Mindig kell egy barát

Simon Annamária | 2017-02-25

Február közepén a zalaegerszegi Griff Bábszínház bemutatta Szegedi Katalin Lenka és Palkó című meséjét. Az életre kelt rajzokról, a barátság megtalálásáról és nem utolsó sorban törött csészékről Szegedi Katalin íróval, illusztrátorral, a darab tervezőjével beszélgetett Simon Annamária.

Ez az első darab, amit bábszínházban terveztél?

- Nem, fiatal koromban is terveztem már bábelőadásokat a budapesti Kolibri Színházban. Amikor családom lett, nem tudtam összeegyeztetni a családot és a színházi életet, mert ez utóbbi annyira intenzív, így akkor inkább a grafikusi pálya felé fordultam elsősorban. Ekkor születtek a mesekönyveim.

Hogy kanyarodtál most ismét vissza?

- Mindig nyitott voltam a színház felé, nem rajtam múlik, hogy felkérnek-e. Bartal Kiss Rita keresett meg, hogy Lenka és Palkó történetét színpadra vinné, én nagyon örültem ennek a megkeresésnek. A tervezést is rám bízta, amit nem bántam, hiszen nagyon szerettem volna, ha a színpadon megjelenő látvány a könyv képi világát tükrözi vissza. Mivel nem vagyok a szcenikában jártas, ezért egy szakember, Grosschmid Erik segített, a színpadterv az ő érdeme, a díszletet is együtt festettük.

Az, hogy családos anya lettél, mennyire terelt a mesekönyvek felé? Hiszen máshoz is lehet grafikát készíteni…

- Szerintem ennek semmi köze ahhoz, hogy az embernek van-e családja vagy sem, engem mindig is a mesekönyvek illusztrációja érdekelt.

Hogyan születtek a mesekönyvek?

- Alapvetően illusztrátor vagyok, soha nem törekedtem írói babérokra, mégis úgy hozta a sors, hogy eddig négy alkalommal saját magam írtam a könyveim szövegét. Először az Álomcirkusz című mesét írtam és rajzoltam meg, majd tíz évnek kellett eltelnie, mire megszületett Lenka története. Egy olasz intézet hívott egy illusztrációs workshopra, ide egy önálló könyvtervvel kellett érkezni. Mivel olaszt tanultam a gimnáziumban, először olaszul írtam meg a mesét, majd készítettem hozzá terveket is. Korábban burjánzó stílusban festettem, de itt az idő rövidsége miatt egyszerűsítettem a rajzokon. Amikor hazaérkeztem, a Csimota Kiadó vállalta a könyv kiadását, és beillesztette a kiadó tolerancia-sorozatába. A cél nem az oktatói, nevelési szándék volt, utólag mégis önálló életre kelt a mű, hiszen sok helyen használják; iskolákban, drámapedagógiában, az óvó- és tanítóképzők fontos alapanyaga lett a mesekönyv, nem csak itthon, hanem például Svédországban is, ahol szintén megjelent. Néhány év múlva megírtam a párját, Palkó történetét. A két könyv külön is és együtt is olvasható, így áll össze a barátság története. A Griff Bábszínházban a kettő egybeolvad, G. Szász Ilona dramaturg jóvoltából.

Okozott nehézséget a mesekönyvek színpadra állítása? Maradt hiányérzeted?

- Nekem nem, én csak báb- és látványtervezőként vettem részt a munkában, a bábokat Palya Gábor készítette Budapesten, a színpadi elemek pedig a békéscsabai műhelyben készültek Erik tervei alapján. Tehát ha akadtak is technikai nehézségek, azokkal én nem szembesültem. Tervezőként jó érzés, amikor egy statikus rajz életre kell. Nemcsak a bábok lettek gyönyörűek, de a próbákon a színészek lelket adtak a rajzaimnak, élettel töltötték meg a bábokat. Szerzőként sem maradt bennem semmiféle hiányérzet: el kell engedni a szöveget, hiszen a dramaturgia és a színházi előadás egy más művészeti alkotás. Itt már más eszközök működnek, több párbeszéd kell ahhoz, hogy jól működjön az előadás.

Az előadásban gyönyörű  volt az a kép, amikor Lenka rajzai életre keltek. Rajzolás közben nem csak azt láttuk, amit a kislány rajzolt, de mi magunk is nézőként megérezhettük az alkotás varázsát, amikor megszűnik tér, idő. Miben más az illusztráció és a tervezés?

- Nagyon jól esett ez a váltás most, mert az utóbbi időben kicsit belefásultam az illusztrálásba. A rajzolás nagyon magányos műfaj, ez a munka pedig csapatmunka. Itt most nagy terekben kellett gondolkozni, igazi felfrissülés volt számomra ez a gondolkodásmód. Most már az illusztrációs munkához is szívesebben fogok visszaülni.

Melyik a kedvenced a könyveid közül? Ki az, akit a szakmából nagyra tartasz?

- Hazabeszélek, de Lenka és Palkó történeteit nagyon szeretem. A másik nagy kedvenc a Kocsonyakirályfi című könyvem, amely nemrég jelent meg, szintén a Csimota Kiadónál. Igazi szerelem volt Boldizsár Ildikó Boszorkányos mesék című könyve, amelyet én illusztráltam. A kortárs illusztrátorok közül pedig Rofusz Kinga munkáit szeretem nagyon.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy erős vágy él benned a nosztalgia után. Vonz minden tárgy, amelynek története van, nem számít, ha csorba, ócska. Miért lehet fontos egy törött csésze, amelyet más már a kukába dob? Meg lehet-e ezt a hangulatot egy bábelőadásban mutatni?

- Nagyon is! Ez a régies hangulat nagyon fontos nekem illusztrátorként is és színpadi látványtevezőként is. Az előadás kellékeit úgy guberáltam össze, illetve a régiesség jegyében eleve így festettük meg a kellékeket és a díszletelemeket Erikkel.

Fotók: Griff Bábszínház

Tovább a galériába

 

Lenka és Palkó

Szereplők:

Fekete Ágnes, Dőry Brigitta, Tóth Mátyás, Hettinger Csaba

Alkotók:

Író: Szegedi Katalin

Zeneszerző :Csernák Zoltán Samu

Tervező: Szegedi Katalin, Grosschmid Erik

A rendező munkatársa: B. Szolnok Ágnes

Rendező: Bartal Kiss Rita

Bemutató: 2017. február 17., február 24.

A Griff Bábszínház és a Napsugár Bábszínház közös produkciója.


 

További képek