A VÁROS ÉS KÉPEI – TATA
Wehner Tibor | 2024-10-28 822
Kövesdi Mónika művészettörténész új könyve Tata vedutáiról.
Keresztes Botond képzőművész 2015-ben festett képe, A középosztály kastélya című kompozíció (akril, vászon, 100x100 cm) – amelyen a tatai Vár és egy „Kádár-kocka”, egy sátortetős családi ház olvad össze különös, groteszk színezetű építészeti eleggyé – nem szerepel Kövesdi Mónika művészettörténész Város – képek. Tata a festészetben címmel a tatai Kuny Domokos Múzeum reprezentatív kiadványaként a közelmúltban megjelent könyvében. A gazdag illusztrációs anyagot közreadó, a Tatához kapcsolódó művészi életműveket tárgyaló, a várossal kapcsolatos művészettörténeti toposzokat a városképek, a veduták tükrében elemző tanulmányokat közreadó kötet számos, korábban szélesebb körben ismeretlen mozzanatot tár fel, az újabb kutatások által fellelt művet mutat be, ám ugyanakkor megannyi, elsősorban tartalmi, szerkesztési problémát is felvet.
Kövesdi Mónika – aki a tatai Kuny Domokos Múzeum munkatársaként évtizedek óta kiváló, széleskörű publikációs tevékenységet kifejtő, Tata és a Komárom-Esztergom vármegyei térség művészeti múltját kutató (és jelenkori művészeti életét folyamatosan figyelemmel kísérő és koordináló) művészettörténész – ebben az új könyvében a kezdetek, az előzmények számbavételét követőn elsősorban a 20. századi alkotókra, illetve Tatát megidéző alkotásaikra koncentrál. Az egyetlen 19. századi, részletesen elemzett az 1813 és 1887 között élt és működött piarista pap-festő, Stech Alajos munkássága. A korai művek vonatkozásában rendkívül jelentős kutatói teljesítményként minősíthető, hogy a tatai újkori ábrázolások közül az elsőknek ítéltekre, egy ismeretlen festő 1848-as tárgyú képére – a város távlati megjelenítését az előtérben gyakorlatozó nemzetőrökkel ábrázoló kompozícióra –, és Than Mór festőművész 1849-ben festett, a tatai várat láttató művére hívja fel a figyelmünket. Ezúttal viszont homályban marad egy ezeknél korábbi munka: Josef Mössmer 1806-ban keletkezett akvarellje, amely a város látképét az Öreg-tó tóvárosi partjáról szemlélve rögzíti. És a XIX. századi művészettörténeti hagyatékban rendkívül fontosak Ladislaus Benesch osztrák festő 1893-1894-ben festett és rajzolt alkotásai is, amelyek a Várat, az Esterházy kastélyt, a piaristák rendházát, a plébániatemplomot és az egykori színház épületét örökítették meg. Egy magyar festőművész-illusztrátor, Dörre Tivadar is dolgozott Tata városában a XIX. század harmadik harmadában, mint ezt a szöveg alapján megidézett Vasárnapi Újság 1884. évi 46. számában megjelent, a város látképét, részleteit ábrázoló akvarelljeinek reprodukciói is tanúsítják. Ezekre az epizódszerű, de rendkívül fontos történésekre és művekre is ki kellett volna térni a bevezető fejezetben.
„A kötetben ennek a korszaknak, a két világháború közti időnek, a 20. század derekának tatai festőivel találkozunk, közülük is azokkal, akiket a városkép különösen megérintett, alkotásra sarkallt. A Tatán letelepedett Vaszary János fiatalabb kortársai valamennyien a piarista gimnáziumban állást vállaló, de Vaszaryval együtt a velencei biennálén kiállító Hessky Iván, a Vaszary által támogatott Schadl János és a többiek.” – írja Kövesdi Mónika a könyv „Ki fogja mind-egyre hálójába a fényt?” Tata a festők szemével című bevezető rész utolsó bekezdésében, viszont nem indokolja meg, hogy az előzmények vázlatos áttekintése mellett miért csupán ez az időszak a vizsgálódás tárgya? Mert ha a kiadvány címe Tata festészetét ígéri a városképekbe foglalva, akkor a teljességre kellett volna törekedni, és nem csupán a címben nem jelzett időhatárok közötti áttekintésre vállalkozni. Vagy ha mégis szelekciós szempontok érvényesültek az összeállításban, akkor meg kellett volna szakmailag indokolni, hogy miért. És ha konkrétan megvizsgáljuk a megidézett festői életművek sorozatát, akkor azt láthatjuk, hogy a Dobroszláv Lajos, Csallóközi Farkas Lőrinc, Juszkó Béla, Háry Gyula, Hessky Iván, Schadl János, Somogyi Imre, Stech Alajos, Várdeák Ferenc, Vaszary János névsor a két világháború közötti, a 20. század derekának festői kategóriájába aligha illeszthető be az 1918-ban született Somogyi Imre, és csak nagy megszorításokkal Dobroszláv Lajos. És miután pozitívumként nyugtázzuk, hogy ezeknek az alkotóknak bő válogatásban szerepelnek tatai tárgyú festményei – köztük olyan örökérvényű munkák, mint Vaszary János Lovasok a parkban (1919) és Parkban című, 1928-as festménye (jóllehet ezek nem éppen városképek), vagy Schadl János egy-egy erőteljes expresszív vászna –,
