Az elfelejtett szobrászművész, Berecz Gyula

Szénássy Árpád kötetének legtartalmasabb része a művész életrajzi kronológiáját ismertető fejezet, amelyben nem csupán az alkotások létrehozásának idejét ismerhetjük meg, hanem azok további sorsát is s Berecz Gyula életútjának állomásait, műveinek fogadtatását.

A fenti cím alatt jelent meg 2018-ban egy közel százoldalas kiadvány Berecz Gyula szobrászművész életéről és munkásságáról az észak-komáromi Duna Menti Múzeum gondozásában az idejekorán elhunyt dr. Szénássy Árpád helytörténetíró, könyv- és lapkiadó, a Magyar Kultúra Lovagjának komáromi életmű-kiállítása alkalmával. A kiadvány címlapját betöltő fényképen a neves szobrászművész látható műhelyében, az egyik főművének, a komáromi Jókai-szobornak éppen elkészített gipszmintájával, a hátlapon pedig a művész által alkotott öt első világháborús emlékmű színes fotója érzékelteti Berecz munkásságának az egyik többször megformált témáját.

A szerző a kötetet bevezető soraiban utal arra, hogy Berecz Gyulának nincs monográfiája, művei a felvidéki magyarság jelentős részét a második világháborút követően sújtó „lakosságcsere“, azaz a Magyarországra való kitelepítése során szétszóródtak, gipszmintáik összetörtek, így nehéz is lenne egy szokványos életrajzot összeállítani életéről, ezért időrendben ismerteti a művész életpályájának főbb állomásait és a kiadvány főként a Berecz-alkotások bemutatására fókuszál. Berecz munkásságát egyébként a kiadványban Szatmári Gizella, a Magyar Nemzeti Galéria főmúzeológusa foglalja össze.

A kiadvány legtartalmasabb része a művész életrajzi kronológiáját ismertető fejezet, amelyben nem csupán az alkotások létrehozásának idejét ismerhetjük meg, hanem azok további sorsát is s Berecz Gyula életútjának állomásait, műveinek fogadtatását. E fejezetet egészítik ki a művészről készült portrék és az életének egy-egy mozzanatát rögzítő fényképek, valamint alkotásainak és kiállításainak jegyzéke. A fényképek között megtalálható a felvidéki magyarlakta területek visszacsatolásáról 1938 októberében a magyar és a csehszlovák kormány megbízottai között folyó (eredménytelen) tárgyalások emlékére készült dombormű fényképe is, amelynek máig csupán egy töredékrésze maradt fenn.

A fényképeket egészítik ki Berecz fő alkotásainak (Jókai Mór szobra, az udvardi Hősök emlékműve) felavatása alkalmával elhangzott ünnepi szónoklatok szövegei. Berecz Gyula sokoldalú tehetségét bizonyítják a kötetben közölt női és férfi festett és rajzolt portrék, valamint egy Krisztus-tanulmányának fotói.

A művész életéről a kitelepítése után érdekes részleteket tudhatunk meg az Árpádföldről testvéreinek, Idának és Máriának címzett leveleiből. A kiadványt a művész barátainak visszaemlékezései s a felhasznált irodalom és dokumentumok jegyzéke zárja.

Nem tartom teljesen helytálónak, hogy a kiadvány címében „elfelejtett“ szobrászművésznek minősíti a szerző Berecz Gyulát. Akinek főalkotásánál évente több alkalommal különféle ünnepi alkalmakra ezrek gyűlnek össze, az nincs feledve. A kiadvány esztétikumát növelte volna, ha a művész ma is fényképezhető alkotásait jobb minőségű felvételekkel helyettesítették volna. A kiadvány szövegét gondozók közül hiányolom a Duna Menti Múzeum művészettörténészének, Szabó Csekei Tímeának nevét, aki tudomásom szerint sokat igazított a kötet szövegén.

További képek