„Sziasztok! Ott vagytok?” - avagy a Báb-Stream-Ház függönye felgördül

Ölbei Lívia | 2020-04-28

Talán még a sült gesztenye és a narancsvirág illata sem hibádzik a Báb-Stream-Ház első élő előadásán a képernyőkkel keretezett online térben: Lehőcz Zsuzsának és Takács Dánielnek sikerült az, amiről Vogeltanz Aladár órásmester és erőművész Dobronkában morfondírozik: megismételni, vagy inkább újjáteremteni a (mágikus) pillanatot. A színházi Mintha és a cirkuszi Hátha egymásba kapaszkodik.

A koronavírus-járvány előidézte a veszélyhelyzetet, amely így vagy úgy, de bezárt mindannyiunkat: a karantén most az élet elsőszámú konkrét szituációja, egyúttal metaforája – a kérdés az, hogy ki mihez kezd vele. Az eleven találkozásokból, a közönség lélegző jelenlétéből táplálkozó színháznak talán a legnehezebb. A felvételről visszanézhető előadások elözönlötték a virtuális teret, de ez a visszanézés nem pótolja (nem pótolhatja) az itt és most élményét (akkor sem, ha most tudatosítjuk csak igazán, hogy egy színházi felvétel mekkora érték). Az online-tengerből pedig azok az új kezdeményezések emelkednek ki, amelyek kifejezetten a karanténhelyzetre reflektálva, abból kiindulva és abba belehelyezkedve hoznak létre valamit. Mint Lehőcz Zsuzsa és Takács Dániel a Báb-Stream-Házat, amelynek függönye – mint repülni készülő vitorla vagy léghajó – a Dobronka cirkusz, világszám! című előadás elején gördült föl először, élőben. A közvetítésről persze felvétel készült – azóta az is visszanézhető.

Nem lehetne visszatekerni az időt?

A Dobronka cirkusz, világszám! ősbemutatója 2014 elején volt a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban, a Magamura Alkotóműhellyel együttműködésben. Írta és rendezte Boráros Milada, tervezte Boráros Szilárd, játszotta Lehőcz Zsuzsa és Takács Dániel. Lám, játssza azóta is, megint. Mintha annak a ténynek is különös jelentősége volna, hogy éppen a Dobronkával debütált a Báb-Stream-Ház. Az előadás alap-attitűdje eredendően az életre keltés, a megidézés, a varázslás: „Ó micsoda napok voltak, amikor a Dobronka nevű kisvárosba egy világhírű cirkusz érkezett! Az álmos utcák egyszerre csak élettel és izgalommal teltek meg: a levegőben narancsvirág, sült gesztenye illata és trombita hangja kavargott, a kisasszonyok szeme szikrázott, a férfinépnek kitekerős bajsza nőtt, és az egész világ (mint egy égi körhinta) három napig az éjbe világító sátor körül forgott. Aztán a porondmester az egész cirkuszt eltüntette a varázskalapkalapjába, és Dobronka ismét szürke hétköznapokra ébredt.” A marionettbábszínház jóvoltából a dobronkaiak újra életre keltik a régi csodát – ez maga az előadás. És ezt az életre keltést gondolja tovább, ismétli meg a Báb-Stream-Ház. Nem az időt tekerik vissza, hanem újra megteremtik a cirkuszi varázst. Molnár Gál Péter írta egyszer, hogy a színház a „mintha”, a cirkusz a „hátha” birodalma: a cirkuszban minden pillanat éles és igazi. Ezért is különösen szép, hogy éppen a Dobronka-előadással nyit a Báb-Stream-Ház: a legelső élő és „éles” közvetítés körülményei – a pillanatok élességével és egyenességével - tökéletesen megfelelnek a cirkuszi dobpergésnek és lélegzetvisszafojtásnak. „Itt minden megtörténhet” – készít föl minket Takács Dániel, és nem metaforikus értelemben. Voltaképpen az ismeretlenbe készülünk elvitorlázni.

