„Ilyet az ovis gyerekem is tud”– Az absztrakt, amiről mindenkinek megvan a véleménye

Nincs még egy olyan művészeti stílus, amely annyira megosztaná az embereket, mint az absztrakt. Mindenkinek megvan róla véleménye, még ha az legtöbbször negatív is. A leggyakoribb, zsigerből jövő kritika: „ilyet az ovis gyerekem is tud” leginkább a rajztehetség kérdését firtatja. De tényleg tudna ilyet bárki? Vajon ne tudnának rajzolni az absztrakt művészek? A BÁV szakértőivel utánajártunk a kérdésnek az aukciósház április 15-én esedékes, online grafikai árverésének apropóján.

Egy dolgot azonnal leszögezhetünk: rajztehetségnek biztosan nincsenek híján a hazai absztrakt művészek. Az anatómia rajzairól híres Barcsay Jenő is készített absztrakt alkotásokat, sőt, a korunk legdrágább absztrakt képeiről híres Maurer Dóra részletgazdag rézmetszetei is bravúros rajztehetségéről vallanak. Maurer korai képei azonban nem csupán a rajztehetségéről, hanem a Kádár-kor elvárásairól is szólnak. Az ebben az időszakban felnövekvő grafikusnemzedék egy része az elvárásokkal szembe szállva egy második életművet is épített, mégpedig absztrakt stílusban. Ismerkedjünk meg velük, érdemes! 

 A világűr bűvöletében 

 A 1960-as években, amikor a technikai fejlődés, az űrkutatás és legfőképpen az Apollo-program tartotta lázban a világot, a magyar művészek is próbálták megfogni a megfoghatatlant. Hogyan lehet ábrázolni azt az érzést, amikor a szűk, földi világunk mellett új dimenziók tárulnak fel? Hát az absztrakttal! Gyarmathy Tihamér Dimenziók című nonfiguratív alkotása is ezt a témát járja körül, melyre a BÁV közelgő aukcióján 120 ezer forintos kikiáltási árról indul majd a licit. Lantos Ferenc Föld körül című tusrajzára pedig 36 ezer forinttól lehet majd licitálni. A képen még felfedezhetjük középen a bolygónkat, és az azt körülvevő légkört, de ránézve mégis azt érezzük, hogy hirtelen nem csak kitágult, de össze is szűkült a földi világunk, akár a szem pupillája…  

 A Bauhaust ihlető irányzat 

 „Nem tudunk többé elhelyezkedni az adott keretek között sem a társadalomban, sem a művészetben. Nem akarunk a régiből újat komponálni” – mondta Kassák Lajos. Az ebben a szellemben, az 1910-es években megjelent konstruktivizmus a tömegek és formák viszonyát jeleníti meg. Kassák Lajos, Anna Mark vagy Konok Tamás képein terek, síkok, szerkezeti kapcsolódások tűnnek fel, és jobban szemügyre véve a megjelenő formákat és színeket, már nem is csodálkozunk, hogy ez a mozgalom ihlette a Bauhaus építészeti stílust is. 

Konok Tamás (1930-2020): Konstruktív kompozíció szürkével, 1991, szitanyomat, papír,

Természet, indulatok, érzékiség 

 A konstruktivista szemléletből építkezett Bak Imre, Fajó János, Nádler István és Korniss Dezső is, de mindannyian más stílusirányzatokkal találkozva végül egyéni utakra léptek. Fajó János kompozícióira az op-art volt hatással. Képein a természeti formákat geometriai formákra egyszerűsíti, és gyakran megjelenik az érzékiség is. Ha ennek tudtában nézünk rá Fajó János Cseppjére, melynek szitanyomatára a BÁV aukcióján 60 ezer forinttól indul majd a licit, akkor hirtelen megérezhetjük mi van a formák mögött, és értelmet nyerhet az egymásba kapcsolódó vörös és kékből megszülető zöld szín is. Hasonló témákat feszeget Forgó című szitanyomata is, melynek szintén 60 ezer forint a kikiáltási ára. 

Egy egészen más világ, a keleti kalligráfia vonta bűvkörébe Korniss Dezsőt, aki azt vallotta, hogy ezek az írásrendszerek egy elvontabb szellemi tartalmat közvetítenek. Nádler Istvánt szintén inspirálta a kalligráfia, ő többek között a gesztusok világában merült el. Rögtön egy más alkotást látunk, ha elképzeljük, ahogy a Corpus (test) festése közben Nádler kézmozdulatait spontán érzelmei, indulatai irányították.  

A lényeg: engedjük, hogy hasson! 
 Az absztrakt, ahogy neve is mondja, elvonatkoztat. Valami mást és máshogy akar kifejezni, túllép a megfogható világ formáin. A vele való találkozáskor jobb, ha inkább a szívünkre, mint az agyunkra hallgatunk. Ha azonban túl tudunk lépni a figurális történetmesélésen, és némi nyitottsággal engedjük, hogy hassanak ránk ezek az alkotások, akkor sokkal közelebb léptünk a megértésükhöz. Hiszen az absztraktról mindenkinek van véleménye, és éppen ebben rejlik az erőssége. 

Fajó János (1937-2018): Csepp I., szitanyomat, papír

 

 

Főkép: Barcsay Jenő (1900-1988): Vörös négyzet, szitanyomat