de a csavargások időszakának, valamint a különféle munkahelyeken, illetve kocsmákban eltöltött óráinak is voltak ihletszerző, helyzetmegfigyelő, a szociológiai értékeken túlmutató hasznos pillanatai, témabegyűjtő következményei.

 

 

 

 

 

 

 

 

A különös téri megoldásokat, a modernül mozizó látószögeket, szokatlan perspektívákat és kiemeléseket kedvelő eklektikus részletező tényrealizmusát – amelynek egyetlen és legfőbb mércéje a klasszikus görög művészet volt, s amely az úgynevezett underground képregény-stílusnak, a tudományos fantasztikumnak, a „sci-finek”, a „tudattágító” szürrealizmusnak, az animációs látásmódnak, a fikciónak és a tárgyiasságnak a különös keveréke volt – a magyar rock-nemzedék, illetve a beatkultúra világ- és életszemléletének sajátos lenyomataként értelmezhetjük, amelyből olykor sem a neoromantikus szemlélet, sem a kívülállás nézőpontja, sem az érzelmekben gazdag empatikus elbeszélő líra, sem pedig a kritikai attitűd nem hiányzott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartalmi szempontból több nagy témakör foglalkoztatta őt: a magyar népművészet tárgyai és díszítőmotívumai; a modern gépkorszak apokalipszisbe fulladó erőfitogtatásai, „fatalista sebességmániája” és környezetrombolása; az ördöggel cimboráló ember „világmegváltó” tervei és álmai által gerjesztett entrópikus erők állandó jelenléte; az elvágyódás; a világ- és a magyar történelem sorsproblémái építményekben, öltözékekben, közlekedési tárgyakban, fegyverekben és objektumokban megfogalmazódó korszakai, valamint különös alakjai, nagyságai; a háborúk lenyomatai; az elmagányosodás hétköznapi jelenetei, valamint a mindennapi élet egyszerű örömei és problémái; illetve bizonyos zenei hangulatok tájképi víziókban történő kifejeződései. Főleg fekete-fehér tusrajzokat készített, de ceruzával is dolgozott, autonóm grafikáinak némelyikét azonban szitanyomással, valamint fénymásolással, illetve számítógépes nyomtatással is sokszorosította.

Úgy tűnik nekem, hogy Mosonyi Kiss Gusztáv hatvanon felül is megmaradt örök kamasznak, lélekben, szellemben, idegekben érzékeny fiatalnak! Intellektuális lénye teljesen azonos volt aprólékosan felépülő, klasszikus tudású grafikai rajzstílusával. És a memóriája úgy működött, mint az elefánté! Amit egyszer meglátott, felismert és megemésztett, azt soha többé nem felejtette el. Látószerve és emlékezete úgy funkcionált, mint egy kamera, vagyis az egyszer és mindenkorra felvett jelenet eseménytartalma fejében mindig lejátszható, oda- s visszatekerhető, kockáról kockára megállítható, felnagyítható, kimásolható, összemontírozható és megismételhető filmszalaggá változott.

 

 

 

 

 

 

 

„Én nem a benyomásaimat, hanem a biztos pontjaimat rajzolgatom a papírjaimra. S amikor ezek a biztos pontok megvannak, ezekre építem a hétköznapi jeleneteket és dolgaimat” – magyarázta egyik beszélgetésünkben. Tárgyai és jelenetei végül is az időről, a nagy összegző gondolatokról szóltak. Időutazó és idő utaztató akadémizmusában a ránk hagyományozott dolgok, jelenségek és tárgyak egzisztenciális, történelmi, társadalmi és kulturális értelemben, sőt bölcseleti szinten is mesélnek „a mi kis hazánk” és térségünk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Rajzai nemcsak konkrét tényeket közölnek velünk, hanem pontosan fogalmazott problémákat tárnak elénk, és költőien valóságos helyzeteket teremtenek számunkra, azaz egy sűrített atmoszférába csalják tekintetünket.

Részletező tény realista grafikáiban gyakran egymás mellé kerültek, újraértelmeződtek, mai ruhába bújtak, aktualizálódtak a régi korok és korszakok jellegzetes figurái, jelképei, régészeti, néprajzi vagy ipari tárgyai és termékei, valamint művészettörténeti mintái, jellegzetes toposzai, jellemző képi fordulatai. Mosonyi Kiss Gusztáv tehát jó értelemben éppannyira tény- és motívum-manipulátor volt, mint amennyire adatközlő alkotóember.

Mosonyi Kiss Gusztáv fotó, illetve nyomtatott kép alapú, valamint saját élményforrásokból táplálkozó asszociatív akadémizmusának, azaz egyénített, személyes és sűrített realizmusának sohasem kellett a szomszédba mennie se témáért, se ötletért, se szellemért ahhoz, hogy alkotásai ne a magas művészet világában találják magukat. Belső követelményrendszerének az volt az egyik sarkpontja, hogy a mű ne csak szép legyen, de világa láttassa azt is, ami mögötte van, a másik pedig az, hogy amit a rajzoló ért, azt a néző is érteni fogja.

Bár alkotónk jelenlegi kiállításának tisztán, esztétikusan, hűvösen és határozott részletgazdagsággal kezelt grafikai lapjai inkább az alkalmazott művészet körébe sorolhatók, mégsem érzünk semmiféle minőségromlást. Sőt, a közszemlére tett, és a mappában hagyott műveket vizsgálva, vizsgáztatva egyre inkább meggyőződhetünk róla, hogy grafikusunk professzionalizmusát egyetlenegy keresve sem talált hiba, egyetlenegy felfedezhetetlen rossz vonal nem kérdőjelezi meg. A tustollal és/vagy ceruzával rajzolt munkák között megtalálhatjuk a névadó Szent László lovagkirály páncélba öltözött álló vagy lovagló figurájának, valamint büsztjének, illetve legendás cselekedeteinek művészettörténeti toposzokra hagyatkozó másolatait, egyénített változatait és ötletes képkombinációit. Megkereshetjük a Magyar Szarvasgombász Szövetség és a Szent László Szarvasgomba Lovagrend precíz logóit és címerrajzait. Felfedezhetjük az antik görög kultúra Perszephonéjának szarvasgombás istennővé formált, a természet örök körforgását jelképező mitológiai alakját. Megismerhetjük a szarvasgombászok, valamint a lovagrend hazai és külföldi tagjainak, történelmi alakjainak, tudósainak portréit, sőt, egy esetben az eskütétel mozzanatát is. Betekintést nyerhetünk az idomított szarvasgomba kereső kutyák és gazdáik hétköznapi tevékenységébe, „kincskeresésébe”, s olykor, ha vicces formában is, a szarvasgombászok életének egy-egy kiemelt eseményébe.

Főkép: Ember és szarvasgomba 2., 2011, ceruza, pauszpapír

Szövegközi képek: Mosonyi Kiss Gusztáv (1949–2016), A szarvasgombászat arculatának grafikai tervezője, 2014, ceruza, papír, Szarvasgomba-vadászat Terruelben, 2010-es évek, ceruza, pauszpapír, Szarvasgomba-vadászat Terruelben, 2010-es évek, ceruza, pauszpapír,  Ember és szarvasgomba 3., 2011, ceruza, pauszpapír, rifla-vadászeb 4., 2010, ceruza, pauszpapír, A szarvasgombászat görög védőszentje, 2011, toll, tus, papír, Szent László hermelinnel, 2012, ceruza, pauszpapír, Szent László Szarvasgomba Lovagrend embléma, 2010-es évek, toll, tus, papír