 

 

 

 

 

 

Ami távol, az közel: streamek és trombiták

Különben nem bízták a dolgot a véletlenre. Amikor a kis bevezető videón Dani a bezárt ablakhoz áll, kinéz, mi meg láthatjuk az üres (debreceni) utcát – abban minden benne van: a karanténhelyzet és a közönség nélkül maradt színész (meg a színész nélkül maradt közönség) reménytelensége. De innen szép győzni, ahogyan mondani szokták, és ők győznek is. Győzünk. Nem csak az első előadás sikerült jól: a Báb-Stream-Ház a saját Facebook-felületén egyfelől szépen fölvezette a bemutatót, másrészt utána sem hagyja magára a közönséget.

Mert van itt fölismerhető, „tapintható” közönség is. Aki nem akar, nem vesz részt ebben a játékban (attól még hál’ istennek helyet foglalhat a képzeletbeli nézőtéren, a valóságos laptopja-számítógépe előtt), de már a Dobronka-előadásra is sokan küldték el a szíves invitálásra a fotójukat: maguk helyett. Ahogyan a közönséget üdvözlő, a fotósorokat a szemünk végigpásztázó Lehőcz Zsuzsa mondja: Prágától Szegeden át Temesvárig sokfelől sereglettek össze a nézők a Báb-Stream-Ház első premierjére. Sokféle tanulság leszűrhető még ebből, az biztos. Bár köztünk van most szó szerint is a negyedik fal (ami különben éppen erre a bábszínháztípusra nem jellemző), a stream olyan közel képes hozni az akkor és ott (itt és és most) játszó-létező színészt – most például Zsuzsi és Dani tekintetét -, amilyen közel a nézőhöz a legintimebb kamaraelőadáson sem kerülhet: „Sziasztok! Ott vagytok?” Itt! De válaszolni nem tudunk. Illetve mégis: az első premier idején folyamatosan gyűlnek a hozzászólások és tapsok, mosolyok, szívecskék. Azonnali véleménynyilvánítás, mint Shakespeare színházában. (És még enni is lehet, ha arról van szó.) A legjobb hozzászólás szerzője nagy lelkesedésében megalapítaná és át is adná a Kemény Henrik-díjat. Ebben a pillanatban tényleg mellékes, hogy Kemény Henrik-díj már van, sőt: Lehőcz Zuzsa néhány éve meg is kapta. (Itt a bizonyíték, hogy jó helyen van.)

A stream a csodálatos marionettek működését is fölerősíti: vannak helyzetek, amelyekben a bábjátékosok keze nem látszik (nincs rajta a képen, mintha paraván takarná el), vagyis a néző ilyenkor tényleg és kizárólag a marionettre koncentrál (máskor ennyire „esszenciálisan” ezt se teszi-teheti meg). Szerjozsára (porondmester és idomár), Boriszra, a fehér oroszlánra, Toto kutyára, Murielre, a trapézművészre – és persze a tyúkra, akit Tháliának hívnak (hogyan másképp). Szép, amikor dolgozik a Fürge Ujjak Nőegylet és Kötéltánccsoport. De a legszebb, amikor Mme Padadam, a dobronkai születésű híres operaénekes átbucskázik a fején, és habos szoknyája léghajóvá átlényegülvén – elrepül. Mint egy sóhaj, mint az előadás. A stream. Báb-stream-ház. Ízlelgetni kell a szót is. Ezek szerint kell hozzá narancsvirágillat és trombitahang. És még?

Tilalomszegés nélkül

Ketten lakunk egy lakásban, tilalomszegés nélkül dolgozhatunk együtt – mondja Lehőcz Zsuzsa, akivel telefonon váltunk szót a Dobronka stream-premierje után. Különben Danival együtt az első évadjukat töltik Debrecenben, ahol – amint azt Zsuzsi mondja – rendkívül nyitott, befogadó társulat fogadta őket. Sőt: a meghívás Gemza Pétertől, a Csokonai Színház igazgatójától már jóval előbb megérkezett, csak akkor már ők ketten éppen indulóban voltak – egy nemzetközi művészeti ösztöndíj révén – Indonéziába. A Jáván szerzett tapasztalatok (tánc, zene, báb) birtokában azonban a 2019/20-as évadra visszatértek Debrecenbe, ahol most a színházépület felújításának befejezése mellett a karanténhelyzet végét is várják. De nem tétlenül.

