A félkegyelmű anamorfózisa

Ölbei Lívia | 2020-01-06

A rossz árnyék már azzal a ténnyel is visszhangot keltett, hogy elkészült: Jeles András másfél évtized után készített újra nagyjátékfilmet. Ami szép, az rejtvényszerű – és az iszonyúval van összefüggésben.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház a 2012/13-as évadban mutatta be A félkegyelmű című előadást: Jeles András átiratában és rendezésében. Utólag úgy tűnik (utólag persze könnyű bármit mondani), hogy ez a színházi bemutató titokban mintha közvetlen előzménye – mintegy variációja – volna a 2018-as filmnek, A rossz árnyéknak; amelynek forgatókönyvét is Jeles András jegyzi. Magyarán: A rossz árnyék voltaképpen maga is a Dosztojevszkij-regény átirata – csak a megfelelő szögből, perspektívából kell szemügyre venni. A rossz árnyék – A félkegyelmű anamorfózisa. Jeles András van olyan előzékeny, hogy a filmben el is hangzik Dosztojevszkij neve: mint valami szignál, mint nyom – amelyen elindulhatunk (vagy inkább: amely megerősíti a sejtést). Más útjelzők is vannak. (Csak az érdekesség kedvéért: Gelencsér Gábor könyve, amely Jeles András filmjeit veszi számba a bámulatos sokféleség és a bámulatos koherencia koordinátarendszerében – még A rossz árnyék előtt – a Váratlan perspektívák címet viseli.)

Átiratok és variációk

Minden átirat fölveti a másolat problémáját. Jeles – ha tetszik – A félkegyelmű színpadi átiratában, de A rossz árnyékban is „másolja” a regényt. Vagy inkább: ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint Dosztojevszkijt. Az álmodó, álomhozó és tisztánlátó (vesékbe látó), a filmben különös passióját járó Jan (Gerlóczy Zsigmond) Miskin-változat; ráadásul a saját érzékelése szerint ő maga is álomfigura, egy kisfiú álmában létezik. De már Dosztojevszkij is másol, ő maga írja, hogy Miskin figurájában egy „tökéletes szépségű embert” készül megfogalmazni, miközben tisztában van azzal, hogy egyetlen ilyen ember létezik: Krisztus. Ilyenformán még mielőtt belevágna, tisztában van a saját kudarcával; és voltaképpen Miskinével is. (Ráadásul Miskin nem csak Jézus-másolat: legalább annyira hasonlít Szent Ferencre – aki pedig szintén deklaráltan „másolja” Jézust.) Miskin herceg egyik fontos képessége a regényben, hogy gyönyörűen, gyöngybetűkkel másol: mindenféle folyóírást képes hajszálpontosan utánozni (a legszívesebben bizonyos Pafnutyij apátét).

Jan és Miskin

Jan és Miskin figurája egymásra kopírozható: a bolyongástól-passiótól, a tisztánlátástól (bár a diagnózishoz nem jár gyógyítás) a pillanatot és az örökkévalót összesodró epileptikus rohamig, amely fölemel, aztán a mélybe ejt. A „szent bolond” figurája a regényben is, a filmben is összetett. Karen Sztyepanjan tesz különbséget – Miskin figuráját vizsgálva – a „szent őrület” és a klinikai őrület között; az előbbi megnyitja, az utóbbi lezárja az utat a transzcendens előtt. Miskint ezek szerint az anyagba merülő-merítő klinikai őrület keríti hatalmába Nasztaszja Filippovna holtteste és a lázas-gyilkos Rogozsin mellett (bár a szálakat elvarró Befejezés árnyalja, ha nem megfordítja ezt a képet). Jannal valami hasonló történik.

