Egy csodálatos kelme

Parti Nagy Lajos A császár új ruhája című Andersen-mese nyomán, direkt a szombathelyi Mesebolt Bábszínháznak írta meg azt a „bábátiratot”, amelyből aztán az írás folyamatát is végigkísérő Somogyi Tamás rendezett előadást. Mindenkinek látnia kell – annyit ér!

A bábszínházhoz hozzátartozik az élő színészi játék - most induljunk el ettől a kályhától. Első pillantásra a szombathelyi Somogyi Tamás-rendezés teljes mértékben lebontja, megszünteti a bábszínház és „élő színház” közti, egyébként is ingatag különbséget (és voltaképpen meg is teszi). Másfelől viszont egyetlen határozott mozdulattal éppen azt mutatja meg, hogy a bábban (definiáljuk aztán akárhogyan a végeredményt) micsoda lehetőségek rejlenek.

Egy a bábu

A császár új ruhája-előadásnak egyetlen bábszereplője van: a mindig más hangját kölcsönző, mindig mások által mozgatott Garderób császár. (Parti Nagy Lajos nyelvi zsenijét dicsérték már eleget, ehhez a kórushoz nem esik nehezünkbe teli torokból csatlakozni. Hacukisztán, Nemzeti Kelmeintézet, zsurlópiros és kaprikaramella stb. Minden szónak, fordulatnak íze, szaga – és főleg szivárványos-jelentéses holdudvara van. Lehet, hogy érdemes lenne magát a szöveget is közkinccsé tenni. Bizonyos értelemben A császár új ruhája mintha a Fülkefor-mesék folytatása lenne.) Ennek a döntésnek – hogy egy báb van, a császár - messzemenő következményei adódnak, persze nem csak „technikai értelemben”: ez az egyetlen döntés magába sűríti a hatalom, a hatalomgyakorlás természetét (és itt elmehetünk akár egészen Freudig és a tabuk működéséig). A korlátlan hatalmú (divat)diktátor, aki voltaképpen kezes, aprócska báb: egyrészt éppen a saját korlátlanságának rabja-bábja, másrészt báb a szemérmetlen udvartartás kezében. A klasszikusan mesebeli császárbáb, bábcsászár harmadrészt nem más, mint bosszú vagy fricska ebben a csodálatosan szókimondó, vásáriasan bővérű – egyúttal imádnivalóan szofisztikált – előadásban: plebejus, finom megfricskázása mindenféle diktatúrának.

Ruhatár a színpadon

Ha a ruhaimádó császár neve Garderób, mi más lehetne a díszlet, mint komplett, egyszerűségében nagyszerű – gardrób; Árvai György tervezésében. A játéktér két oldalán a színészlakás, illetve a műhely-tömlöc olyan, mint egy-egy öltönytartó alkalmatosság. Amikor pedig a kettő között a közös játékban kialakul a szövés-fonás képzetét is fölkeltő labirintus-pókháló-kötélpálya, akkor megint nem lehet megálljt parancsolni a jelentésadásnak. A császár úgy trónol a pókháló közepén, mint egy kövér pók. Ebbe a hálóba alaposan bele lehet gabalyodni (stb., stb.). És persze ebben a hálóban játszani kell. A báb/színházi konstellációba itt lép be a cirkusz: a meseboltos színészek nemcsak jellemet festenek – Szűcs Edit szellemes-beszédes jelmezei is segítségükre vannak ebben -, hanem már-már artistaként tartják kézben az előadást. Dr. Kelme főkreátor, államminiszter: Kovács Bálint. (Gyűszűsapkával a fején.) Dr. Kelméné, a Hacuk Kelmeintézet főigazgatója: Császár Erika. (Rengeteg haj/tűvel.) Money (ejtsd: Monai) pénzügyminiszter: Fritz Attila. (Papírpénzzel van kirakva a zakója. Valószínűleg a bőre alatt is pénz van.) Poroszló Rómeó badigard, hoppmester: Janicsek Péter. (Ellenállhatatlan sötét napszemüvegben.)

