Pályakezdők - Főglein Fruzsina

Hutvágner Éva | 2017-09-16

Az Art Limes pályakövető interjú-sorozatot indított a végzett bábszínész szakos hallgatókkal, a 2012-2017-es, Meczner Jánor és Tengely Gábor által vezetett osztály volt diákjaival. Az interjúkban a színészi pálya indulásáról, a képzésről és a terveikről faggattuk a fiatal színészeket. Főglein Fruzsinát Hutvágner Éva kérdezte.

- Mit tartasz a bábszínész-képzés legfontosabb elemének?

- A bábos gondolkodás felfedezését. Ez különbözteti meg egyéb szakoktól. Persze ezt nem csak az egyetemen lehet megtanulni, és nem is lehet skálán mérni, kinek mennyire sikerül. Ez tudja érdekessé tenni a műfajt. Ha megtanulunk „bábosan gondolkodni”, akkor egyre több lehetőségét fedezzük fel annak, hogyan használjuk a bábot az előadás egy  jelenetében vagy az egész előadásban, bármely korosztálynak.

- Mi volt a képzés „buktatója”?

- A meghiúsult kurzusok. Ez természetesen minden oktatási folyamatban kárt okoz. Az még inkább, ha az  elmaradt felkészítő tréningeket nem pótolták. Porszem van a gépezetben, ezt érezte az egymásra pislogó és széttárt karokkal álló egyetemi hallgató. Képzést tervezni, vezetni és abban részt is vállalni  felelősség.

- Milyen előadásokban vettél részt az előző öt év során? Melyeket emelnéd ki ezek közül?

- Első előadásunk a Homokember, melyet Szász János rendezett. Különleges látásmóddal rendelkező ember, akivel jó volt megismerkedni, megkövetelte a munkát, szép feladatot kaptam. Nagyon szerettem Olimpia szerepét játszani. Tengely Gábor irányításával született meg a legfontosabb gyerekelőadás, ez a Mackóélet-mackóálom. E darabban Bercsényi Péter és Fejes Kitty is közreműködött. Ők már korábban tanítottak minket. A munkafolyamat mindenkitől folyamatos koncentrációt, csapatmunkát igényelt. Hármójukhoz csatlakozott Markó Róbert és Kákonyi Árpád, velük készült a Hol utca hány-mindennapi musical, amely az első nagyszínpadi bemutatónk lett. Később a Zero előadásban Ladányi Andreával dolgoztunk. Nagyon izgalmas, elképesztő személyiség, akitől nagyon sokat lehet tanulni saját szakmájáról és a művészi látásmód összefüggéseiről. Az utolsó egyetemi projektünk Balázs Zoltán rendezésében a Lecke című színdarab volt. Az ő szakmai elhivatottsága és munkabírása inspiráló. Olyan feladatot adott, amit addig nem kellett létrehoznom, és ezért hálás vagyok.

- Mit jelent számodra a bábjáték?

- Egy forma, ami rengeteg lehetőséget hordoz magában, korosztályi és műfaji megkötések nélkül. Tulajdonképpen az a szabadság, hogy a színpadon bármi lehetek,  akár egy piros vödör is. Innentől már csak  a fantázia szab határt a lehetőségeknek.

Milyen szakmai impulzusok, tapasztalatok hatottak szakmai fejlődésedre, legyen az előadás, személyes találkozás, tréning, mester-tanítvány kapcsolat!

- Azokat a találkozásokat tartom meghatározónak, amikor úgy éreztem, valami olyat látok, amit nekem mindeképpen tudnom kell. Nem tárgyi vagy technikai tudásra gondolok. Inkább azok az emberek jutnak eszembe, akiknek jelenléte ösztönző, akiknek mindenképpen meg akarok felelni, az ő mondataik csengenek a fülemben. Munkabírásuk, gondolkodásmódjuk, hozzáállásuk, emberségük vagy kreativitásuk olyan energiával bírt, amitől igazán jók abban, amit csinálnak, s ez hatással van rám. Szerencsére elég hosszú a lista.

- Vannak olyan osztálytársaid, tanáraid, akikkel kiemelt szakmai kapcsolatot építettél fel az előző években?

- A bábrendező szakos hallgatók közül többekkel dolgoztam az elmúlt években, néhány előadást még most is játszunk ezek közül. Tengely Gábor osztályfőnököm főrendező a győri Vaskakas Bábszínházban, Markó Róbert rendező pedig ugyanitt művészeti vezető. Többen szerződtünk ide az osztályból, velük szintén sokszor és szívesen dolgozunk együtt, mindig érdekel a véleményük. Gyakorlatilag a mostani munkahelyem köszönhető ennek a kapcsolatnak. A két egyéni vizsgaelőadásom konzulensének Tatai Zsoltot választottam, aki szintén tanított minket az egyetemen.

- Mit tervezel a jövőben?

- Őszintén szólva nem tervezgettem. Csinálom a dolgom, keresem a lehetőségeimet, akkor érzem jól magam, ha nehéz feladatokat kapok. Az határozza meg a terveimet, hogy hogyan találunk egymásra, a kihívások és én.

 

Köszönet a fotókért: Vaskakas Bábszínház - Orosz Sándor- Trokán Nóra- Ódry Színpad - Szkárossy Zsuzsa- Kállai-Tóth-Anett

Fotókat a  a Hol utca hány, Király Kis Miklós, Lecke, Macskaherceg kilencedik élete, Pulcinella és a varázskút, Sütemények királynője című előadásokból válogattuk.

 

További képek