vannak a reprodukált művek között kakukktojások is. Megkérdőjelezhető a vázlatok (vagy a vázlatos művek) hangsúlyos szerepeltetése, és nem indokolható egy tatai tárgyú összefoglalásban Dobroszláv Lajos 1930-as keletkezésű felsőgallai templom-képe és a városképek között egy tatabányai vájárt ábrázoló egészalakos portréja sem. Mindemellett megjegyzendő, hogy magasra emeli a kötet értékét a reprodukciók közé illesztett archív fotók – az alkotók arcképei, a művészeket munka közben ábrázoló felvételek – sorozata. Viszont meg kell emlékeznünk súlyos hiányokról is: tatai tárgyú képeket, a várost ábrázoló kompozíciókat a bemutatottakon kívül még elég sokan készítettek, mint (mások mellett) Bosznay István, Widder Félix, Jeges Ernő, Martyn Ferenc, Zilahy György, Nagy János, Farkas Lajos, Nyergesi János, Dobroszláv József, Zámbó Kornél festőművész, s Kerti Károly grafikusművésznek van egy nagyszabású Tata című sorozata számos más, kisebb kompozíció mellett. De a 20-21. századi, illetve a jelenkori alkotók köréből is hivatkozhatunk akár Szentessy László, akár Lévai Ádám alkotásaira, amelyek ugyancsak helyet követelhettek volna maguknak e kiadványban – mondjuk a „Festő a tatai utcán.” Városképek, kismesterek című záró fejezetben, ott, ahol Kövesdi Mónika Csallóközi Farkas Lőrinc, Somogyi Imre és Várdeák Ferenc festőművész munkáit közli. (És egy apró megjegyzés: az avantgarde-szó, illetve kifejezés – amely Schadl János festőművész életművének jellemzése kapcsán többször is szerepel a kötetben – már több évtizede a magyar nyelvben helyesen az avantgárd írásmódban alkalmazandó.)
A kötet zárófejezetében az életrajzi összefoglalók sorozata – amelyből érthetetlen módon hiányzik Csallóközi Farkas Lőrinc biográfiája – olvasható, majd a képjegyzék következik, amelyből könnyen felmérhető, hogy Tata vonatkozásában csupán a 20. századi festészetünk 1910-es és 1960-as évek közötti évtizedei történetének feldolgozását és az ebben az időszakban készült művek egész oldalas reprodukcióit lapozgathatjuk. Egy rövid irodalomjegyzék is kalauzunk lehet, amelynek kiegészítése gyanánt emlékeztetünk arra, hogy 1980-ban e sorok írója a Tata Barátainak Köre II. évkönyvében közreadott egy Tata a képzőművészetben című (az irodalomjegyzékben nem hivatkozott) hosszabb tanulmányt, amelynek ismételt tanulmányozása igencsak ajánlott lehet Kövesdi Mónika új könyvének szakmai tanulságait megvonandó.
Főkép: Kövesdi Mónika művészettörténész Város – képek. Tata a festészetben című kiadvány borítója
Szövegközi képek:
1. kép - Dörre Tivadar: Tatai részletek, 1884
2. kép - Ladislaus Benesch: A tatai vár, 1893
3. kép - Stransky János: Tópart, 1946
4. kép - Farkasházy Miklós: A Farkasházy Fischer-ház Tatán, 1926
5. kép - Kerti Károly: Tata-sorozat 1., 1973
6. kép - TATA-Veduta. Szépművészeti antológia. Válogatta és szerkesztette: Wehner Tibor. Tatabánya, 1994
7. kép - Az Art Limes folyóirat tatai képzőművészekről összeállított egyik száma
8. kép - Zilahy György: Szegény tatai fák, 1962
Galéria: 1-2 kép - Kövesdi Mónika művészettörténész Város – képek. Tata a festészetben kiadvány című borítója
3. kép - Wehner Tibor: "Keresztes Botond képzőművész 2015-ben festett képe, A középosztály kastélya című kompozíció (akril, vászon, 100x100 cm) – amelyen a tatai Vár és egy „Kádár-kocka”, egy sátortetős családi ház olvad össze különös, groteszk színezetű építészeti eleggyé – nem szerepel Kövesdi Mónika művészettörténész Város – képek. Tata a festészetben címmel a tatai Kuny Domokos Múzeum reprezentatív kiadványaként a közelmúltban megjelent könyvében."
A tovább a galériába gombra kattintással megtekinthetőek Kövesdi Mónika művészettörténész Város – képek. Tata a festészetben kiadvány néhány oldala, műtűrgyfotók.
További képek
