A színekben rejlő hatalmas erő - Tornyai János-kiállítás Szolnokon

2024. február 8-án nyílt a Szolnoki Galériában Tornyai János (1869–1936) életművét mintegy 120 alkotással reprezentáló kiállítás.

A kiállítás helyszínén közel 40 éve, 1986-ban rendeztek legutóbb Tornyai-tárlatot, s bár az ún. „alföldi iskola” jeles alakjának életműve szorosan szülővárosához, Hódmezővásárhelyhez kapcsolódott, jó kapcsolatokat ápolt a Szolnoki Művésztelep alkotóival is. Az 1902-ben alakult kolónia törzstagjai közé kétszer kapott meghívást, s bár a felajánlást nem tudta elfogadni, jó viszonyt ápolt a szolnoki alkotótársakkal, számukra 1904-ben Hódmezővásárhelyen kiállítási lehetőséget is biztosított.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idei tárlat a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a szolnoki Damjanich János Múzeum közös, együttműködésben megvalósult kiállítása, mely – illeszkedve a 2019-es, Tornyai-emlékév hódmezővásárhelyi gyűjteményes kiállításának törekvéseihez – a korábban berögzült Tornyai-megítéléssel szemben felhívja a figyelmet az életmű modernségére is. Ezt a célt erősíti a tárlat címadása is, A színekben rejlő hatalmas erő, mely egy 1911-es megjelenésen alapul: „Megismerte a színekben rejlő hatalmas erőt s tehetségének újabb irányú fejlődésére, művészetének szinte kizárólag a színek körül való koncentrálódásra kétségkívül döntő hatással volt az a Cézanne-tanulmány, melyet a művész az év elején a budapesti és bécsi tárlatokon és múzeumokban végzett." – írta Tornyairól Gonda József 1911-ben a Jövendő hasábjain, utalva arra, hogy a Cézanne műveivel való közvetlen találkozás milyen hatással bírt az alföldi festőre, palettájának későbbi kivirulására, festményeinek derűsebbé válására, mely igazán a bajai és szentendrei alkotóéveket idéző szekcióban érhető tetten a kiállításban. Azonban a kiállítás címe nemcsak az utolsó alkotóévek ragyogó, telített színekkel teli képeire hivatott utalni, hanem az oeuvre sokszínűségére is.

A kiállítás bejárását az épület földszinti egységében balra fordulva érdemes kezdeni. Néhány személyes tárgy (festődoboz és paletta). valamint az 1929-es Barcelonai Világkiállításon kapott aranyérméhez tartozó oklevél után Tornyai legkorábbi műveinek szemrevételezésével fedezhetjük fel a pályakezdő évek kísérletezéseit, az első jegyes, majd az első feleség portréját, a párizsi ösztöndíjas ifjú alkotásait, valamint a jellegzetes, gémeskutas alföldi tájképeket, és a kor paraszti társadalmának nyomorúságát kifejező zsánerképeit. A tér központi helyén a fő mű, a Juss nyolc vázlata kap kiemelt fókuszt. Tovább haladva az egyik legtöbbször reprodukált Tornyai-mű, a Bús magyar sors egyik vázlata is helyet kap a kiállításban – pont az a verzió, melynek kapcsán először említették a pusztában az összeesés határán tántorgó lovat ábrázoló képet Bús magyar sors. Önéletrajz címen. Ezt megelőzően Tornyai leginkább Gebe, Eltévedt ló a pusztában vagy

Toldi Miklós lova címen emlegette az alkotást. A földszinti kiállítótér további egységében hangsúlyos szerepet kapnak az 1910-es években készített végletekig leredukált, már-már absztrakt tájképek, a „nagy sömmi” találó kifejezői, ahogy a szekcióban falszövegként elhelyezett 1915-ben írt, A puszta meg én című Tornyai-vers is kifejezi, annak itt most csak az utolsó versszakát idézve:

A nagy sömmiben, mélységes csöndben

Ketten vagyunk: a puszta meg én;

