Ami itt sorompó, ott játékszer: Batu-tá útra kel, hogy megmentse szomjazó afrikai szülőfaluját

A bábszínházak egészen különleges helyet foglalnak el a színházi kultúrában: eszköztáruk kimeríthetetlen, morális alapvetéseikre nagy szükségünk van. A Meseboltba nemrég megérkezett Vitéz László afrikai unokatestvére, Batu-tá.

A mesék végtelen birodalmában a főhősnek helyén van az esze és a szíve, különben nem is lehetne mesehős. Kötelező útnak indulnia – kilépnie az otthon biztonságából –, hogy próbára tegye, megtalálja önmagát. Ez a sokszínű, mégis kristálytiszta képlet mutatkozik meg a bábelőadásokban, amelyek úgy kellenek, mint egy falat kenyér. Főleg, ha olyan színvonalú bemutatókról van szó, mint amilyenekkel a Mesebolt Bábszínház örvendezteti meg közönségét. A gyermek- és ifjúsági színházak országos szemléjén nemrégiben egy csodálatos afrikai mesét jutalmazott a létező legrangosabb bábos elismeréssel, az ASSITEJ Üveghegy-díjával a szakmai zsűri.

A győztes mese főszereplője Kirikou, a nem mindennapi kisfiú, aki a Meseboltban kelt életre. És máris itt van egy másik, nem kevésbé szeretnivaló, eleven afrikai fabábu: Batu-tá – aki a piros sipkáját mintha Vitéz Lászlótól kérte volna kölcsön. Az előadás tervezője Majoros Gyula, írója-rendező: Kovács Géza, zeneszerzője Kiss Dávid. Játssza: Kőmíves Csongor, aki üdvözli a (lehetőleg négy éven felüli) közönséget, aztán eltűnik a szemünk elől, hogy a paraván mögött a Batu-tá kalandjai összes szereplőjét eljátssza. A gyerekeknek természetes, hogy drukkolnak Batu-tának, aki azért kerekedik föl, hogy a „Nagy Vízen túl” sok pénzt keressen, aztán visszatérhessen: szomjazó falujának segíteni. Dermesztően és szívmelengetően életszagú az a világ, amely a paraván mögül kirajzolódik. Batu-tá ismerkedése a nagyvárossal nem egyszerűen kultúrák találkozása: a színházi működés lényegét is megmutatja. Ami a Nagy Vízen túl mondjuk sorompó és szemetesvödör, az Batu-tá egészen más kódok szerint tájékozódó világában játékszer és dobfelszerelés. A színház a legjobb átjáró: ott „minden lehet minden”. Miért ne lehetne ezt a nézőpontváltó gondolkodásmódot eltanulni?

Jó látni, hogy a piros sipkás címszereplő végig megőrzi méltóságát, derűs és józan ártatlansággal írja fölül az emberi rosszat. És hát a mesékhez híven van happy end is: Batu-tá hazatér, és a kiszáradt faluszéli kútból újra víz fakad: igazi, gyöngyözve szétfröccsenő, üdítő víz.

Fotó: Mesebolt Bábszínház-Trifusz Ádám

VAOL

További képek