Jó időnként kiszakadni, majd visszatérni a meleg fészekbe

Telenkó-Oláh Tímea | 2015-09-24

A Vojtina Bábszínház első bemutatója a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal koprodukcióban megvalósuló Tündér Lala című meseregény. Az előadás látványának tervezője CSORJÁN MELITTA erdélyi származású festőművész.

Milyen másfajta gondolkodást igényel egy bábelőadás tervezése a festészethez képest?
Önmagamat kell tudnom adni akármilyen alkotói folyamatról legyen szó. A bábszínház közegét nagyon magaménak érzem, talán mert soha nem nőttem fel igazán. A munkáimra is hatással van ez a szemlélet. Az ábrázolásmódomat olykor „naivként” jellemzik. Az első bábos tervezésem a kolozsvári Puck Bábszínházhoz köthető 2001-ben, miután az egyetemi diplomamunkám alapján felfigyelt rám az intézmény igazgatója. Azóta többször is volt szerencsém dolgozni különböző bábszínházakban, 2003-2005 között éppen a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban, 2013-ban a miskolci Csodamalomban.
 
Mi jelenti számodra az inspirációt az alkotófolyamatban?
Az inspirációt mindig az adott mese adja. A Tündér Lala előadás terveihez úgy kezdtem hozzá, hogy előzőleg már volt egy kialakult belső kép a fejemben a történetről, ami egyrészt az olvasmányélményhez, másrészt az egykori vojtinás Tündér Lala előadáshoz köthető. (A Tündér Lala című mesét 2003-ban Jámbor József rendezésében mutatta be bábszínházunk. – szerk.)
A jelenlegi látvány viszont egy teljesen új kép a fejemben, ami most már nemcsak a fejemben létezik, hanem valóság. A díszletelemekre, amelyek óriás virágszirmokként jelennek meg a térben, színeket, formákat festettünk. Úgy érzem, hogy a mese hangulatán túl egy kicsit az én világomat is sikerült tükrözni velük.  
A jelmeztervezés már komolyabb kihívást jelent számomra, nincs benne gyakorlatom, de éppen ezért nagyon izgalmas ezen dolgozni. Lenyűgöz, ahogy a lányok a varró műhelyben teszik a dolgukat, ahogy a megrajzolt vázlataim alapján fél óra elteltével már hozzák is az elkészített ruhadarabokat.
 
Melyik szereplő történetét érzed legközelebb magadhoz a mesében?
Írisz királynő története érint meg a leginkább. Én is anya vagyok. Olykor nekem is határozott és gyors döntéseket kell hoznom a gyerekeimmel kapcsolatban, úgy hogy mindeközben érzékenynek is kell tudnom maradni. 
Azért örülök ennek a felkérésnek, mert egy kicsit kiszabadulok a hétköznapi, megszokott rutinból, ami egy másféléves kisgyerek mellett rám hárul. Bár imádom a gyerekem, és nagyon szeretek vele lenni, ez a munka most kizökkent a megszokott monotonitásból, és megerősít. Jó időnként kiszakadni, majd visszatérni a meleg fészekbe.
 
A festményeid részlet gazdag, szürreális világba invitálják a befogadót. A csodálkozástól a szorongó érzésig sokféle impulzust generálnak. Mennyire tudatos, vagy ösztönös ez a hatásmechanizmus működtetése alkotáskor?
Egyszer valaki megkérdezte, mennyire vagyok tisztában azzal, hogy amit épp festek, abból egy borzasztó hangulatú kép lesz. (nevet) Nem egészen így kezdek hozzá a munkához, de az mindenképpen tudatos, hogy mi az, amit meg akarok mutatni.  
Fontosnak tartom, hogy azt, amit a világról gondolok, üzenetként át tudjam adni a képeimen keresztül. Több festményemen visszatérő szereplők például a koravén, felnőttes vonásokkal ábrázolt gyerekek, kisbabák. Ezzel arra a szülői magatartásra igyekszem felhívni a figyelmet, amely hatására a gyerekek ideje korán felnőtté válnak.
 
Ha pár lépés távolságból nézel a festményeidre, akkor mit látsz?
Azt, hogy jók. (nevet) Viccet félretéve, azt érzem, hogy még nem vagyok teljes egész, kevés a tudásom.
 
A festményeidről alkotott vélemények megegyeznek az alkotói szándékkal?
Igen, többnyire egybevág az, amit mondanak, és az, amit szándékomban áll kifejezni. Kevés olyan emberrel találkozom viszont, aki át is tudja érezni a festményeim mondanivalóját. Mondok egy példát. Festettem évekkel ezelőtt egy képet az első gyermekem születése után. A képen egy skizofrén nő két alakja látható, az egyik hosszú hajjal egy kisbabát tartva a kezében, a másik kopaszon. Sokakban iszonyatot szült a látvány, holott én egyáltalán nem ezt látom benne. Azt az érzelmi állapotot akartam kifejezni, amikor egy nő anyává válik. A kisfiam születése után két érzelmi síkot kellett megtanulnom összeegyeztetni: az anyaságot, és azt a földtől való öt méterre lebegést, amit nekem a festészet jelent. Nagy érvágásként éltem meg. Miközben igyekeztem megértő, érzékeny anya lenni, ott forrongott a személyiségemnek az a borzalmas, lázadó része is, amely nem tudott kijönni. Egy évig depressziós voltam miatta, amikor viszont megfestettem ezt a képet, szép lassan kiment belőlem minden ezzel kapcsolatos szorongásom, félelmem, épp ezért az életem egyik legfontosabb festményeként tekintek rá.
 
Csorján Melitta festőművész, vizuális nevelő 1978-ban Székelyhídon, Romániában született. Tanulmányait 2002-ben a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián végezte, ahol monumentális és szentképfestészetre szakosodott. 2008-ban felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének festő szakosztályába.
 
Díjai:
2000 Apáczai ösztöndíj három hónapos részképzésre-Budapesti Képzőművészeti Egyetem
2006 Tehetséges Debreceni Fiatalokért, egyéni ösztöndíj
2007 Debreceni Őszi Tárlat nívódíja
2010 Fresh Art fődíja
2013 NKA miniszteri ösztöndíj, három hónapos tanulmányút – Atelier des Portes Ouvertes – Rivoli 59, Párizs
         
 
Vojtina Bábszínház        
 
 
 

További képek