Szemérmetlen prüdéria

A rendezvény időpontja: 2017. július 19., 17:30–18:50 óra

Helyszín: BÁV Műkereskedelem - Bécsi utca 1-3., Budapest, 1052

Meghívott vendégek: Fajgerné Dudás Andrea, festőművész (Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA),  Dr Hevesi Krisztina, szexuálpszichológus (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai kar), Szabó Eszter Ágnes, kurátor, a beszélgetés moderátora

A meztelen test ábrázolása egyidős az emberiséggel, de ahogy a társadalom testhez való viszonya változott, úgy alakult át az évezredek során az aktművészet is. Mit mutat a művészet, mennyire vagyunk prűdek, mi magyarok? Hincz Gyula titkos múzsájának aktkiállításának alkalmából beszélgetünk vendégeinkkel: Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológussal, Fajgerné Dudás Andrea festőművésszel és Szabó Eszter Ágnes kurátorral az emberi testhez való viszonyunkról.

Az emberi test és annak ábrázolása már az őskori barlangrajzokon tetten érhető. A görög és római szobrászat tökélyre vitte az emberábrázolást, mintát adva a klasszicizmusnak is. Tudjuk, hogy Leonardo da Vinci titokban részt vett boncolásokon, hogy anatómiai tanulmányrajzai minél pontosabbak legyenek. A művészetnek a mai napig központi témája az emberi test, ami napjainkban újra felerősödő tudományos, művészeti és társadalmi diskurzus alapja.

Mégis ritka azonban, hogy kifejezetten a magyar művészetben megjelenő testábrázolásokra fókuszálunk, pedig a magyar festészet történetében pedig számos aktot és testet ábrázoló grafikát, festményt találunk. Ha a kortárs művészetet nézzük, továbbra is fontos téma a test, amivel már társadalmi problémákat is meg lehet közelíteni. A gender, a 21. századi nő- és férfikép, az anyaság a legkülönbözőbb kontextusokban jelenik meg. Nem is beszélve a divatról, ami szintén az emberi testtel foglalkozó művészeti ág.

Ha a meztelenség a képzőművészetnek állandó témája, akkor mitől válunk mégis szemérmessé egy ilyen mű nézése közben? Mit engedünk meg a művészetnek és mit magunknak a étköznapokban? Milyen elvárásai vannak a különböző kulturális csoportoknak az emberi testtel kapcsolatban akkor, amikor még az egyházi ábrázolások is meztelen testek tömegeivel vannak tele? Mi okozza bennünk a feszültséget az emberi test nézése közben, legyen az valódi vagy ábrázolt? Mit mond el rólunk, magyarokról egy-egy korszak aktművészete? Egyáltalán mennyire beszélnek ezek az aktok a magyar valóságról, és mennyire a művészi önkifejezésről? Hogyan állnak ezekhez a kérdésekhez a magyar művészek és a pszichológia?

A nyár közepén, több mint félszáz akt társaságában ezekre a kérdésekre keressük a választ a BÁV Apszistermében július 19-én.