Egy folyóirat, amely periszkópként figyel...

A kéthetenként megjelenő, Atelier („Műterem”) nevet viselő folyóiratnak fontos helye van a kultúrával foglalkozó cseh sajtótermékek palettáján: azoknak a tájékoztatását és tájékozódását szolgálja, akik mélyebben érdeklődnek a kortárs képzőművészet iránt.

Nem a figyelmetlenség az oka, hogy a „képzőművészet” szó elé nem tettük ki a „cseh” jelzőt: az Atelier, bár figyelmét elsősorban a hazai művészet élet alkotóira és eseményeire összpontosítja, a nemzetközi kitekintést is biztosítja olvasóinak. A lap megbízható információkat nyújt az állami, illetve magántulajdonú galériák és kiállítótermek tárlatairól, a múzeumok rendezvényeiről, a művészet világában érvényre jutó irányzatokról; érdeklődése a szó legszorosabb értelmében vett képzőművészeten túl az építészetre, a fotóművészetre és a formatervezésre is kiterjed. A hasábjain említésre kerülő alkotók és kiállítások értékélésénél fontos szerepet tulajdonít a tágabb, adott esetben nemzetközi kontextus megrajzolásának. Jellegéből adódóan elsősorban kritikákat és recenziókat közöl, de az interjúk, alkotói portrék, elméleti írások, rövidebb reflexiók sem hiányoznak, egy-egy lapszám tartalmát pedig angol nyelvű összefoglaló révén ismerteti meg a csehül nem tudó érdeklődőkkel.

Az Atelier egyik legfőbb és nagyon rokonszenves ambíciója, hogy a szakembereken, a művészeken, a műgyűjtőkön és műkereskedőkön kívül egy nagyobb olvasói körhöz is eljusson, s mindenki számára legyen mondanivalója, aki napjaink (képző)művészete iránt érdeklődik. A lap egyébként saját szerepét és feladatkörét egy pillanatig sem értelmezi dogmatikusan, s cseppet sem ódzkodik attól, hogy régebbi korok alkotóira, irányzataira is visszapillantson.

Ezt a rövid írást azzal a sajnálatos, a közeljövőben remélhetőleg aktualitását vesztő hírrel kell zárnunk, hogy jelenleg az Atelier is a túlélésért küzd, sorsa bizonytalan: a kulturális értékeket közvetítő folyóiratok helyzete nem csupán Magyarországon nehéz – ez azonban bajosan vigasztalhat bárkit is. Ellenkezőleg: még komorabb gondolatokat ébreszthet mindazokban, akik egy-egy ország boldogulásának zálogát nem kizárólag gazdasági mutatókban, pénzügyi adatokban vélik felfedezni.