Beke László (1944-2022)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem díszdoktora, egykori egyetemi tanára, Pro Universitate-díjas, Széchenyi-díjas, Munkácsy-díjas Dr. habil Beke László CSc művészettörténész életének 78. évében elhunyt.

A magyar művészettörténetnek kevés olyan korszakos jelentőségű alakja van, aki a kortárs művészet területén fejtette ki tevékenységét. Még kevesebb az olyan kiemelkedő jelentőségű tudós, aki kutatói tevékenysége mellett a korszak művészeti életének alakításában is fontos szerepet játszott volna. Beke László ebbe a kategóriába tartozott, ráadásul egy olyan jellemzője is volt munkásságának, amely Kelet-Közép-Európában még nagyobb ritkaságnak számít: a kortárs szemléletet tankönyvvel tudta bevinni a közoktatásba. Beke László mindezek mellett az elmúlt fél évszázad egyik legfontosabb intézményi szereplőjének is számított, mégpedig úgy, hogy indulásakor, a hatvanas évek végén útja a legkevésbé sem látszott kikövezettnek. Sőt, amikor a hetvenes években már a magyar kortárs képzőművészet kétségtelenül legfontosabb szervezője és nemzetközi kapcsolatépítője volt, úgy tűnt, soha nem juthat majd egyetemi katedrához. A rendszerváltás a magyar képzőművészeti intézményrendszerben is komoly változást hozott; egyik emblematikus pillanata Képzőművészeti Főiskola lépcsőjére írt hallgatói követelés volt, amely Jovánovics György és Birkás Ákos mellett Beke Lászlót kívánta az iskola megújítása jegyében katedrához juttatni. Az egyetem történetében talán az egyik legfontosabb következménnyel járó tette egy új tanszék létrehozására benyújtott javaslata volt: évekkel később ebből nőtt ki a Képzőművészet-elmélet Tanszék, ahol azután a kortárs művészettel, a fotográfiával vagy az avantgárddal kapcsolatos gondolatai nemcsak a tananyagba, de az oktatók és a hallgatók szemléletmódjába is beépültek. Már csak azért is, mert a magyar képzőművészet elmúlt ötven évének történetét Beke nevének említése nélkül lehetetlen lesz majd elmondani.

MKE

/Beke László Szombathelyen született 1944. május 23-án. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet–magyar szakán végzett 1968-ban. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ, majd az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport tudományos munkatársa, a Magyar Nemzeti Galéria festészeti osztályának főosztályvezetője; 1995-től a Műcsarnok főigazgatója; 1990–1994 között a Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára; 1994-ben tanszékvezető egyetemi tanára; 1989–1996 között az Iparművészeti Főiskola tudományos munkatársa; 1994-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola egyetemi tanára; 1996-ban kandidátus. 2000-től az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója. Kutatási területe a XIX–XX. századi művészet, különös tekintettel a fotó-, film-, videotörténetre és elméletre. Az 1960-as évek óta vett részt a kortárs konceptuális művészet szervezésében, a neoavantgárd mozgalmak megismertetésében és munkájában. Kb. 15 kötet szerkesztője, mintegy 400 tanulmány, cikk, katalógus-előszó szerzője./

Fotó: Bánkuti András