Tűzből jöttem e földre

Idén lenne kilencven éves, és harminc éve halt meg Kumpost Éva Munkácsy-díjas keramikusművész.

„Almásfüzitőről származom. Úgy indítottak útnak, hogy őrizzem meg családom tisztességét… Ennek ellenére keramikus lettem. Az iskolában karikatúrákat rajzoltam, főleg a tanárokról. Azt hiszem innen ered, hogy mindent humorosan fogalmazok… Nekem úgy tűnik, a forma kitalálása játék…” – így nyilatkozott önmagáról Kumpost Éva.

Fehérek, kékek, sárgák. Semmivel össze nem téveszthető színek, mert ezek Kumpost fehérek-kékek-sárgák. Gömbölyded formák, népi ihletésű motívumok.

Semmivel össze nem téveszthető formák - agyaghurka kezek, melyek pontos lenyomatai gesztusainknak, testbeszédünknek, apró virágmotívumok, csipkelenyomatok, pucér angyalok -, mert ezek a „Kumpostiádia” részei.

Az egyszerűségükben utánozhatatlan, mindig vidámságot, optimizmust sugárzó, meseszerű alkotások kortalanok. Kortalanok, hiszen a fazekasság a kézműipar legnagyobb múltra visszatekintő mestersége. A hosszú idő alatt kikristályosodott népi edénykultúra formakincsét az emberi tettől kölcsönözte, melyet a művésznő visszacsempészett műveibe. A fazekas kultúra alapjaira épülnek figurái. Korongozott alakjai korsókhoz, vedrekhez, kantákhoz, bokályokhoz hasonlatosak. Ezek az ősi forgástestek végtelen variációs lehetőséget nyújtanak. S ami a fazekas-mesterségbeli tudáson túl egyedivé teszi műveit-művészetét, az az egyéni kifejezésmód, ahogyan látta, láttatja a hétköznapokat. Az a szeretet, humor, irónia, amely az alkotási folyamat során figuráiban megjelent, tükröt tart elénk. Tükröt, hogy lássuk, milyenek lehetnénk, mert ránevetni az emberekre, a világra jó. Tenmagunk hibáin, gyarlóságain nevetni a legnagyobb adomány.  Betegsége idején, a nyűglődések közepette sem hagyta elveszni a szeretet és a jókedv képességét.

Az almásfüzitői származású, Munkácsy-díjas Kumpost Éva a főiskolai évek utáni útkeresés állapotában formálódott alkotásai mellett – melyek meghatározóivá váltak művészetének –megjelentek a hetvenes-nyolcvanas évek letisztult formavilágú, naivan-szándékosan groteszk figurái. Felsorakoztak az életmű meghatározó alkotásai: Jónás a cet gyomrában, Európa elrablása, Zsuzsanna, Madonna, stb.

Az almásfüzitői emlékszoba kialakítása Bekéné Magyar Melinda művelődésszervező, a település művelődési központ akkori igazgatójnak kezdeményezésére jött létre, mely  tisztelgés a szülőföldjét, gyökereit szerető művésznek, a kéz formálta, tűz égette gondolatoknak. Az embernek, az agyagnak, a csodálatos agyagnak-sárnak, melyből a civilizáció épült. A kiállítás létrejöttében Virág Jenő a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány képviseletében, Ölveczky Gábor grafikusművész és Vizi Gábor  dekoratőr közreműködött. A kiállítást Németh János Kossuth-díjas keramikus, szobrász, Kumpost Éva évfolyamtársa és barátja nyitotta meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kor- és pályatársak visszaemlékezései

„… Kedves humorával, fantáziájával és termetével igen hiányzik. Vele egy korszak zárult le életünkben: a ronda XX. század. Az Ő stílusa volt az a módszer, ami kontrasztja volt annak a létnek. És a mai „igen fejlett” időben az igazi emberi melegség minden gagyinál vigasztalóbb segítségét bizonyítja nekünk….”

 „ …Kumpost Éva a meleg barátság, a kedvesség, a „mi egy falu gyermekei vagyunk” érzését sugározza. Személyében és műveiben. Jó, ez azért mert teljesen nem igaz, mert a finom lélek egyáltalán nem nélkülözött határozott erkölcsi alapokat, csak azok nem gyűlölet formájában jelentek meg, hanem a humor gunyoros képét mutatták. Na, ha az utcán szembe jött, már messziről a mozdulatai is elkezdtek mosolyogni.

…Úgy érzem, hogy a humor és az erkölcs közeli rokona, a másik ember helyzetébe történő beleérzés, a tolerancia maga. Itt lappang bennünk, mindannyiunkban, és igazán vágyunk rá, hogy eluralkodjon rajtunk.

Kumpost Éva olyan nekem, mint egy mosolygós, egészséges, szép jonatán alma. Figurái, edényei, murális képei nem csak az emlékeinkben élnek, hanem – ahogy ő a maga idejében mondta is – ott állnak lakásainkban, gyerekotthonokban, kórházakban. A magántereinkben. Mert ma talán még nagyobb a belső szükségünk rájuk, mint amikor születtek. Kumpost Éva és tárgyainak tanítása, hogy hagyjuk a humort, az elnyomott belső humort eluralkodni…” (Thury Levente keramikusművész)

„… Kumpost Éva humort teremtett a magyar kerámiában. Olyan természetes könnyedséggel mintázza szelíden ironizáló figuráit, mint amilyen könnyedén árad a szó a beszédes emberből. A világból elsősorban nem a szakma érdekli, hanem az emberek. Türelmes és alapos megfigyelője az életnek: munkájában éppen abból építkezik, amit magatartásformáinkból felfog: hiányosságainkból, és túlzásainkból, álszemérmességünkből és álszerénytelenségünkből….”  (Ónody Éva  újságíró)                                                                                                                                                                                                                         „… Kumpost Éva alkotásai számomra azért is értékesek mert valami utánozhatatlan, mindig vidám, optimizmust sugárzó alakjai felvidítanak, megnyugtatnak és segítenek nekem szebbnek látni a világunkat, melyben élünk.

… agyagba formált véleménye, öröme, bánata, humora a világról, mely maradandó, amit megfoghatunk, gyönyörködhetünk benne, hozzájuthatunk, és otthonunkban együtt élhetünk vele, akkor ez különösen értékes lehet számunkra…”  (Szilágyi Tibor színművész)                          

 

 

 

 

 

 

 

 

Életrajz - Kumpost Éva Munkácsy-díjas keramikus iparművész

(Almásfüzitő, 1934. december 23. –  Budapest, 1994. december 20. )

1958: MIF, mesterei: Gádor István, Borsos Miklós.

1973: Munkácsy-díj.

Játékosan ötletgazdag, figuratív kerámiaplasztikái egyrészt korongozással alakított gömbölyded formák, másrészt agyaghurkákból, s pálcikákból építkező mintázott kisplasztikák. Szívesen alkalmazta a színes fazekas mázat korongolt figuráin, használati és dísztárgyain, melyek között gyakoriak az állat- és ember-formájú használati és díszedények. Játékosan naiv, ironikus hangvétele és bravúros technikai tudása sok szálon rokon a hazai folklór hagyományokkal és a naiv művészettel.   (Kortárs Magyar Művészeti Lexikon)

 

Tovább a galériába

 

További képek