Mintha itt, mintha ott

Andersen meséjében (a Magyar Elektronikus Könyvtár archívumában Rab Zsuzsa fordításában) a császárt annyira csak az öltözködés érdekli, hogy „még színházba se kívánkozott, még kocsikázni se akart az erdőben, ha új ruháját nyomban nem mutogathatta”. A Parti Nagy-szöveg – összhangban a rendezői elképzelésekkel – nemcsak az udvartartás szereplőinek ad arcot-alakot – és új motivációt! -, hanem egy fontos színházi szállal is kiegészíti, jelentésesen megcsavarintja a történetet. Az Andersen-mesében egyszerűen „két csaló” érkezik az udvarba, a Parti Nagy-játékban két, munkára vágyó, a biztonság kedvéért sose látott „migrengócnak” nézett színész – akik az utolsó pillanatban mégiscsak indulhatnak a „szabadni szabad, de nem lehet” pályázaton, aztán árnyjátékban varrják a „sose látott” új ruhát. („Ha mi, árnyak, nem tetszettünk…”, jön be a képbe egy pillanatra Shakespeare, miközben megint a bábszínház lehetőségeinek örülhetünk.) A színész-szál belevarrásával szép távlatok nyílnak az illúzió – a színe és a visszája - értelmezéséhez: ahogyan a színházi „mintha” leleplezi a hétköznapi „mintha” világát: a mindent bepókhálózó hazugságot. Az Andersen-mesében attól félnek a császár körül lebzselők, hogy saját ostobaságuk és alkalmatlanságuk lepleződik le, ha bevallják: nem látnak semmit. A korszerű szombathelyi változatban a két színész pénzzel (na jó: mindenféle mesebeli kincsekkel) veszi meg dr. Kelme, dr. Kelméné és a többiek hallgatását. Ennyit változtak a nem változó idők.

Pókhas és homokóra

Van az előadásban beépített kisgyerek – Rajnoha Milán Norbert -, aki a megfelelő pillanatban elkiáltja magát, hogy a császáron nincs semmi, a császár meztelen - aztán szedi a lábát -, de nehéz eldönteni, hogy erre a hívószóra válik-e egyetlen kacagó kiáltozássá a (bérletes) nézőtér: „Meztelen! Meztelen!” Külön szép, hogy a császár meztelen pókhasa (a pókhálóból) olyan, mintha voltaképpen homokóra volna: mindjárt kitelik az ideje. A Parti Nagy-bábátirat azt is rögzíti, hogy a mesejáték gyerekeknek készült. Abban biztosak lehetünk, hogy a gyerekek élvezik. (A Mesebolt Bábszínház 6 éven felülieknek ajánlja az előadást.) Abban nem lehetünk biztosak, hogy kik élvezik jobban: a gyerekek – vagy a felnőttek. A mese eredendően különben is felnőttműfaj. A porkoláb viszont a „meztelen!”-t kiáltó kisgyerek után iramodik, de nem kapja el. Mégis ebben bízhatunk, talán.

A színpad meztelen

A végén kinyílik a néző- és játéktér: a lerobbant MMIK nagyszínpadának hátsó traktusa – ahonnan a szabadba vezet az út - megmutatja masinériáját, megmutatja összes sebeit. A színpad meztelen. A színészt játszó színészek – Gyurkovics Zsófia, Gelányi Bence – megtették a magukét: kisétálnak és eltűnnek a szemünk elől.

(A császár új ruháját néztük – ahogyan naponta nézzük, ahogyan sose láttuk még.)

 

Andersen meséje nyomán írta Parti Nagy Lajos

Tervező: Árvai György, Szűcs Edit

Zeneszerző: Sáry Bánk

Rendező: Somogyi Tamás

Játssza: Császár Erika, Kovács Bálint, Gelányi Bence mv., Gyurkovics Zsófia, Fritz Attila, Janicsek Péter mv., Rajnoha Milán Norbert mv.

Fotó: Trifusz Ádám - Mesebolt Bábszínház

Tovább a galériába

További képek