Orhan Pamuk a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége

A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is ott élő Orhan Pamuk (1952–) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja.

Jómódú, értelmiségi családba született Isztambulban, tanulmányait nyugati szellemiségű iskolákban végezte. Eredetileg építészmérnöknek készült, fiatalkorában arról álmodozott, hogy festő lesz, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első írása, a Sötétség és fény 1979-ben megosztva első helyezést ért el a Milliyet Sajtóversenyen. A regény Cevdet Bey és fiai címmel − évekig tartó kiadókeresést követően − 1982-ben jelent meg, 1983-ban pedig elnyerte az Orhan Kemal-díjat. Ez a mű a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg először magyarul. 1982-ben vette feleségül Aylin Türegünt, akivel nagyon hasonló környezetben és szellemben nevelkedtek 2002-ben azonban elváltak. Lányuk, akit a Fekete könyv hősnőjéről Rüyának neveztek el, 1991-ben született. Pamuk több évet töltött ösztöndíjjal és egyetemi tanárként az Egyesült Államokban, amely mindig lenyűgözte könyvtárai, könyvesboltjai és múzeumai gazdagságával. Igazán boldoggá a fehér papír és tinta látványa teszi, és persze az, ha írhat. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el, összesen több mint két tucatot. Orhan Pamukot a The Guardian beválasztotta a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.

Orhan Pamuk írói pályájának legfontosabb állomásai

1982– Megjelenik (a korábban Sötétség és fény című) első regénye, a Cevdet Bey és fiai, amely egy évvel később elnyerte az Orhan Kemal-díjat.

1990– A fehér kastély című történelmi regényét a legjobb külföldi prózának járó díjjal, az Independent Award for Foreign Fictionnel tüntetik ki. Ennek köszönhetően külföldön is egyre nagyobb ismertségre tesz szert.

1990– Megjelenik Fekete könyv című műve, amely rendkívüli komplexitásának köszönhetően hazájában is népszerű szerzővé teszi.

1995– Az ebben az évben megjelenő Az új élet című regénye Törökország történetének leggyorsabban fogyó könyve.

1998– Megjelenik A nevem Piros, amellyel tovább nő Orhan Pamuk ismertsége és elismertsége a nemzetközi irodalomban.

2003– Isztambul címmel jelenik meg útirajza-memoárja szeretett szülővárosáról.

2004– Az angolul 2004-ben megjelent Hó című regényét a The New York Times az év 10 legjobb könyve közé választotta.

2006− Elnyeri az irodalmi Nobel-díjat. A díj átvételéhez kapcsolódó, Apám bőröndje című előadásában édesapjával való viszonyán keresztül mutatta be a keleti és nyugati civilizációk kapcsolatának kérdéseit.

2008– Az ártatlanság múzeuma című regény megjelenése. A kötettel együtt készült el a címadó intézmény is, amely a város előkelő társadalmi rétegeinek történetébe enged bepillantást az 1970-es évektől a 2000-es évekig.

2014– Hatévi munka után jelenik meg a Furcsaság a fejemben, amely Isztambul 1969-től 2012-ig tartó történetét dolgozza fel egy bozaárus élettörténetén keresztül. A regény 2016-ban a Nemzetközi Man Booker-díj rövid listáján is helyet kapott.

2016– Megjelenik sorrendben tizedik regénye, A piros hajú nő.

2017– Orhan Pamuk a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.