Eddig is tudtuk, hogy mindketten sokoldalú alkotók, folyamatosan áthágják és újrateremtik a határokat. Mint közös pontot (nem is pont az, inkább nagy sugarú kör) emeljük most ki a szombathelyi Mesebolt Bábszínházat, ahol Kovács Géza igazgatói és/vagy rendezői figyelme mellett vettek részt szebbnél szebb előadások létrehozásában (Dani zeneszerzőként „vissza is jár”). Ott ismerték meg egymást, onnan vágtak neki együtt a világnak.

A Báb-Stream-Ház első bemutatója is visszakapcsolja őket Szombathelyhez. Mert amikor Szilivel (Boráros Szilárd) és Miladával (Boráros Milada) arról beszélgettek, hogy mivel tudnának hozzájárulni a karanténhelyzetben a színházi élet megtartásához, rájöttek: hiszen van három élőadás, amelyeket akár a szobában is el lehet játszani – de úgy, hogy „élő szaga legyen az egésznek”. Elsőként a Dobronkára esett a választásuk. Attól kezdve azonban, hogy márciusban megörültek az ötletnek – rengeteg technikai buktatón kellett átjutniuk az április 25-én szerencsésen megvalósított bemutatóig. Adódtak pillanatok, amikor közel voltak ahhoz, hogy föladják – de mégsem. Akkor már működött a csoport az online térben, egyre nagyobb volt a várakozás. Zsuzsi azt mondja, azért volt fontos számukra, hogy a Dobronkával indítsanak, mert az a történet is a közösségre alapoz: a közösség ereje mutatkozik meg benne sok humorral és kedvességgel. Aladár Dobronkában olyasmit akar létrehozni, ami nincs – és mégis.

Kitanultak egy szakmát

Arra, hogy miképpen lesz a lehető legjobb az élő közvetítés, természetesen tapasztalás útján jöttek rá. Az hamar kiderült, hogy a „simán telefonról” indított közvetítés nem működik – a gyorsan mozgó báb például a képernyőn homályos folttá változik, azon egyszerű oknál fogva, hogy a telefon kamerája „állandóan fókuszál”. Más megoldás után kellett nézni. A Csokonai Színház és a Vojtina Bábszínház segített: a Báb-Stream-Ház kapott kamerát, és annak a módját is kitalálták, hogy a kamera hogyan lépjen kapcsolatba a számítógéppel; hogy milyen program kell az igazán élő és élvezhető előadás megszületéséhez – szoros együttműködésben a képernyők előtt helyet foglaló közönséggel. Voltaképpen ki kellett tanulniuk egy szakmát.

A mutatvány sikerült – védőháló nélkül. Kéthetente terveznek újabb élő előadást. Amikor legközelebb kinyit a Báb-Stream-ház, Vitéz László köszön be hozzánk. A Vitéz László és az elásott kincs című előadás is a Meseboltban jött létre, Kovács Géza rendezésében, Boráros Szilárd tervezésében – Takács Dániellel és Lehőcz Zsuzsával. Kovács Géza zöld utat adott Vitéz Lászlónak a Báb-Stream-Házban – nála jobban kevesen tudják, hogy az a bábjátékos, aki egyszer pirossipkást vesz a kezére, nagy döntést hoz. Ugye, pajtikák?


Dobronka cirkusz, világszám!

A Báb-Stream-Ház első élő bemutatója 2020. április 25-én

Játszók: Lehőcz Zsuzsa, Takács Dániel

Arculat, digitális grafika: Boráros Szilárd és Takács Balázs István

Fotó: Czeglédi Zsolt

További képek