Könvkaranténban a nemeuklideszi geometriával

Miután többé-kevésbé kikerültünk az önkéntes egészségügyi vesztegzárból, érdemes mérlegelni ennek pozitív hozadékát. A suszter a vesztegzár alatt is maradjon a kaptafánál, vagyis olvasson sokat. A karantén alatt bőséggel jutott idő könyvekre, de nem vállalkozom kritikák, tanulmányok írására. Személyes olvasmánynaplóm teszem közzé, hátha kedvet csinálok az ismertetett mű elolvasásához.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a matematika soha nem jelentett felhőtlen szórakozást. Különösen akkor nem, amikor egy-két stréber középiskolai osztálytársam a kis Gauss gyermekkori kunsztján kuncogott. Nem gondoltam volna, hogy ennél jobban megismerem a német matematika zseni életét. Ehhez az kellett, hogy az idei évben Láng Zsolt Bolyai című regénye kapja meg a Libri-díját. A könyvkiadó hagyományosan az előző év könyvterméséből állítja össze százas lajstromát, ezt később a szakmai zsűri tizesre szűkítette. Erről a listáról került ki a győztes mű, ami vaskos kötet, közel ötszáz oldal. Mai felgyorsult világunkban kell egy mély levegővétel, hogy nekifogjunk az olvasásának. Egyébként lényegtelen a regény hosszúsága, mert a párhuzamosan futó történetek magukkal ragadják az embert. Az olvasó az első pillanattól érdeklődéssel, azonosulással, izgalommal követi Bolyai János és Herr Lang, az író életét. Szépirodalmi műről beszélünk, nem kell megijednünk a nemeuklideszi geometria miatt. A Bolyai után bizonyos vagyok abban, nem az a fontos, hogy megértjük-e vagy sem egy zseni világtanelméletét, elég hogy lélekben megérint, új kapukat nyit a felfoghatatlan örök ismeretlen felé.

Segíti az eligazodást a matematikai vonatkozásokban (is) a könyv, jobb híján nevezzük így, előhangja: a BIBLIOTHECA TELEKIANA. A marosvásárhelyi gyűjtemény szemelvényeivel – Láng Zsolt Erdélyben élő, magyar író – Bolyai Jánost és apját Bolyai Farkast, valamint a kor neves külföldi matematikusait helyezi el a tudomány térképén, és ezzel munkásságuk egymáshoz való viszonyrendszerét is vázolja. Egyértelmű tehát a fentiekben idézett két levélrészletből, hogy a tekintélyes Gauss méltányolja és kiemeli Bolyai János hadmérnöki hivatását és tiszteli rendfokozatát, amikor elismeri régi magyar barátja fiának matematikai, geometriai zsenialitását a „nem-euklidesi geometriát tárgyaló kis művének érettségét” és értékeit. (Ács Tibor: Bolyai János új arca – a hadi mérnök) „Zseni volt, legalább akkora, mint Einstein. Csakhogy ő nem kapott Nobel-díjat, és egyetlen fényképfelvétel nem maradt róla, de nem azért, mert akkoriban még nem volt sem Nobel-díj, sem fényképezőgép. Nyomorúságos körülmények között halt meg, teljesen ismeretlenül. Az Einsteinnel való párhuzam mégis indokolt, ugyanis Bolyai felfedezése nélkül sem térgörbületről, sem az idő viszonylagos természetéről nem beszélhetnénk. Másrészt ő is hitte, hogy a világot alakító erőket egyetlen képletbe vagy generális formulába tételesen belefoglalhatjuk.”

Ez utóbbit már a regény szerzője, Láng Zsolt írja, aki művében plasztikusan ábrázolja Bolyai János szűk keretek közötti, napi gondokkal zsúfolt életét, és mások által nehezen bírható, ellentmondásos személyiségét. Az apa és fiú viszonyának bonyolultságában ott rejlik a két tudós egymásnak feszülése, a kölcsönös sérelmek parázsának izzása, vulkánkitörésekhez hasonló vitákkal, veszekedésekkel. Nagyon friss szemléletű, sodró lendületű szöveget olvashatunk, amit a legegyszerűbben azzal jellemezhetnénk, hogy meglehetősen nehéz letenni, viszi magával az olvasóját. A Bolyai János-szállal párhuzamosan futó cselekményvonal egy írót követ, aki Svájcban kutatja, írja a Bolyai-regényt, amit egy ösztöndíj tesz számára lehetővé. Hajlamosak lennénk azt hinni, hogy az író azonos Láng Zsolttal, a regényíróval, és ezt az azonosság érzetet nehéz is lenne tagadni, mégis a szövegben lévő Herr Lang különös története is fikció. Ebben a vélekedésünkban megerősít minket az a kriminalisztikai fonal, amely teljes hitelességgel jelenik meg, miközben valami mégis azt súgja, hogy így talán mégsem történhetnek meg a dolgok. Miközben nincsenek kétségeink, miért ne alakulhatnának így, elég a „valóságra” ráklikkelni, szóval, elmúlnak kételyeink, tovább követjük Herr Langot a nyomasztó titkokkal is terhelt világban.

Számtalan valós és kitalált figurával találkozhatunk a regény olvasásakor, a két szálon futó cselekmény áradása, a fikció és valóság váltakozása, egymásba símulása, az élvezetes stílusban megírt szöveg magyarazátai lehetnek a Libri-díjnak. A két szálon futó cselekmény prímszámokkal jelölt fejezetei több mellékszálat is kínálnak, hogy aztán kikerekedjen a valóság labirintusában utat kereső író munkájának története és célja, a nemeuklideszi geometriát megalkotó tudós Bolyai János esendő embersége és az utókorra maradt szellemiségének sugárzó ereje. Magasabbra tehetjük a Bolyait a jó regények polcánál, mert megítélesem szerint az utóbbi évek egyik legjobb, ha nem a legjobb regénye. (Bolyai. Budapest, 2019, Jelenkor.)

 

 

Láng Zsolt (Szatmárnémeti, 1958.) József Attila-díjas prózaíró, szerkesztő, az általános-és középiskolát szülővárosában végezte el, a kolozsvári Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. Hét évig helyettesítő tanárként dolgozott, majd 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, azóta Marosvásárhelyen él. A Bolyai tizenkilencedik prózai műve, amely 2020-ban megkapta a Libri-díjat.

 

Portréfotó: Rab Zoltán/ PIM