Valóság és illúzió

A rossz árnyék másik főszereplője, Jan haldokló apja (Pálffy Tibor) a történet másik szálán ifjabb Holbein emblematikus, sokat elemzett – a Jeles-filmben már-már „szételemzett” –, rejtvények gyűjteményeként működtethető festményét, a Követeket másolja éppen. (Közbevetőleg: ha máshonnan nézzük, másolat egyszerűen nem létezik – mert folyton változnak a jelentések.) A Követek egyik titka a korban (reneszánsz) kedvelt anamorfózis: a követek lábánál látható értelmezhetetlen „valami” a megfelelő perspektívából koponyaként fedi fel magát. Az anamorfózis valóság és illúzió furcsa kapcsolatára is rákérdez; ez pedig – valóság és illúzió kapcsolata – a filmnek, a filmcsinálásnak alapvető problémája.

Holbein és Holbein

A film evidensen – Jelesnél hangsúlyosan, színházikulissza-szerűen, nemegyszer képzőművészeti alkotás hatását keltve – képekből építkezik (operatőr Medvigy Gábor); beleértve az erős színészi jelenlétet is. Ezt a bámulatos összművészeti hatást rétegzi tovább Melis László zenéje.

A rossz árnyék központi „szereplője” a Követek, Dosztojevszkij életében és A félkegyelműben hasonlóan fontos szerepet tölt be egy másik Holbein-festmény: a „bázeli kép”, vagyis A halott Krisztus, „aminek láttán az ember elveszti a hitét”. Miskin látja az eredetit (onnan a hitvesztés tapasztalata), Rogozsinéknál pedig ott van a falon A halott Krisztus – másolata. A Követek című képen elrejtett, rejtőzködő Krisztus a „bázeli képen” hangsúlyosan emberként, meggyötört testként mutatkozik.

De mi (még) a kép? A szenvedésvariációk között is emlékezetesek a szír háború tableten feltűnő híradós képei. A forgatás idejével szinkron, hozzánk képek által eljutó kortárs valóság így kap helyet a filmben – és így válik egyúttal jelképessé: fölmutatva az emberi katasztrófát.

A kép – és a képiség – A félkegyelmű-regény központi kategóriája; a szöveg minden szintjén kitapintható és jelentéses. Csak egy példa: Nasztaszja Filippovnát a regényben először kép formájában látja meg Miskin: megcsókolja, ikonként bánik vele. De tudja: álmában már látta őt.

Tükör és ikon

Az ikon az ortodox egyházi gyakorlatban nem egyszerűen szentkép, hanem ablak, amelyen át a transzcendensre nyílik kilátás (ahogy Florenszkij ikonelmélete mondja). A nyugat-európai reneszánsz Madonnák (egy közülük A félkegyelműben is hangsúlyosan van jelen) mögött az ég végtelenje még az „ablakfunkciót” idézi, mégis: az ablak lassan bezárul. A portréfestészet modelljei földi személyek. A Jeles-film tétje viszont éppen abban van, hogy képes-e a kép (újra?) ablakká válni – vagy tükörként végképp önmagára zárul. A több Jeles-alkotásban visszatérő oculus (és camera obscura) A rossz árnyékban egészen különös módon működik. A templomkupolák tetején lévő oculus az égre nyílik, a Jeles-filmben „fordítva van”: az oculus – a kör – foglalja keretbe, „takarja ki” és mutatja meg a képet, ebben a körkivágásban látjuk magát a történetet; rajta túl derengő csillagok: az univerzum. Kép a képben. Ki néz kit? Hol az egész, mi a részlet? A film elején föltűnő motoroslány – és a motoron a kerek visszapillantótükör – mindenesetre az utolsó pillanatban újra föltűnik.

Én úgy látom, hogy ami szép, az rejtvényszerű, és a megfejtés érintkezik a számunkra iszonyúval”, írja Füzetek című könyvében Jeles András (Kalligram 2007). Dosztojevszkij Miskin hercege szerint: a szépség – rejtvény. A kérdés az, hogy képes-e a világot (az embert) megváltani. Hogy „micsináljunk” az életünkkel.

 

(A Szláv Történeti és Filológiai Társaság 2018-as szombathelyi konferencáján elhangzott előadás kivonata. A rossz árnyék forgalmazója a Soldivision. )