Én bámulok a nagy pusztába,

A nagy puszta meg bámul belém…

A tér tagoltsága okán a nőábrázolás tematika két részre bomlik, a Sárga ruhás ülő nő változatai, és néhány 1920 előtti alkotás a földszinten kap helyet, az emeleten Tornyai Holczinger Katalinról készült 1920 körüli aktábrázolásai alkotnak szerves egységet, majd a kiállítás további részében az 1920 utáni művek tekinthetők meg. A karzat egyik oldalán a bajai (1928–29) és a szentendrei (1933–34) alkotóévek világos, derűs koloritú alkotásai: enteriőrök, kertrészletek, tájak fogadják a látogatót, a másik oldalon szintén a kései évekből egy-egy enteriőr- és csendéletciklus elemei kerülnek bemutatásra – egyik oldalukon a virágzó fák-sorozat elemeivel, másik oldalon a „nagy sömmi” egyik ikonikus, a figyelmet a végtelen távolba vezető alkotásával keretezve. Ez utóbbi kép – mely még 1905-ben keletkezett –, mint a kiállítás ajánlott bejárási útvonalának utolsó eleme egyúttal szimbolizálja js azt a szinte végtelenségig tartó, hihetetlen termékeny alkotófolyamatot, ami Tornyai munkásságának egészére érvényes. De kifejezi a végtelen variációs lehetőségeket is, mely egy-egy téma többszöri feldolgozása kapcsán jellemezte az alföldi festőóriást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szolnoki Galériában 2024. április 14-ig megtekinthető kiállítás az életmű egészéből válogatva, rendezésében és hangulatában is illeszkedik a szakrális, eredetileg zsinagógának épült időszaki kiállítóhely adottságaihoz, hangsúlyozva a pálya kritikai realizmusból induló, de azt meghaladó, modernizmust és sokszínűséget egyaránt felmutató remekműveit.

Főkép:

Ülő akt | Sitting Nude. 1919. 47 × 38 cm. olaj, vászon papírlemezre kasírozva | oil canvas mounted on paperboard. Jelezve balra lent | Signed bottom left: 919. jan. 6. Tornyai János Múzeum ltsz.: 55.280

Szövegközi képek:

Virágzó gyümölcsfák | Fruit-trees in Bloom. 1920-as évek közepe | mid 1920s. 49 × 50,3 cm. olaj, falemez | oil, wooden board. Jelezve jobbra lent | Signed bottom right: Tornyai. Tornyai János Múzeum L-38

Gyümölcsöskert | Orchard. 1920-as évek közepe | mid 1920s. 43 × 43 cm. olaj, falemez | oil, wooden board. Jelezve balra lent | Signed bottom left: Tornyai. Tornyai János Múzeum L-50

Téli táj (Az őrgróf úr vadászik) | Winter Landscape (The Marquis is Hunting). 1905. 80 × 97 cm. olaj, vászon | oil, canvas. Jelezve jobbra lent | Signed bottom right: Tornyai. Tornyai János Múzeum ltsz.: 55.245

Juss vázlat | Study for ‘Ius’. 1910-Es évek | 1910s. 70 × 100 cm. olaj, fa | oil, wooden board. Jelzés nélkül | Not signed. Tornyai János Múzeum ltsz.: 55.382

Lépcső Szentendrén | Stairway in Szentendre. 1933-1934. 87 × 72 cm. olaj, falemez | oil, wooden board. Jelezve balra lent | Signed bottom left: Tornyai. Tornyai János Múzeum ltsz.: 55.311

Ajtóban álló nő (Napsütésben) | Woman Standing in the Door (In Sunshine). 1928. 50 × 37 cm. olaj, vászon falemezre kasírozva | oil, canvas mounted on wooden board. Jelezve balra lent | Signed bottom left: Tornyai. Tornyai János Múzeum ltsz.: 55.369

Bajai táj nőalakkal | Landscape of Baja with Female Figure. 1928. 39 × 51 cm. olaj, papírlemez | oil, paperboard. Jelezve balra lent | Signed bottom left: Tornyai. Tornyai János Múzeum ltsz.: 73.13

Naplemente| Sunset. 1910-es évek | 1910s. 34,5 × 47 cm. olaj, papírlemez | oil, paperboard. Jelezve jobbra lent | Signed bottom right: Tornyai. Tornyai János Múzeum. ltsz.: 55.307

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Galéria:

Szolnoki Galéria enteriőrfotó: Simon Ferenc

Tovább a galériába

További képek